Szép Ernő személy

Szőcs Géza: Limpopo
Szabó Magda: A csekei monológ
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Kovács András Ferenc: Fattyúdalok
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Illyés Gyula: Kháron ladikján
Spiró György: Mit ír az ember, ha magyar
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Radnóti Miklós: Napló
Kormos István: Egy keresztlevél hátára – Kormos István képeskönyv
Kelevéz Ágnes – Szilágyi Judit (szerk.): Nyugat-képeskönyv
Ady Endre: „Legyetek emlékezéssel hozzám”
Zelk Zoltán: Sirály
Földes Anna: Színésznek született
Temesi Ferenc: Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel
Gál Róbert: Latyi
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Incze Sándor – Dalos László (szerk.): Színházi élet
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója
Radnóti Miklós – Bíró-Balogh Tamás (szerk.): Különben magyar költő vagyok
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928
Vámos Miklós: Dunapest
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra

Idézetek

Almost_Zed>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az emigrációm előtti években gyakran jártam Miskolcon Ascher Oszkár kíséretében, és előadásokat rendeztünk zsúfolt termekben. Rövid bevezetést tartottam, majd Ascher verseket mondott Adytól, Kosztolányitól, Attilától, tőlem. A rendőrség mindig akadékoskodott, de Forgács Sári erélye és esze megvédett bennünket. Amikor egyszer a rendőrkapitány megtiltotta Aschernek, hogy Ady-verseket mondjon, Reisingerné tanácsára Ascher azzal kezdte műsorát, hogy „most elmondom Szép Ernő Csingilingi című versét” és elszavalta Adytól a Harci Jézus Máriát. Az ügyeletes rendőrhadnagy irodalmi műveltsége ugyan nem volt akkora, hogy a csalást észrevegye, mégis odafordult hozzám: „De elkurvult ez a Szép Ernő az utóbbi időben!”

200. oldal (Egyesült Államok - Magyarország)

Kapcsolódó szócikkek: Miskolc · Szép Ernő
2 hozzászólás
Cheril>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Amikor egyszer a rendőrkapitány megtiltotta Aschernek, hogy Ady-verseket mondjon, Reisingerné tanácsára Ascher azzal kezdte a műsorát, hogy „most elmondom Szép Ernő Csingilingi című versét” és elszavalta Adytól a Harci Jézus Máriát. Az ügyeletes rendőrhadnagy irodalmi műveltsége ugyan nem volt akkora, hogy a csalást észrevegye, mégis odafordult hozzám: „De elkurvult ez a Szép Ernő az utóbbi időben!”.

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Szép Ernő
olvasóbarát>!

Gyerekeink „szerencséje”, hogy egy időre sok jelentős költő az irodalom margójára szorult: ujjgyakorlatnak és önvédelemnek szánva kezdtek költőink a gyerekekhez szólni. Verses mesét írt Jékely, Pilinszky, Fodor András, Lator László, gyerekverset Takáts Gyula, Hajnal Anna, Mándy Stefánia; Nemes Nagy Ágnes, Kassák Lajos, Zelk és Jankovich mindig vonzódott a műfajhoz; József Attila, Szabó Lőrinc és Szép Ernő gyerekverseit a Móra Könyvkiadó szemelgette össze a teljes életművéből, mint ahogy a már említett költőknek is ez a kiadó volt az ösztönzője. Különféle antológiákban egyre nagyobb szerepet kapott a népköltészet;Csanádi Imre gyerekkísérleteit olyan formán fontosnak tekinthetjük, mint Kodály zenéjét zenei kultúránk alakításában. Újabban Tamkó Sirató Károly a legnépszerűbb Weöres mellett;az ő avantgárd hangszerelése a másik kályha, gyerekeknek, s gyerekekhez szóló költőknek egyaránt.
Hála isten, elég sok jó költőnk van, aki komolyan akar és tud gyerekekhez szólni. Számomra ez azért is fontos, mert a Móránál a gyerekirodalom alakítása, színvonalbeli ügye hivatali munkám.

105. oldala

2 hozzászólás
Almost_Zed>!

Budapest, 1946. Szép Ernőt mentem meglátogatni. A kis hotelben lakott a Margit-szigeten. Alkony után értem ki. A szálló portása – vagy tulajdonosa? – érdeklődésemre azt mondta, hogy a költő a bokrok közt van. Aztán elmagyarázta. A közeli padokon a bokros előtt, esténként szerelmespárok ültek és a rigók (vagy csalogányok?) füttyét hallgatták. Az ostrom ágyúzása elkergette a rigókat. A szerelmespárok most újra kijárnak és a madarak énekét hallgatják. Nem tudják, hogy az öreg költő beguggol a bokrok közé és ő fütyül nékik.

96. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: fülemüle · Margitsziget · rigó · Szép Ernő
Chöpp>!

Csendben éltem és lelkiismeretlenül, ahogy Szép Ernő.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szép Ernő
1 hozzászólás
Tilla>!

