1956 időpont

Grecsó Krisztián: Isten hozott
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Tom Stoppard: Hapgood / Rock and roll
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Temesi Ferenc: Pest
Polgár Ernő: Nomádok vágtája
Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
John le Carré: Jó barátok
Tar Sándor: A mi utcánk
Irwin Shaw: Óhatatlan veszteségek
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Martin Lunn: A Da Vinci-kód megfejtése
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Berkesi András: Húszévesek
Kopátsy Sándor: Kádár és kora
Juszt László: Magánbeszélgetések
Szakács Gábor: Nagy Rock 'n' Roll könyv
Claire Kenneth: Május Manhattanben
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Vámos Miklós: Félnóta
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
Moldova György: Az utolsó töltény 4.
Kőrösi Zoltán: Orrocskák
Szigethy Gábor: Latinovits
Arthur Miller: Kanyargó időben
Bradányi Iván: Robert Redford
Boldizsár Iván: Szülőföldünk, Európa
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Simonyi András: Csúcsrajáratva
Hans Belting: A művészettörténet vége
Miért nem bírják a magyarokat?
Örkény István: Levelek egypercben
John Glatt: A monacói uralkodóház
Gábor Emil (szerk.): Mai magyar elbeszélők
Moldova György: Az utolsó töltény 3.
Szántó Piroska: Akt
Vaszilij Grosszman: Élet és sors
Moldova György: Az utolsó töltény 2.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Cinzia Sasso – Susanna Zucchelli: Csak egy órácskát kérek!
Kende Péter: Az igazi Orbán
Paul Johnson: A modern kor
Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe
Tardos Péter: Beat kislexikon
Doszpod Béla: Angyali társaságban
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Alfonzó (Markos József): Ide figyeljenek emberek!
Koen Peeters: Nagy európai regény
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
David Irving: Felkelés!
Szergej Beljaev: A tizedik planéta
Kerstin Gier: Zafírkék
Takács László – Kovács Zsolt: Harsány története
Ságvári Ágnes: Mert nem hallgathatok
Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell!
Lengyel Balázs: Ki találkozik önmagával?
Tekulics Judit (szerk.): Pio atya világa
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Vécsey Aurél: Keserű magyar sors – Öngyilkosok klubja
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba
Korányi G. Tamás (szerk.): Egy népfelkelés dokumentumai 1956
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Gyarmati György: A Rákosi-korszak
Némedi Dénes: Klasszikus szociológia
Axel Halling – N. Kovács Timea – Lidia Tirri: A legmodernebb lakótelep
Martin Gilbert: Zsidó történelmi atlasz
Balassa Péter: Halálnapló
Beretz Katalin: Puskák – pajzsok – fohászok
Pünkösti Árpád: Vörös vándorlámpás
Magyari Béla: Elektrotechnika mindenkinek
Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
Kéri László: Orbán Viktor
Gyurácz Andrea: A szőke nő kalandjai Dél-Afrikában
William J. Spahr: Sztálin hadvezérei
Temesi Ferenc: Apám
Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal
Bán Mór – Fazekas Attila: Tűzvihar 1956
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve
Görgey Gábor: Az én asztalom
Kovács Zoltán: Bilincsben is békességben Istennel
Alice Zeniter: Szomorú vasárnap, avagy a semmi ágán
Burger István (szerk.): Galaktika 291 XL
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Colleen McCullough: Mezítelen valóság
Rainer M. János (szerk.): A felügyelt (mozgás)tér
Andrzej Paczkowski: Fél évszázad Lengyelország történetéből
Kósa Csaba: Tizenhárom perc
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
John Lukacs: Fél évszázad magyar írásai
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Császy Zsolt: Az Orbán-rezsim börtönében
Stephen King: Rémálmok bazára
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Slavoj Žižek: Zűr a Paradicsomban
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!
Szegő András: Csillagvizsgáló
Nujeen Mustafa – Christina Lamb: Nujeen
Fa Nándor: Magad, uram
Ungváry Krisztián: A szembenézés hiánya
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Kerényi István – Kerényi Lajos: Csodás kalandok Jézussal
Szabó Katalin (szerk.): Absztraktok / Abstracts
Dési Péter: Kisdobos becsületszavamra
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
Révész Sándor: Dobi István – Az elfeledett államfő
Szilvási Lajos: Az ormokon egy isten alszik
Sturmann Béla: Az én utam
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Tóth Éva: Emlékvers
Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság
Moldova György: Ha elhagysz, veled mehetek?

