!

1956 időpont

Grecsó Krisztián: Isten hozott
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Temesi Ferenc: Pest
Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
Tar Sándor: A mi utcánk
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Claire Kenneth: Május Manhattanben
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
Vaszilij Grosszman: Élet és sors
Moldova György: Az utolsó töltény 2.
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell!
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Kocsis L. Mihály: Végszavazás a halállal
Bán Mór – Fazekas Attila: Tűzvihar 1956
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve
Alice Zeniter: Szomorú vasárnap, avagy a semmi ágán
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Stephen King: Rémálmok bazára
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Fa Nándor: Magad, uram
Kerényi István – Kerényi Lajos: Csodás kalandok Jézussal

Idézetek

>!
Szávitrí SP

Ötvenhatot viszonylag békésen vészelte át a falu, mindössze annyi történt, hogy a tanácselnököt (bizonyos Rácz Mihály elvtársat, korábban gátőr) és az állomásfőnököt (bizonyos Hemző Ferenc elvtársat, korábban traktoros) ismeretlen ellenforradalmi elemek véresre verték, valamint hogy imperialista ügynökök uszítására a falu népe az összes Mátyás nevű disznót leölte, tekintet nélkül arra, hogy elérték-e már nevezett sertések a vágósúlyt.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
Szávitrí SP

Nagy Jenőnek olyan volt a járása, mintha mindig labdát vezetne két csapat ellen, mert ötvenhatban megsebesült mint karhatalmista, ahol beosztott honvédként teljesített szolgálatot.

91. oldal (Magvető, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
rosa_canina

Az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás után az apa sem ment többet a Pártba, mert az illúzióvesztés kis híján végzett vele.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
Frank_Spielmann I

Aztán tessék, jött a forradalom Magyarországon, diákok dobálták Molotov-koktélokat, hogy így kergessék ki az orosz tankokat.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
ppeva P

Blau rabbi mindenkinek, aki kíváncsi volt rá, a házáról tartott előadást, amit otthagyott 1956-ban Debrecenben… Csodálkozva kérdeztem, miért nem hozta magával, ha egyszer olyan csodálatos ház volt, de ezt rossz tréfának tartotta, és amikor azt kérdeztem csodálkozva, hogy akkor minek jött el onnét, azt még rosszabb tréfának nevezte, pedig szerintem nem volt az.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Debrecen
>!
bonnie9 +SP

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Panka elveszítette az egyik udvarlóját, akit 1957-ben küldtek akasztófára – várni kellett az akasztással, amíg betöltötte a tizennyolcat. Különös megközelítése a törvényességnek.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
Hirdetés
>!
latinta SP

    Október vége volt, bő hete kavargott a világ, Domos félt. Kora délután volt, hamar sötétedett, igyekezett vissza a szállóra, ott is zavaros lett a helyzet, akik tehették, hazautaztak. Domos maradt. Nem volt oka rá, hogy maradjon, meg arra sem, hogy hazamenjen. A Jászainál ugrott le a platóról, a teherkocsiról, ami Budáról hozta át. Behúzta a gallérját, arra gondolt, ha átvág a síneken, toronyiránt bő óra alatt visszaér a szállóba. Szerencséje is lehet, ha fölveszik a Rudas László utcában vagy a Dózsa György úton. Ekkor meglátta a zokogó férfit. Összeroskadt, a földön ült, rázkódott a válla. Elkerülte, aztán mégis visszalépett hozzá, ismerős, mély őrület volt a szemében, fölhúzta, rángatta magával. A Pozsonyi úton mentek a Szent István parkig. A férfi senkit sem siratott, nem lőtték meg a szerelmét, anyját, barátját, egyszerűen félt, még Domosnál is jobban rettegett, hogy valami baja lesz. Akkor inkább haljak meg, ezt mondta. Legyen meg a legrosszabb, csak ne kelljen félni tőle. Terítsenek le egy orosz tankból, és vége, csak ne kelljen arra ébredni, hogy a mai nap lesz az utolsó. Nem tudta megvigasztalni. Azt ismételgette, haladjon, civil ruhás ávósok vannak a környéken, a csizmájukról lehet megismerni őket, azt elfelejtették lecserélni. Siettek a néptelen, árnyas Pozsonyi úton. Domos azon kapta magát, hogy valami régi nótát dúdol, kissé átírva. Ávós csizmát visel a babám. Azt mondta az ismeretlen férfinak, hogy ő a kínzástól jobban fél, mint a haláltól. Az idegen nem felelt semmit, de a kapunál elfelejtett hálás lenni. Örülök, hogy nem lett semmi bajod, mondta Domos. A férfi nem köszönt, bevágta a kaput. Domos tata meg – így mesélte mindig – ott maradt a szürkületben a kis bátorságával.

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
Carmilla 

1956: A magyar kommunista párt a liberalizációt fontolgatta… Az emberek az utcákra vonultak… És szovjet tankok gördültek be, hogy leverjék őket.

224. oldal, Kém és ellenkém (Libri, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
Tirpák

Egy államcsíny végrehajtásához az illető országnak politikailag függetlennek kell lennie. Lehetetlen ugyanis magukhoz ragadni a hatalmat, ha valójában valahol másutt van. Az 1956-os magyarországi forradalom idején a tüntetők valamennyi (hatalmi) intézményt, úgy mint a hadsereg, a közigazgatás, a rádió és a nyomtatott sajtó fölött is átvették az irányítást. A tényleges hatalom azonban sajnos nem Magyarországon volt, hanem közel ezerhatszáz kilométernyi távolságra, Moszkvában. A Szovjetunió erői pedig, amelyek mind Magyarországon, mind a környező országokban jelen voltak, nem estek az új magyar hatóságok ellenőrzése alá. Ahhoz, hogy a forradalom sikeres legyen, Moszkvában kellett volna zajlania.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956
>!
maneki_neko

István Kecskeméti pontosan negyven évvel ezelőtt jött Svédországba. Azon magyar menekültek áramlatába tartozott, akiknek az 1956-os felkelés leverése után el kellett hagyniuk az országot. Tizennégy éves volt, amikor Svédországba telepedett. Szüleivel és három fiatalabb testvérével együtt Trelleborgnál lépett az országba. Édesapja mérnök volt, és a húszas évek végén felkereste egyszer Stockholmban a szeparátorgyárat. Most azt remélte, hogy ott kaphat munkát. De csak Trelleborgig jutott. A kikötő termináljának elhagyásakor agyvérzést kapott. A trelleborgi temetőben helyezték végső nyugalomra, a család pedig Skanéban maradt. István, aki most ötvennégy éves, már régóta tulajdonosa egy pizzériának a Hamngatanon.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · menekültek