1974 időpont

Stephen King: Cujo
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Allison Pearson: Csak tudnám, hogy csinálja
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Alex Garland: A Part
R. D. Laing: Beszélgetések gyerekekkel
Carl Sagan: Broca agya
Jung Chang: Vadhattyúk
Stephen Hawking: Einstein álma és egyéb írások
John D. Barrow: A semmi könyve
Dominic Streatfeild: Kokain
Richard Smoley: Tiltott hit
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Carol Natsis – Meryl Potter (szerk.): Misztikus történetek gyűjteménye
Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV.
Tony Curtis – Peter Golenbock: Hollywood hercege
Nyerges Ágnes: Mai fiatalok?
G. Edward Griffin: A világ rák nélkül
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
Sebők János (szerk.): Rock évkönyv 1981
Nicholas Faith: Black Box
Lori Lansens: A lányok
Czippán György (szerk.): Pop periszkóp ’87
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Galla Miklós: Jé, Galla is ember!
Hamvas Atanáz: Győzike, az „Istenkirály”
Kertész Iván: Halhatatlan operahősök halála
Klaus Bötig: Ciprus
Carl Magnus Palm: ABBA – A legenda
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Juan Villoro: Gólöröm
Földényi F. László: A melankólia dicsérete
Brian Jay Jones: George Lucas
Lucian Boia: A román kommunizmus különös története
Besenyő János – Miletics Péter: Marokkó és Nyugat-Szahara
Jeff Apter: Magasfeszültség
Daniel Chamovitz: Mit tud a növény?
Czövek Judit – Dyekiss Virág – Szilágyi Zsolt (szerk.): Világügyelő
Holakovszky László: Herminateleptől Halásztelekig
B. Tóth László – Herskovits Iván: Ki van a Poptarisznyában
Ted Anton: Der Mord an Professor Culianu

Idézetek

Kuszma>!

1974-ben, amikor a River stadionjában voltam, egy úr akcentusom hallatán azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy Mexikóban egy ilyen csapat szurkolója, mint amilyen a River, nyugodtan odaülhet egy bocás-nak megfelelő szurkoló mellé. Mondtam neki, hogy igaz. „És nem ütik agyon egymást?” – kérdezte érdeklődve. Azt feleltem neki, hogy mi békések vagyunk, ebben legalábbis. „Micsoda degeneráltak!” – robbant ki belőle a válasz.

85. oldal, Szédítő élmény: egy vasárnap délután a Bombonerában

Kapcsolódó szócikkek: 1974
Csabi >!

1974 májusában — majdnem nyolc hónappal a határidő lejárta után — Lucas végre befejezte a Csillagok háborúja első verzióját. 191 jelenetből és 33 ezer szóból állt, megtömve politikai eseményekkel és háttértörténetekkel, de már ebben a korai változatban is jól felismerhetők voltak a film egyes részletei. Főhőse egy Annikin Starkiller nevű ifjú, aki Jedi Bendunak tanul egy 71 éves tábornok, Luke Skywalker keze alatt. Van benne két droid komikus mellékszerepben, egy tömzsi és egy csillogó „Metropolisz-stílusú" robot, egyfajta utalásként Fritz Lang rendező 1927-es art deco filmjének mechanikus femme fatale-jára. Szerepel még benne egy „hatalmas, zöld bőrű szörny, orr helyett széles kopoltyúkkal", akit Han Solónak hívnak, egy bátor hercegnő, a 14 éves Leia, valamint néhány utalás „lézerkardokra" és vukikra, sőt egy „magas, komor külsejű tábornokra" — az egyébként csupán mellékszerepben felbukkanó —, Darth Vaderre. És már ekkor elhangzik az egyik szereplőtől egy „a Mások Ereje legyen veled” elköszönés. Lucas makacsul ragaszkodott a korábbi szinopszis kedvenc elemeihez: megtartotta a bunyót a kantinban, a hajszát az aszteroida-övezetben, a szöktetést a börtönből és a záró díjátadó ünnepséget. Ugyanakkor több ponttal nehezen boldogult: nem igazán tudta, mit is keres a Birodalom, és még mindig nyakig ült a szereplőkben és a helyszínekben, túl sok háttérsztorit kellett kezelnie. De legalább a végére ért.

199. oldal

Brian Jay Jones: George Lucas Galaxisokon innen és túl

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · Csillagok háborúja · femme fatale · George Lucas · Han Solo · Leia Organa
KingucK P>!