Idézetek

fióka P>!

A délután nagy eseménye: adományokat küldött nekünk a Nemzetközi Vöröskereszt. Mindenki kapott egy doboz kaját, benne tejpor, konzerv májpástétom, rizs, mazsola, kakaó, cukor, vaj, cigaretta, gyufa. A margarin német, a cigi angol, a húskocka dán. Aztán a ruhaneműk. Én utálok kérni, de Lónyai Erzsi, ez a boszorkány addig sipítozott a fülembe, hogy a föld legélhetetlenebb nőszemélye vagyok, amíg felírtam egy cédulára: „Nincs télikabátom.” Erzsi kiragadta a kezemből, és angyalszárnyon vitte az illetékes helyre az illetékes elvtársnő (te találkoztál valaha illetéktelen elvtársnővel?) kacsójába. És lőn! Télikabátom.

355. oldal, III. fejezet, 38.

Kapcsolódó szócikkek: 1956
lzoltán IP>!

[…] Ha pedig valaki tényleg demokrata, vállalja a következményeket; a jövő igazságos ítéletét és itt most 1956-ra gondolok elsősorban. Ha akkor jogosan kelt fel egy ország, akkor 1945-ben nem történhetett felszabadulás, hiszen ugyanaz a hadsereg verte le 1956-ot, amely „felszabadított” tizenegy évvel előtte. A kommunisták persze egészen más kategória, ők hazudhatnak, ha akarnak, hiszen ez volt a hatalom megragadásának a lényege az ő oldalukon akkor is; hazugság, terror, jogtalanság, erőszak. Belefér. Ők valóban felszabadultak tehát; nekik elhiszem, hogy elnyomás volt az elmúlt pár évtized, de hát ki vallja magáénak az ő felfogásukat? […]

7. oldal, Elöljáróban

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · 1956
zsofi017>!

Borisz Petrovics Tokin leningrádi biológus már 1956-ban leírta a következőt: ha egy csepp vízhez, mely protozoonokat, állati egysejtűeket tartalmaz, hozzáadjuk a luc- vagy az erdeifenyő szétdörzsölt tűjének egy cseppjét, akkor ezek az élőlények kevesebb mint egy másodperc alatt elpusztulnak. Ugyanebben az írásában Tokin arról is beszámol, hogy a fiatal fenyőerdőkben a tűkből kiáramló fitoncidok révén a levegő szinte teljesen csíramentes. Vagyis a fák szabályosan fertőtleníteni tudják a környezetüket. Ez azonban még nem minden. A diófák a leveleikben tárolt anyagokkal hatékonyan védekeznek a rovarokkal szemben: ha csöndes és nyugalmas helyen szeretnénk padot felállítani, akkor ezt egy diófa koronája alatt tegyük. Itt a legkisebb a valószínűsége annak, hogy összevissza csípnek a szúnyogok. A tűlevelű fák fitoncidjait különösen jól érzékelhetjük szaglószervünkkel is: ez az az aromás erdei illat, amely főképp forró nyári napokon intenzíven terjeng az erdőben.

139. oldal - A beteg fa

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Bla IP>!

Kádár alatt mindaz, ami nálunk 1956-ban történt, évtizedeken át a történelem-hamisítás, az elhallgatás zsákutcájába került. Az egyikbe. És a legutóbbi években egyre határozottabban kialakulóban van a másik zsákutca. Aki ’56 eseményeinek bárminemű negatívumát szóba meri hozni, az rögvest hazaáruló, nemzetellenes, rohadt komcsi lesz. Ugyanakkor rohamosan terjednek az újabb –persze a régiekkel ellentétes –hazugságok.

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Twisted_words>!

