1956 időpont

Grecsó Krisztián: Isten hozott
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Tom Stoppard: Hapgood / Rock and roll
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Temesi Ferenc: Pest
Polgár Ernő: Nomádok vágtája
Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
John le Carré: Jó barátok
Tar Sándor: A mi utcánk
Irwin Shaw: Óhatatlan veszteségek
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Martin Lunn: A Da Vinci-kód megfejtése
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Berkesi András: Húszévesek
Kopátsy Sándor: Kádár és kora
Juszt László: Magánbeszélgetések
Szakács Gábor: Nagy Rock 'n' Roll könyv
Claire Kenneth: Május Manhattanben
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Vámos Miklós: Félnóta
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
Moldova György: Az utolsó töltény 4.
Kőrösi Zoltán: Orrocskák
Szigethy Gábor: Latinovits
Arthur Miller: Kanyargó időben
Bradányi Iván: Robert Redford
Boldizsár Iván: Szülőföldünk, Európa
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Simonyi András: Csúcsrajáratva
Hans Belting: A művészettörténet vége
Miért nem bírják a magyarokat?
Örkény István: Levelek egypercben
John Glatt: A monacói uralkodóház
Gábor Emil (szerk.): Mai magyar elbeszélők
Moldova György: Az utolsó töltény 3.
Szántó Piroska: Akt
Vaszilij Grosszman: Élet és sors
Moldova György: Az utolsó töltény 2.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Cinzia Sasso – Susanna Zucchelli: Csak egy órácskát kérek!
Kende Péter: Az igazi Orbán
Paul Johnson: A modern kor
Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe
Tardos Péter: Beat kislexikon
Doszpod Béla: Angyali társaságban
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Alfonzó (Markos József): Ide figyeljenek emberek!
Koen Peeters: Nagy európai regény
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
David Irving: Felkelés!
Szergej Beljaev: A tizedik planéta
Kerstin Gier: Zafírkék
Takács László – Kovács Zsolt: Harsány története
Ságvári Ágnes: Mert nem hallgathatok
Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell!
Lengyel Balázs: Ki találkozik önmagával?
Tekulics Judit (szerk.): Pio atya világa
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Vécsey Aurél: Keserű magyar sors – Öngyilkosok klubja
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba
Korányi G. Tamás (szerk.): Egy népfelkelés dokumentumai 1956
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Gyarmati György: A Rákosi-korszak
Némedi Dénes: Klasszikus szociológia
Axel Halling – N. Kovács Timea – Lidia Tirri: A legmodernebb lakótelep
Martin Gilbert: Zsidó történelmi atlasz
Balassa Péter: Halálnapló
Beretz Katalin: Puskák – pajzsok – fohászok
Pünkösti Árpád: Vörös vándorlámpás
Magyari Béla: Elektrotechnika mindenkinek
Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
Kéri László: Orbán Viktor
Gyurácz Andrea: A szőke nő kalandjai Dél-Afrikában
William J. Spahr: Sztálin hadvezérei
Temesi Ferenc: Apám
Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal
Bán Mór – Fazekas Attila: Tűzvihar 1956
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve
Görgey Gábor: Az én asztalom
Kovács Zoltán: Bilincsben is békességben Istennel
Alice Zeniter: Szomorú vasárnap, avagy a semmi ágán
Burger István (szerk.): Galaktika 291 XL
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Colleen McCullough: Mezítelen valóság
Rainer M. János (szerk.): A felügyelt (mozgás)tér
Andrzej Paczkowski: Fél évszázad Lengyelország történetéből
Kósa Csaba: Tizenhárom perc
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
John Lukacs: Fél évszázad magyar írásai
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Császy Zsolt: Az Orbán-rezsim börtönében
Stephen King: Rémálmok bazára
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Slavoj Žižek: Zűr a Paradicsomban
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!
Szegő András: Csillagvizsgáló
Nujeen Mustafa – Christina Lamb: Nujeen
Fa Nándor: Magad, uram
Ungváry Krisztián: A szembenézés hiánya
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Kerényi István – Kerényi Lajos: Csodás kalandok Jézussal
Szabó Katalin (szerk.): Absztraktok / Abstracts
Dési Péter: Kisdobos becsületszavamra
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
Révész Sándor: Dobi István – Az elfeledett államfő
Szilvási Lajos: Az ormokon egy isten alszik
Sturmann Béla: Az én utam
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Tóth Éva: Emlékvers
Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság
Moldova György: Ha elhagysz, veled mehetek?

Idézetek

ppeva P>!