[…]
Hogy is kezdjem… A szobám falán három „családi kép” van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik „nem bennfentes” látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: „a nagybátyád?” vagy „A rokonod?” Igen, – felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy-, vagy dédnagybátyáim ők. S rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty, vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. S az ősök? A Berzsenyi szemével látott Horatius éppúgy, mint a zsidó Salamon, a zsoltáros Dávid király, Ésaiás, vagy Jézus, Máté vagy János, stb. rengeteg rokonom van. De semmiesetre sem csak Salamon, Dávid, Ésaiás, Szép Ernő vagy Füst! Vannak távolabbi és közelebbi rokonaim. Nem mondtam ezzel újat Neked azt hiszem. Ezt így érzem és ezen a „belső valóságon” nem változtathatnak törvények. –
Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, „zsidó felekezetű” vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem „szellemiségem” és „lelkiségem” és „költőségem” meghatározójának. Még szociálisan is csupán botcsinálta közösségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet, hogy nincs így, én így érzem és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel (csak gyakorlatilag, "életileg") hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek, Maróthy-Meizlernek, Féjának, vagy Sós Endrének. Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én „nemzetem” nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, – megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és máskép gondolkodni sem. Így érzem ezt ma is, 1942-ben is, háromhónapi munkaszolgálat és tizennégynapi büntetőtábor után is, – (ne nevess ki, tudom, hogy megjártad a háborút, de az más volt, nem volt megalázó) kiszorítva az irodalomból, ahol sarkamig nem érő költőcskék futkosnak, használhatatlan és használatlan tanári oklevéllel a zsebemben, az elkövetkező napok, hónapok, évek tudatában is. S ha megölnek? Ezen ez sem változtat. Kissé patétikus vagyok, ne haragudj, s ez a levél is nyúlik, nyúlik s úgy érzem semi újat nem mondok Neked s hogy egyetértünk. Vitatkozz!
Mibe kötnél bele? Igen, tudom már, visszatérek. Nem érzem zsidónak magam. Miért vagyok mégis zsidó vallású? A valláshoz semmi közöm, a faj, stb. szellemalakító erejében csak igen-igen kis mértékben, vagy még annyira sem hiszek. Hát nehéz megmagyaráznom s nehezítésül még hozzátehetem, hogyha valláshoz egyáltalán közöm van, akkkor a katolicizmushoz van közöm. Költői pályám legkezdetén, huszonkétéves koromban elkobozták a második verseskönyvemet, pörbefogtak és elítéltek vallásgyalázásért.
Huszonkét éves vagyok. Igy
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
Ez volt a vers, Töreky súlyosbító körülménynek vette, hogy „más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát” s majdnem egyetemi pályámba került, mert a József Attila révén legendássá lett Horger Antal kari ülés elé vitte a dolgot. Sík Sándor mentett meg, sőt a piarista-rend tagjai nevében levelet adott a táblai tárgyalásra, mely szerint egyházi szempontból semmi kivetnivalót nem találtak a versben. A Tábla felfüggesztette a büntetést, el is évült. Akkoriban elhatároztam, hogy megtérek, hogy ne „más vallás” jelképeivel éljek, mert ez nékem nem „más” vallás, az Újtestamentum költészete ép úgy az enyém, akár az Ótestamentumé s Jézusban is „hiszek”, nem tudok jobb szót rá, bár a hit… De aztán egyre rosszabb lett zsidónak lenni, itt-ott előnyöm lehetett volna a „vallásváltoztatásból” s ez megcsúfította; a gyámomat egyre jobban megszerettem, neki nagyon rosszul esett volna, stb. Szóval maradtam vallásra is zsidó. De költőségem szempontjából ez nem lényeges. A tanúsítványos Vas István költészetében több szerepe van a zsidóságnak, mint az enyémben, vagy a zsidó Zelk Zoltánéban. Nem hiszek hát a „zsidó író”-ban, de a „zsidó irodalomban” sem. A gyakorlat, ne haragudj, engem igazol. Néha nézegetem a zsidó lapokat… féltehetségek és gyönge tehetségek menekülnek egy kis meleg közösségbe, mert a szabad írói versenyi nem bírták volna zsidótörvény és 1942 nélkül sem, és két-három ragyogó kölő és író, kenyérért, száraz kenyérért és nagyon kicsinyke elismerésért. Mert ott is szolgálni kell, sőt kiszolgálni. S láttam híradást irodalmi estről, amiben Csergő Hugó neve „fettel” volt szedve, a Szép Ernőé „petittel”. S az olyan író, aki azelőtt nem vett részt zsidó irodalmi megmozdulásokban, – de most, a zsidótörvények óta felfedezte magában a zsidót, – kicsit olybá tűnik nekem, mint a nevét visszanémetesítő sváb származék, kicsit disszimiláns nekem. Ezért sem adtam írást felekezeti kiadványnak. S esztétikai síkon? Vihar Béla beszélt valami zsidó antológiáról. Ingerkedve mondtam neki: ha Patai, Csergő, Szabolcsi, Sós, Barát stb. kimaradnak belőle, de Szép Ernő, Nagy Z., Füst M. és Vas István (mert faj vagyunk úgy-e maguk szerint?) benne lesznek, akkor szép magyar versgyűjtemény lesz. Körülbelül ez a véleményem a „zsidó irodalomról”. Ne haragudj, hogy agyonírtalak, Te vagy az oka, a megtisztelő kedvességed s ne haragudj, zavaros talán ez a levél, de valamit mégis mond, ha vázlatosan is arról, hogy mit gondolok ezekről a dolgokról. Szeretettel és tisztelettel köszönt igaz híved…

1942. május 17.