Az ember azt hinné, hogy egy olyan ország, amely negyedszázaddal korábban még egy vasfüggönnyel volt elvágva Európától, utolsóként építene kerítést azoknak, akiket a háború kényszerített arra, hogy elhagyják a hazájukat.
[…]
De nem csak a magyar kormány volt ilyen ellenséges velünk. Filmre vették, hogy egy magyar operatőrnő szándékosan elgáncsolt egy menekültet, aki elfutott mellette.
[…]
Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Mi nem erről az Európáról álmodtunk.
[…]
Magyarország 20. századi történelmét ismerve nehéz elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Ez volt az az ország, ahonnan 1956-ban 200 000 ember menekült nyugatra, miután a forradalmukat eltiporták a szovjet tankok. Közülük sokan éppen ott hagyták el az országot, ahol minket feltartóztattak, hogy Jugoszlávián keresztül Ausztriában találjanak menedékre, ahol baráti fogadtatásban részesítették őket a szomszédaik. Láttam is egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, milyen hálásak voltak a magyarok, és hányan írtak olyan leveleket, amelyekben megköszönték az emberséges bánásmódot.

Magyarország nyiss kaput!, 2015. szeptember 15-16., 205-209. oldal

Nujeen Mustafa – Christina Lamb: Nujeen Hogyan menekültem el a háború sújtotta Szíriából kerekesszékkel

Kapcsolódó szócikkek: 1956
1 hozzászólás
gesztenye11>!

A megbeszélések légköre nem tükrözte, hogy a vendéglátók megértették volna: az USA elnöke barátként és 1956 emléke miatt érkezett hozzánk.

137. oldal

Simonyi András: Csúcsrajáratva A washingtoni diplomácia kulisszatitkai

ppeva P>!

Blau rabbi mindenkinek, aki kíváncsi volt rá, a házáról tartott előadást, amit otthagyott 1956-ban Debrecenben… Csodálkozva kérdeztem, miért nem hozta magával, ha egyszer olyan csodálatos ház volt, de ezt rossz tréfának tartotta, és amikor azt kérdeztem csodálkozva, hogy akkor minek jött el onnét, azt még rosszabb tréfának nevezte, pedig szerintem nem volt az.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Debrecen
Carmilla >!

     – […] A környék minden halottját oda szállították. Ott feküdtek mésszel leöntve.
     – A Corvin mozi mögött?
     – Nem csak ott. A körúton. Minden szabad területen. Halottak, halottak. Köztük a beszkártos fiú, akiről annyit írtak, akit azért végeztek ki a forradalmárok, mert rájöttek, hogy áruló. Telefonon adta le a drótot az ávósoknak meg az oroszoknak. Ott feküdt sokáig egy szemétdombon.

89. oldal, Versinyin füttye Másának (Minerva, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · halott
latinta P>!

    Megdöbbentő és lefegyverző, már-már megható, hogy a Kádár-diktatúra mennyire egyetlen szótól függött. Legitimitását (maga előtt) és erejét az adta, hogy ellenforradalomnak nevezte a forradalmat. Illetve mi neveztük annak, pontosabban ki annak nevezte, ki nem, a társadalom mint olyan annak nevezte, de az embereket lehetett e szerint osztályozni. Ellenforradalmat mondott, aki így gondolta, vagy nyíltan behódolt, vagy elege volt már az egészből és nem gondolt semmit, a nyíltan ellenszegülő forradalmat mondott (ezeket kis túlzással egy kézen meg lehetett számolni, mostanra már több száz Siva kéne). És aztán volt a nyíltan semmilyen, ez volt a Kádár-rendszer nagy leleménye, hogy ezt engedte, sőt támogatta, ennek szava az „56-os események” volt, később kis iróniával (bár hogy hová mutatott az irónia hegye, nem tudni): 56-os sajnálatos események.
    Amikor a New York-i terrortámadásra a „szeptemberi események” megjelölést halljuk, a mi diktatúrán edzett fülünk hallja ezt a kis torpanást, dadogást, enyhe zavart, hogy mondanának is valamit meg nem is, sőt: gondolnának is valamit meg nem is.

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Kádár János · Síva · terrortámadás · World Trade Center
darkfenriz>!

Nem is volt ötvenhat, mondja Szív. Csak álom volt. Valaki álma. Egy olyan álom, amiben senki sem alszik.

139. oldal, A berlini kék füzet

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Kapcsolódó szócikkek: 1956