Egyszer régen – illetve nem is olyan régen – egy szörny tartotta rettegésben Maine állam Castle Rock nevű kisvárosát. Először 1970-ben egy Alma Frechette nevű pincérnőt gyilkolt meg. 1971-ben Pauline Toothaker asszonnyal és egy gimnazista lánnyal, Cheryl Moodyval végzett, majd 1974-ben a csinos Carol Dunbargerrel. 1975 őszén Etta Ringgold tanítónőt gyilkolta meg, majd végül – ugyanannak az évnek az őszén – a kis Mary Kate Hendrasent, aki még csak általános iskolába járt.
Nem volt ez a szörny sem vérszomjas ragadozó, sem vámpír, sem iszonytató kísértet, sem a varázserdők vagy a havas puszták titokzatos réme. Egyszerű rendőr volt – Frank Doddnak hívták – aki lelki és szexuális gondokkal viaskodott. Kilétét John Smith nevű derék polgár fedte fel már-már mesébe illő szerencsével, de mire elfoghatták volna – talán jobb is így – Frank Dodd végzett magával.

Kapcsolódó szócikkek: 1970 · 1971 · 1974 · 1975 · Castle Rock · Frank Dodd · Johnny Smith
MariannaMJ>!

Például, amikor én 1974-ben megérkeztem Londonba R.D. Lainghez, a tanítómesteremhez, az első pillanattól fogva az volt az érzésem, hogy ő valahogy folyton „fölém” beszél, azt hiszi, hogy én okosabb vagyok, hogy többet tudok, mint valójában. Először azt gondoltam, hogy vagy ő hülye, vagy én nem ismerem magam. A vele töltött év végén aztán fölnőttem oda, ahova beszélt hozzám. Ez egy óriási hatalom. Hiszen megtörténhetett volna az ellenkezője is, és akkor az év végén egészen kicsi lettem volna.

119-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · London · Ronald David Laing
Aurore>!

…. üzenetet sugároztak ki 1974-ben a Puerto Ricón lévő Arecibo Obszervatórium 305 méter átmérőjű rádiótávcsövével, amelyet a Nemzeti Tudományos Alap megbízásából a Cornell Egyetem üzemeltet. Az eseményre az az ünnepség adott alkalmat, amelyet a távcső – a Föld legnagyobb rádió- és radartávcsöve – új visszaverő felületének felavatása alkalmából tartottak.
A jelet az M13 jelű csillagcsoport irányába sugározták ki. Ez az úgynevezett gömbhalmaz mintegy egymillió csillagot tartalmaz, és az ünnepség idején véletlenül pontosan az Obszervatórium zenitjében helyezkedett el. Minthogy az M13 tőlünk mért távolsága 24 000 fényév, az üzenet 24 000 év alatt ér oda. Ha egy válasz adására képes teremtmény meghallja, akkor 48 000 évbe telik, mire megkapjuk a választ. Az arecibói üzenet tehát nem tekinthető a csillagközi kommunikáció létrehozására tett komoly próbálkozásnak, inkább csak a földi rádiócsillagászati technika figyelemre méltó fejlődését jelző lépésnek szánták
A dekódolt üzenet valahogy így szólhat: „íme, így számolunk egytől tízig. Íme, annak az öt kémiai elemnek – a hidrogénnek, a szénnek, a nitrogénnek, az oxigénnek és a foszfornak – az atomszáma, amelyeket érdekesnek és fontosnak tartunk. Íme, néhány példa, ahogyan ezek az atomok egymáshoz kapcsolódhatnak: az adenin, a timin, a guanin és a citozin nevű molekulák, valamint egy felváltva, cukrokból és foszfátokból felépülő molekulalánc. Ezek a molekuláris építőkövek együtte-sen a DNS hosszú molekuláját alkotják, amelynek láncában mintegy négymilliárd kapcsolódás található. A molekula kettős spirál alakú. Bizonyos szempontból ez a molekula nagyon fontos a kép közepén látható esetlen teremtmény számára. A teremtmény 14 rádióhullámhossznyi, azaz mintegy 176 centiméter magas. A csillagunktól számított harmadik bolygón mintegy négymilliárd ilyen teremtmény él.* (Emlékeztetünk rá, hogy az eredeti könyv 1974-ben jelent meg, így ez a megjegyzés is az akkori állapotot tükrözi. Azóta a Föld lakossága már a hatmilliárdot is meghaladta – a lektor megjegyzése.)Összesen kilenc bolygó van a rendszerünkben, négy kisebb a belső részen, négy nagy kijjebb, és egy egészen kicsi a legeslegszélén. Ezt az üzenetet egy olyan rádiótávcső továbbítja Önök felé, amelynek 2430 hullámhossznyi, azaz 305 méter az átmérője. Szívélyes üdvözlettel.”