Kapcsolódó szócikkek: Füst Milán · Simó Ferenc · Szép Ernő · Zelk Zoltán
2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Szép Ernő erősen kopaszodik már, és ez nagyon zavarja, talán vezetékneve miatt is, ezért mindig megpróbálja hátulról előrefésülni megmaradt hajszálait. Egyszer Királyhegyi meg is kérdezte tőle:
– Ernőkém, te, aki olyan okos vagy, miért erőlteted ezt a hajdolgot? Nem olyan nagy ügy kopasznak lenni…
Szép erre szelíden elmosolyodott:
– Ha csak kopasz volnék! De kopasz, öreg és zsidó is. Sok ez egy embernek!

364. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kopasz · Szép Ernő
sophie P>!

SZÉP ERNŐ

A kórház folyosóján láttam utoljára.
Élt még, de ő már nem tudta, hogy él.
Nem akarta tudni.
Jobb karja úgy csüngött a tolókocsiról, mint egy utolsó óriási legyintés.
Felejtsük el az egészet – mondta az eltört mozdulat –, miért emlékezzünk a világra, ha az nem akar emlékezni ránk.
Tovább vitték.
Mielőtt a felvonóba tolták, még egyszer visszanéztem rá.
Cipőbe, ruhába, nagykabátba öltözötten feküdt, egyik, már évek óta halott szemén fekete üveg.
Nem temethetik el így – gondoltam akkor –, vigyék ki a kertbe, hagyják magára, kapja föl a szél, temesse el a szél, hiszen oly kicsiny már s oly könnyű, mint versében a fonnyadó falevél.
Ősz volt, a nagyvárosi rigók füttye, e korommal vert fényből és kerti tócsák vizéből gyúrt aranygolyó már lehullt, előbb és szomorúbb koppanással, mint a vadgesztenye.

582. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szép Ernő
Sárhelyi_Erika I>!

[…] a költő a negyedikről. Szép Ernő. Ami azt illeti, elég csúnya ember.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szép Ernő
vargarockzsolt>!

Hamvas-szöveggyűjtemény
A nyolcvanas évek második felében a színházban, ahol dramaturgoskodtam, azt a feladatot kaptam, hogy szerkesszem meg az április negyediki műsort. Csak a városi meg a megyei vezetők fogják a színházat megtölteni, nekik – mondta az igazgató. Az ilyen megbízás kiszúrás-számba ment, persze. Eltűnődtem, ugyan miféle anyagokból állítom én össze az ünnepi műsort.
Ez volt az az alkalom, amikor mindent elolvastam, amit a magyar írók a második világháborúról és a felszabadulásról összeírtak.
Kicsit keveset írtak a magyar írók erről a témáról, és az írások zöme nem egyéb lapos hazugságnál. Nagy Lajos Pincenaplója hagyján, Szabó Magda verses regénye nem érdektelen, Szép Ernő Emberszaga jó (de az később jelent meg, mintsem én a megtisztelő feladatot kaptam), Déry Tibor egyik drámája, az Ablakok, nem tisztességtelen, ha nem is nagyon jó, Hubay C’est la guerre-je jól van szerkesztve, bár szimpla – a többi néma csend. Illetve mégsem. Márai naplói ugyan hivatalosan még nem jelentek meg akkor Magyarországon, de azért azokból bőven idéztem. Persze a szerző nevének említése nélkül. Azok igaz följegyzések. Úgyse tudják a funkcik, miféle szöveget is kapnak, gondoltam. Nem is szólaltak fel később, az már fellazult korszak volt.
A legérdekesebb tanulság az volt, kik is írtak vagy nyilatkoztak igazat és érvényeset a háborúról meg a háború végéről.
Egyikük Kertész Imre, akinek Sorstalanságából nem volt kedvem idézni a funkciknak. Másikuk, nem fogják kitalálni, Szentkuthy Miklós, akinek utolsó interjúkötetében (Frivolitások és hitvallások) ragyogó passzusok szólnak az ostromról. Túl remek dolgokat mondott Szentkuthy, hát tőle sem idéztem. Disznók elé gyöngyöt? azt azért mégsem.
A harmadik író, aki a háborút, az ostromot mindenki másnál teljesebben megírta, és ezt végképp nem fogják kitalálni, Hamvas Béla. Tőle aztán óvakodtam bármit is idézni. Ünnepi műsorba Hamvas-szöveg sem akkor, sem azóta, sem a jövőben nem való. Vagyis Hamvas élt, Hamvas él, Hamvas élni fog.

81-82. oldal