1946 időpont
Idézetek
1992. november 4. Totemoszlop
William Jefferson Blythe 1946. augusztus 19-én jött a világra Hope-ban, az Arkansasbeli kisvárosban, pontosan három hónappal azután, hogy az apja autóbalesetben elhunyt. Négy évvel később az édesanyja újból férjhez ment, William pedig felvette mostohaapja családnevét. Ezen a negyvenhat évvel későbbi novemberi éjszakán, 1992-ben, a fehér konfetti hóesés módjára borította be Hope utcáit, amikor megünnepelték, hogy városuk szülöttét, személyes reménységüket, William – vagy egyszerűen csak Bill – Clintont az Egyesült Államok negyvenkettedik elnökévé választották. A hó, ami Bergenre hullott ezen az éjszakán, most sem érte el az aszfaltot, hanem ugyanazzá az esővé olvadt még a levegőben, ami szeptember óta áztatta a várost. De amikor felvirradt a reggel, a szépséges várost őrző hét hegy tetejét finom porcukorréteg borította. A legmagasabb hegyen, az Ulrikenen már ott várakozott Gert Rafto nyomozó. Vacogva lélegezte be a hegyi levegőt, miközben széles fejét szinte egészen válla közé húzta. Mély ráncokkal szabdalt arca olyan volt, mint egy leeresztett lufi.
5. fejezet
A köztársaság megteremtése a baloldali erők sikere, s egyben a népi demokratikus államiság kiépítésének is jelentős állomása volt. Bizonyította, hogy a haladás erőinek összefogása azokat a tömegeket is mozgósíthatja, akik addig csupán tétlenül szemlélték az eseményeket, s visszaverheti azokat a kísérleteket, amelyek a haladást akarják meggátolni.
33. oldal, Stemler Gyula: 1946. február 1. (Kossuth, 1975)
A tárgyalás
A népbírósági tárgyalások során eddig nem látott nagy érdeklődés mellett kezdte meg kedden. 1946 február 5-én délelőtt a népbíróság Jankó Péter tanácsa Szálasi Ferenc és hat társa bűnügyének főtárgyalását. A Zeneakadémia nagytermét és a karzatokat zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A tárgyalás érdekessége, hogy a bűnper hét vádlottjának két-két védője van. A tárgyalást 9 óra 27 perckor nyitotta meg Jankó tanácselnök, akinek intézkedésére fogházőrök kíséretében vonulnak be a vádlottak. Elől Szálasi Ferenc, utána Szőllősi-Naszluhácz Jenő, Kemény Gábor, Beregfy-Berger Károly, Gera József, Vajna Gábor és Csia Sándor.
A bíróság tagjai:
Jankó Péter tanácselnök.
Lészay Béla kisg.
Sípos Imre Szakszerv. Tanács.
Korbacsics Pál komm.
Mérő József szocdem.
László Adolf Polg. dem.
Horváth István Nemz. Parasztpárt.
A vádat Frank László népügyész és Nagy Vince politikai ügyész képviseli.
Az elnök először Szálasi Ferenc személyi adatait kérdezi. Szálasi elmondja, hogy nős, 1897 január 6-án Kassán született, magyar állampolgár, budapesti illetőségű, vallása római katolikus, hadiiskolát végzett, a vezérkarnál őrnagy volt, vagyona nincs, apja neve néhai Szálasi Ferenc.
– Mi a foglalkozása?
Szálasi: Magyarország nemzetvezetője. (Gúnyos derültség.)
Strauss nem mindenben követte Nietzsche Übermenschének tanítását. Bár az 1890-es években nem állt tőle távol a Zarathustra-filozófia, rabjává sosem vált, sőt idős korában elhatárolta magát Nietzschétől, akinek művei – Strauss kifejtette – inkább esztétikai élvezetet, mint követendő ideológiát jelentettek számára. Az is igaz azonban, hogy e megjegyzés 1946-ból való, amikor már Nietzsche Übermensch-elméletén egészen mást értett a világ, mint – mondjuk – 1895-ben.
110. oldal (III. "Egyedül maradni önmagunkkal")
Nürnbergben Hösst számos alkalommal kikérdezték. […] Emlékezete bizonytalan volt helyekről és dátumokról, és a négy vagy öt évvel korábbi eseményekről. 1946. április 1-én azt mondta, emlékszik rá, Auschwitz körül a terület nagyon mocsaras volt, de ugyanakkor azt állította, emlékszik a zsidó transzportok pontos sorrendjére. 1941 júliusában (másutt azonban azt mondta: épp az orosz hadjárat előtt) Himmler parancsot adott neki; likvidálja a zsidókat Auschwitzban, miután a Lengyel Főkormányzóság három táborának befogadó kapacitása elégtelennek bizonyult. Ezzel kapcsolatban Höss meglepően újra a három táborra utalt, mint „Belzek, Treblinka és Wolzek”. Auschwitzban, mint mondta, néha két vonatrakományt kezelt naponta. Az elgázosítást két régi tanyaházban végeztette Auschwitzban. Höss ekkor beszélt a „kis lyukról (amelyen keresztül) a gázt befújták”, hogy a következő mondatában minden részletre kiterjedően már arról beszéljen; Zyklon-B-t használtak, amely „kristályos állagú volt”. (A szabadalmazott Zyklon rovarirtóban a cianid vegyületet lassan felszabaduló, kockacukor méretű golyócskákba impregnálták; ebből következően képtelenség volt „befújni” a „kicsiny lyukakon”, zuhany rózsákon vagy hasonlókon keresztül. 3-15 perces intervallum után az összes bent lévő fogoly meghalt, mondta Höss: bizonyos távolságon belül, kintről ő hallotta, ahogy a sikoltások elnémulnak. Azok viszont, akik a sorukra vártak kint, nem hallhattak semmit sem. Fél órával később az elgázosítottak holttesteit eltávolították, és nyitott gödrökben elégették őket hátul; nem kérdezték meg, és nem is magyarázta meg; hogyan tudtak holttesteket elégetni vízzel teli gödrökben, egy mocsaras területen.