Blau rabbi likőrt ivott, és elmondta, hogy házában hét szoba volt, négy a földszinten, három az emeleten. Magyarországon az emberek szerették a tágas lakásokat. Ő is jól érezte magát a házában feleségével és leányával, gondozta a kertjét; ehhez egy debreceni kertész nyújtott segítséget, aki egy állami kertészet üvegházában dolgozott, de egy kis mellékjövedelmet akart szerezni, ezért aztán néhány forint ellenében felásta Blau virágágyásait. Nem sokáig lakhattak azonban háborítatlanul. Hamarosan mindenféle tisztviselők kezdtek szaladgálni hozzájuk (a kommunista pártból, a közalkalmazottak szakszervezetéből és az egyedül élő anyákat támogató szervezettől), és lakáshiányról meg fedél nélkül levő családokról kezdtek prédikálni nekik, minekutána azt javasolták, sőt követelték, hogy Blauék albérlőket fogadjanak magukhoz, hiszen nincs szükségük arra, hogy az egész házat egyedül használják. Blau dühbe gurult, és megjegyezte, hogy a háború alatt egy náci elkobozta régebbi lakását, melyet külföldre menekülésekor el kellett hagynia, és amikor a háború után visszatért, ezt a házat az állam adta neki kárpótlásul a régi lakás helyett, ami a bombázás következtében romba dőlt, és ezért igenis addig kíván feleségével és leányával ott lakni abban a házban, ameddig csak kedve tartja, méghozzá egyedül.
A vendégek hallgatták Blau elbeszélését, és bólogatva mondogatták egymásnak: „Hát igen… ilyenek ezek a bolsevikok…”
Blau elégedetten folytatta. Elmesélte, hogy azok a tisztviselők azt magyarázták, hogy már más rendszer van, és az új rendszer mindenki számára biztosítani akarja, hogy elviselhető körülmények között lakhasson, de ez azt is jelenti, hogy senki sem lakhat főúri módon, és mindenféle hivatalos papírokat lobogtattak, de Blau ügyet se vetett rájuk. Tudta, hogy mi illeti meg; tudta, hogy az isteni igazság az ő oldalán van. A zsidó szervezetek aztán nagy lármát csaptak a rabbi miatt, és végül Blaut békén hagyták. De aztán jöttek az 1956-os események, és Blau arra gondolt, mi lesz még ebből; „megint elveszik majd a házamat”, és nem várta meg, hová fejlődnek a zavargások. Véletlenül éppen felkínáltak neki egy rabbiságot egy nyugat-európai országban, fogta hát feleségét meg a lányát, otthagyta hétszobás házát Debrecenben, és elment.

177-179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Debrecen · Magyarország
Tiger205>!

Az első lövés

"1956 október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé.

Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal kígyó, melynek még nem nőtt méregfoga. Ilyenféle verseket kiabáltunk: „Menjünk tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre”. Mentünk is elôre. Az első halott – egy ezredes teste – ott feküdt a Puskin utca kövén. Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az elsô sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre.
Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: „Pardon, bocsánat”. A Múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve felgyújtottak két autót. Ezeket jól összeszidtuk, mert még egyikünk se tudta, hogy már felkelők vagyunk."

Örkény István: Levelek egypercben Levelek, emlékezések, interjúk a hagyatékból

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Frank_Waters I>!

Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktől – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.

148. oldal (Nagy Imre újratemetése)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
4 hozzászólás
M_Milán>!

A tömeg fellépése nem torkollt logikusan, szük­ségszerűen erőszakba — azt a diktatórikus állami intézmények alkalmazták először, ellenük. Hol órákon belül, mint 1956- ban Budapesten (vagy Kelet-Berlinben három évvel koráb­ban), hol hónapok múlva, mint 1968. augusztus 21-én Prá­gában, hol másfél évvel később, mint Lengyelországban 1981 decemberében. 1989-ben is próbálkoztak vele, de nem túl nagy meggyőződéssel.

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · 1968 · 1981 · 1989 · Budapest · Kelet-Berlin · Lengyelország · Prága
ACR>!

Rákóczi reménykedett a francia udvarban; Szemere 1849-ben a Francia Köztársaságban; Károlyi Mihály 1918-ban Wilsonban; Szálasi és mások is 1944-ben a német győzelemben; 1956-ban sok magyar Amerikában. magyarok, bízzatok magatokban! persze a világot is jobban kell ismerni. De ha van komoly magyar önbizalom, az valamikor elég lesz. „Valamikor”. De hát az élet – és a történelem – ilyen.

357. oldal, Hozzászólás Charles Gati 1956-ról írt könyvéhez (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: 1849 · 1944 · 1956 · Károlyi Mihály · Szálasi Ferenc
1 hozzászólás
Carmilla >!

     – 56 egy szép dolog volt, de én nem örültem neki, mert öngyilkosságnak éreztem, mert valahogy éreztem, hogy az amik nem fognak segíteni, hiába hecceltek minket, mert hecceltek, és nemcsak a Szabad Európa, hanem az Amerika Hangja is. „Tartsatok ki, jövünk!” – hát nemhogy nem jöttek, de egy kurva golyóbist se küldtek ide, semmi segítséget nem kaptunk tőlük.

232. oldal, Szász Endre (Fanny Aka, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Szabad Európa Rádió
Sastojci>!

„Ha ezek nem volnának, minden könnyebb volna” – hallottuk anyánkat nemegyszer, ránk mutatott és sírt. Szégyenkezve összehúztuk magunkat, mert hát hiszen voltunk. Ötvenhatra határozottan emlékszem, nyolcéves voltam, nem tudtunk disszidálni, mert Hugi vörhenyes lett, benn feküdt a járványkórházban. „Anya vagyok – zokogott anyánk –, a család rabja. Más elmehet, én nem. Én anya vagyok.” Túrtam az orromat, restelkedtem, hallgattam. Ha Hugi udvarias, és nem olyan szívós, mint egy macska, ha idejekorán belehal a vörhenybe, elmehettek volna.

21-22. oldal, Izsák (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Szávitrí>!

Nagy Jenőnek olyan volt a járása, mintha mindig labdát vezetne két csapat ellen, mert ötvenhatban megsebesült mint karhatalmista, ahol beosztott honvédként teljesített szolgálatot.

91. oldal (Magvető, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
rosa_canina>!

Az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás után az apa sem ment többet a Pártba, mert az illúzióvesztés kis híján végzett vele.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Frank_Waters I>!

Aztán tessék, jött a forradalom Magyarországon, diákok dobálták Molotov-koktélokat, hogy így kergessék ki az orosz tankokat.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956