A Földön kívüli értelem keresése

Carl Sagan: Broca agya Gondolatok a tudomány romantikájáról

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · Arecibo Obszervatórium · Puerto Rico
3 hozzászólás
AnyAnonymous P>!

Könyvem címe nem A növények titkos élete* – aki arról szeretne olvasni, hogy a növények éppen olyanok, mint az ember, rossz helyen keresgél. Ahogy az ismert növényfiziológus, Arthur Galston a téma iránt érdeklődés általános felívelésekor írt, rendkívül népszerű, de tudományosan vérszegény munkájában még 1974-ben rámutatott: gyanakvással kell kezelnünk „a bizonyítékokkal megfelelően nem alátámasztott, bizarr állításokat”. A növények titkos élete a gyanútlan olvasó félrevezetésénél is rosszabbat tett: olyan tudományos hulladékhegyet halmozott fel, amely nagyban hátráltatta a növények viselkedésével kapcsolatos kutatások előrehaladását, hatására ugyanis a tudósok eleve gyanakvással kezdtek kezelni minden olyan felvetést, amely bármiféle párhuzamot vont a növényi és az állati érzékelés között.

* The Secret Life of Plants – Peter Tompkins újságíró és Christopher O. Bird 1973-ban megjelent, megalapozatlan állításokat tartalmazó könyve. – A ford.

11. oldal

Daniel Chamovitz: Mit tud a növény? Útmutató az érzékekhez

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · Arthur Galston
LazaTom>!

[Philip K.] Dick egy 1978-ban írt esszéjében, amely a „Kozmogónia és kozmológia” nevet viseli, világosan és rövidre fogva leírja, hogy mit gondol az univerzumról. Jacob Böhmét citálva, aki hasonló kifejezést használt, Dick Urgrundnak vagy „őseredeti földnek” nevezi a mindenség végső forrását. Az Urgrund saját képére vagy mintájára „teremtette” (valójában csak projektálta) azt a valóságot, amiben élünk, és ennélfogva saját magát látja benne visszatükröződni. Dick „képnek” vagy „terméknek” nevezi az Urgrund visszatükröződését, és a gnosztikus démiurgosszal azonosítja. De »a termék nincs tudatában annak, hogy ő egy munkadarab; megfeledkezett arról, hogy az Urgrundból származik a léte… és Istennek képzeli magát, az egyetlen igaz Istennek«.

A termék önálló lépésre szánja el magát, megalkotja a valóság egy variánsát, amely – még ha tökéletlenül is – az Urgrundot tükrözi vissza. A világegyetem történelme nem más, mint annak a folyamata, ahogy a termék fokról fokra egyre inkább hasonlatossá válik a teremtőjéhez, »míg végül a valóság az Urgrund tökéletes hasonmásává válik«. Ekkor az Urgrund majd elnyeli a termék kreálta valóságot, és »a termék, azaz a démiurgosz megsemmisül«.

A termék a szó igazi értelmében nem teljesen gonosz; csupán egy folyamatot vezérel, amely során mi, emberek, az Urgrund felé haladunk; másrészről viszont könyörtelen és lélektelen. Dick még hozzáteszi a termékkel kapcsolatban, hogy »a tanítványból lesz a mester, talán nagyon is jó mester«. Az 1974-es vízió tovább gyűrűzött Dick eszmevilágában, és ennek folyományaképpen fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy az Urgrund egyre közelebb hozza a végkifejletet. Ezt a processzust „isteni inváziónak” keresztelte. Az isteni invázió »egy óvatos invázió, amely lopva, alattomosan teljesedik ki«, mert ha a termék ráébredne az Urgrund közbeavatkozására, »akkor a [termék] kegyetlensége sosem látott méreteket öltene«.