Az egész eléggé összefüggéstelen, zavaros volt, de kezdett összeállni a történet, ahogy a kihallgatások napjai haladtak. A második napra, április 2-re, Höss (már) tudta, hogy a két transzport-vonat összesen 1600 és 1700 embert szállított. De elképzelései az átfogó számadatokról még mindig határozatlanok, elmosódottak voltak. Mindig azt mondta, hogy egy angol beszélt neki 100 000 meggyilkolt orosz hadifogolyról; azt gondolta, a számadat lehetetlen, „talán tízezer volt”. Aztán idézte; Himmler megparancsolta neki: semmisítsen meg minden statisztikai adatot, még gyűjtés közben is – akkor miért gyűjtötték őket? – , és ne őrizzen meg semmi nyilvántartást a kivégzésekről. Ezt követően Höss kihallgatása során beszélt három vagy négy nyílásról, amelyeket a gázkamrák tetejébe vágtak, és amelyeken keresztül gázt öntöttek be; azt is mondta, hogy dróthálórudak nyúltak ezekből a nyílásokból le a gázkamrák padlójáig. Elektromos ventillátorokkal a mérges gázokat kiszívták a kamrákból fél órán belül. Nyilvánvalóan, a holttesteket elszállítókra leselkedő veszély miatt volt erre szükség.
Höss szerint a két nagy krematórium, mindegyik 5 dupla kazánnal felszerelve, képes volt elhamvasztani 2 ezer holttestet minden 12 órában. Amikor megkérdezték; milyen hosszú ideig tartott minden ilyen hamvasztási ciklus, Höss nem tudott pontos számot adni. Másutt azonban olyan tanúvallomást tett, hogy mindegyik kazán maximum 3 holttestet tudott befogadni egyszerre, és a hamvasztás 6 órán át tartott: ez a maximális számadat 120 főt adott ki, és nem kétezret 12 óra alatt.
277-278. oldal (Gede Testvérek, 2007)
David Irving: Nürnberg Az utolsó csata
1946-ban születtem Budapesten. Ötven éve foglalkozom újságírással. Rádióműsorok százait, tévéadások tucatjait készítettem, s tizenhét évig voltam a HVG főszerkesztője. De könyvet, harminchárom év után, most írtam újra először.
Lipovecz Iván (belső fül)
Lipovecz Iván: Elnökök, kormányfők, vezérek Egy újságíró találkozásai
Kétségtelen, hogy a második világháború után a marxista szemléletű történészek egyre fontosabb szerepet játszottak. 1946-ban létrehozták a Brit Kommunista Párt Történész Csoportját. Ez a szervezet azonban az 1956-os magyar forradalom Szovjetunió általi elfojtása után hamarosan feloszlott.
128
A 2. magyar hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv 1946 október elején önként tért vissza Magyarországra. A kaposvári szűrőtáborban regisztrálták, innét került vizsgálati fogságba, majd népbíróság elé, mely halálra ítélte és kivégezték
84
Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéből
Az 1929-ben alapított folyóirat címe Annales d’histoire éconotnique et sociale, ez a háború alatt Annales d'hűtőinsociale-lá módosult (1939 és 1941 között, illetve 1945-ben újra), majd 1942-től 1944-ig Melanges d’histoire sociale-lá változtatták, engedve a Vichy-törvényeknek, melyeknek értelmében a zsidó származású Marc Bloch nevét el kellett tüntetni a címlapról. Marc Bloch, noha egy 1941 májusában Lucien Febvre-hez írt levelében kezdetben ellenezte a folyóirat kiadását a Vichy-kormány alatt, Marc Fougéres álnéven továbbra is közreműködött a lap megjelenésében. 1942 októberében pedig, egy újabb Lucien Febvre-hez szóló levelében felidézte korábbi ellenvetését, és elismerte Febvre döntésének megalapozottságát. Ellentmondásosak a visszaemlékezések arról, hogy szándékában állt-e Blochnak a háború után visszatérni a folyóirathoz vagy sem. Halála után, 1946-ban a lap új címet kapott: Annales: Economies — Sociétés — Civilisations, amelyet a mai napig visel.
397
Marc Bloch: Gyógyító királyok A királyi hatalom természetfeletti ereje Franciaországban és Angliában
A modern Szíria a baaszista uralom előtt különféle diktatúrákat élt meg, a demokrácia vagy a viszonylagos szabadság időszakai nagyon ritkák voltak. Szíriában az 1946-os függetlenné válás előtti időszakban, a francia mandátummal bezárólag, sosem volt demokrácia. Sem a francia mandátum alatt, sem az ottomán törökök alatt, sem pedig az Omajjád vagy az Abbászida Kalifátus, vagy más iszlám uralkodók alatt, de a bizánciak, a rómaiak vagy az egyiptomiak idején, vagy még korábban sem. A ma élő szíriaiak nagy többsége, akárcsak őseik, semmi egyebet nem ismertek országukban, csak a diktatúrát.
91-92. oldal (Atlantic Press, 2018)