1956 időpont
Idézetek
A délután nagy eseménye: adományokat küldött nekünk a Nemzetközi Vöröskereszt. Mindenki kapott egy doboz kaját, benne tejpor, konzerv májpástétom, rizs, mazsola, kakaó, cukor, vaj, cigaretta, gyufa. A margarin német, a cigi angol, a húskocka dán. Aztán a ruhaneműk. Én utálok kérni, de Lónyai Erzsi, ez a boszorkány addig sipítozott a fülembe, hogy a föld legélhetetlenebb nőszemélye vagyok, amíg felírtam egy cédulára: „Nincs télikabátom.” Erzsi kiragadta a kezemből, és angyalszárnyon vitte az illetékes helyre az illetékes elvtársnő (te találkoztál valaha illetéktelen elvtársnővel?) kacsójába. És lőn! Télikabátom.
355. oldal, III. fejezet, 38.
[…] Ha pedig valaki tényleg demokrata, vállalja a következményeket; a jövő igazságos ítéletét és itt most 1956-ra gondolok elsősorban. Ha akkor jogosan kelt fel egy ország, akkor 1945-ben nem történhetett felszabadulás, hiszen ugyanaz a hadsereg verte le 1956-ot, amely „felszabadított” tizenegy évvel előtte. A kommunisták persze egészen más kategória, ők hazudhatnak, ha akarnak, hiszen ez volt a hatalom megragadásának a lényege az ő oldalukon akkor is; hazugság, terror, jogtalanság, erőszak. Belefér. Ők valóban felszabadultak tehát; nekik elhiszem, hogy elnyomás volt az elmúlt pár évtized, de hát ki vallja magáénak az ő felfogásukat? […]
7. oldal, Elöljáróban
Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell! Monarchista gondolatok
Borisz Petrovics Tokin leningrádi biológus már 1956-ban leírta a következőt: ha egy csepp vízhez, mely protozoonokat, állati egysejtűeket tartalmaz, hozzáadjuk a luc- vagy az erdeifenyő szétdörzsölt tűjének egy cseppjét, akkor ezek az élőlények kevesebb mint egy másodperc alatt elpusztulnak. Ugyanebben az írásában Tokin arról is beszámol, hogy a fiatal fenyőerdőkben a tűkből kiáramló fitoncidok révén a levegő szinte teljesen csíramentes. Vagyis a fák szabályosan fertőtleníteni tudják a környezetüket. Ez azonban még nem minden. A diófák a leveleikben tárolt anyagokkal hatékonyan védekeznek a rovarokkal szemben: ha csöndes és nyugalmas helyen szeretnénk padot felállítani, akkor ezt egy diófa koronája alatt tegyük. Itt a legkisebb a valószínűsége annak, hogy összevissza csípnek a szúnyogok. A tűlevelű fák fitoncidjait különösen jól érzékelhetjük szaglószervünkkel is: ez az az aromás erdei illat, amely főképp forró nyári napokon intenzíven terjeng az erdőben.
139. oldal - A beteg fa
Peter Wohlleben: A fák titkos élete 87% Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése
Kádár alatt mindaz, ami nálunk 1956-ban történt, évtizedeken át a történelem-hamisítás, az elhallgatás zsákutcájába került. Az egyikbe. És a legutóbbi években egyre határozottabban kialakulóban van a másik zsákutca. Aki ’56 eseményeinek bárminemű negatívumát szóba meri hozni, az rögvest hazaáruló, nemzetellenes, rohadt komcsi lesz. Ugyanakkor rohamosan terjednek az újabb –persze a régiekkel ellentétes –hazugságok.
Az ember azt hinné, hogy egy olyan ország, amely negyedszázaddal korábban még egy vasfüggönnyel volt elvágva Európától, utolsóként építene kerítést azoknak, akiket a háború kényszerített arra, hogy elhagyják a hazájukat.