Krisztus eljövetele része volt ennek az észrevétlenül kibontakozó isteni inváziónak. Az isteni invázióra vonatkozó tudást »a valódi, titkolt és üldözött keresztény egyház« őrizte és óvta, amely »földalatti mozgalomként évszázadokon át munkálkodott, miközben szoros kapocs fűzte azokhoz az ezoterikus, szóbeli tradíciókhoz, a gnózishoz és a praxishoz, amelyek Krisztustól származnak«. Dick hitt abban, hogy – akárcsak az aranyhalas jelképet viselő lány – ő is tagja volt ennek a korai, sokat szenvedett egyháznak; a rózsaszín fénysugárnak köszönhette, hogy az emlékezete felébredt tetszhalottszerű szendergéséből, és ráeszmélhetett erre az igazságra.

278-280. oldal, 9. fejezet - A gnózis a modern korban

Richard Smoley: Tiltott hit A gnoszticizmus öröksége – Az evangéliumoktól a Da Vinci-kódig

holdpillango>!

1974. június 11.
A dolgozószobámban

Natasa (minden átmenet nélkül, megfellebbezhetetlen bizonyossággal)
ebben a szobában nincs szörnyeteg
Apa aha
Natasa nincs. (Mintegy végső bizonyítékul) Megnéztem a lábtörlő alatt
Apa hogyan lehetne a szörnyeteg a lábtörlő alatt?

A tökéletes tudatlanságnak kijáró pillantással mér végig.

31. oldal (Helikon,1988)

Kapcsolódó szócikkek: 1974
Niko7>!

A Lepke után majdnem két évig megint a közelébe se jutottam a kamerának. 1974-ben érkezett Elia Kazan felkérése, aki Az utolsó filmcézár (The Last Tycoon) cimű filmjében Rodriguez szerepét szánta nekem. Csodálatos színészekkel dolgozhattam együtt, Monroe Stahr producert Robert De Niro alakította. Amikor Elia felkért, könnyek szöktek a szemembe; korábban azt hittem, tényleg véget ért a filmes pályafutásom.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · Elia Kazan · Robert De Niro
ppeva P>!

Galina (Ivanovna) Keptuke (a férje után Varlamova)* evenki származású írónő és kutató 1951. január 18-án született az Amuri terület Zeja megyéjének Kukuska településén. 1974-ben végzett az A. I. Herzen Leningrádi Állami Pedagógiai Főiskolán. 1973 és 1979 között általános iskolai tanárként orosz nyelvet és irodalmat tanított Jakutiában. Az 1979 és az 1991 közti években Jakutszkban dolgozott laboránsként, tudományos segédmunkatársként az Orosz Tudományos Akadémia szibériai Tagozatának Jakut Nyelv és Irodalomtudományi Intézete Északi Filológia részlegén. 1991 és 1994 közt ugyanitt tudományos főmunkatárs, 1994-től pedig az evenki folklór és irodalom szekció vezetője és vezető kutató az evenki filológia osztályon.
1984-ban Leningrádban a Frazeologizmusok az evenki nyelvben című disszertációja sikeres megvédésével a filológiai tudományok kandidátusa lett, majd 2002-ben védte meg Az evenki folklór epikus és szertartásos zsánerei című nagydoktori értekezését. Jelenleg Jakutszkban él, ahol az Észak Kis Népei Intézet Evenki Folklór és Irodalom tagozatát vezeti. Jól beszél és ír evenkiül. Az orosz és evenki nyelvű kiadások mellett egyes művei spanyolul, olaszul, franciául, japánul, németül és magyarul is hozzáférhetőek.
Keptuke tudományos művekben az evenki folklór és sámánizmus témakörében tesz közzé, és értelmez szövegeket. Ugyanazon történeteket járja körül, mint szépirodalmi műveiben, csak más módszereket alkalmaz, más hagyományokat tart szem előtt. az olvasók annak lehetnek tanúi, hogy a tudomány kevesebb szabadságot ad az evenki formák kifejeződésének, jobban kötődik az orosz mintákhoz, melyek láthatóan nehezen egyeztethetők össze az evenki mentalitással. A tudományos művekben a tartalom lesz evenki, a forma orosz marad.

*Kutatóként a Varlamova, szépíróként a Keptuke családnevet használja.

134. oldal, Sántha István: Galina Keptuke evenki írónő Cserikte történetei

Czövek Judit – Dyekiss Virág – Szilágyi Zsolt (szerk.): Világügyelő Tanulmányok Hoppál Mihály 70. születésnapjára

Kapcsolódó szócikkek: 1951 · 1974 · Jakutszk