[…]
De nem csak a magyar kormány volt ilyen ellenséges velünk. Filmre vették, hogy egy magyar operatőrnő szándékosan elgáncsolt egy menekültet, aki elfutott mellette.
[…]
Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Mi nem erről az Európáról álmodtunk.
[…]
Magyarország 20. századi történelmét ismerve nehéz elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Ez volt az az ország, ahonnan 1956-ban 200 000 ember menekült nyugatra, miután a forradalmukat eltiporták a szovjet tankok. Közülük sokan éppen ott hagyták el az országot, ahol minket feltartóztattak, hogy Jugoszlávián keresztül Ausztriában találjanak menedékre, ahol baráti fogadtatásban részesítették őket a szomszédaik. Láttam is egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, milyen hálásak voltak a magyarok, és hányan írtak olyan leveleket, amelyekben megköszönték az emberséges bánásmódot.
Magyarország nyiss kaput!, 2015. szeptember 15-16., 205-209. oldal
Nujeen Mustafa – Christina Lamb: Nujeen 83% Hogyan menekültem el a háború sújtotta Szíriából kerekesszékkel
A megbeszélések légköre nem tükrözte, hogy a vendéglátók megértették volna: az USA elnöke barátként és 1956 emléke miatt érkezett hozzánk.
137. oldal
Simonyi András: Csúcsrajáratva A washingtoni diplomácia kulisszatitkai
Blau rabbi mindenkinek, aki kíváncsi volt rá, a házáról tartott előadást, amit otthagyott 1956-ban Debrecenben… Csodálkozva kérdeztem, miért nem hozta magával, ha egyszer olyan csodálatos ház volt, de ezt rossz tréfának tartotta, és amikor azt kérdeztem csodálkozva, hogy akkor minek jött el onnét, azt még rosszabb tréfának nevezte, pedig szerintem nem volt az.
177. oldal
– […] A környék minden halottját oda szállították. Ott feküdtek mésszel leöntve.
– A Corvin mozi mögött?
– Nem csak ott. A körúton. Minden szabad területen. Halottak, halottak. Köztük a beszkártos fiú, akiről annyit írtak, akit azért végeztek ki a forradalmárok, mert rájöttek, hogy áruló. Telefonon adta le a drótot az ávósoknak meg az oroszoknak. Ott feküdt sokáig egy szemétdombon.
89. oldal, Versinyin füttye Másának (Minerva, 2002)
Megdöbbentő és lefegyverző, már-már megható, hogy a Kádár-diktatúra mennyire egyetlen szótól függött. Legitimitását (maga előtt) és erejét az adta, hogy ellenforradalomnak nevezte a forradalmat. Illetve mi neveztük annak, pontosabban ki annak nevezte, ki nem, a társadalom mint olyan annak nevezte, de az embereket lehetett e szerint osztályozni. Ellenforradalmat mondott, aki így gondolta, vagy nyíltan behódolt, vagy elege volt már az egészből és nem gondolt semmit, a nyíltan ellenszegülő forradalmat mondott (ezeket kis túlzással egy kézen meg lehetett számolni, mostanra már több száz Siva kéne). És aztán volt a nyíltan semmilyen, ez volt a Kádár-rendszer nagy leleménye, hogy ezt engedte, sőt támogatta, ennek szava az „56-os események” volt, később kis iróniával (bár hogy hová mutatott az irónia hegye, nem tudni): 56-os sajnálatos események.
Amikor a New York-i terrortámadásra a „szeptemberi események” megjelölést halljuk, a mi diktatúrán edzett fülünk hallja ezt a kis torpanást, dadogást, enyhe zavart, hogy mondanának is valamit meg nem is, sőt: gondolnának is valamit meg nem is.
Nem is volt ötvenhat, mondja Szív. Csak álom volt. Valaki álma. Egy olyan álom, amiben senki sem alszik.
139. oldal, A berlini kék füzet