1946 időpont

Amikor nem volt több olyan koromhoz illő könyv, mint A Pál utcai fiúk és a Hlapic inas, igen gyorsan áttértem a Lucretia Borgiá-ra (A pápa lánya) és Upton Sinclair Petróleum-ára, mely könyvtárunk egyik első szerzeménye volt (azt hiszem, ezt is apám vette 1946-ban, ismét csak a címe miatt. Apám ugyanis kőolajgyárban dolgozott).

104. oldal

Éppen azidőtájt, amikor történetünkben Völgyi Laci bátyjának lakodalma zajlik, 1946 nyarán terjedt el az országban az „auschwitzi keltetőgépről” szóló tréfa, megtoldva azzal az elmésséggel, hogy: többen jöttek vissza, mint ahányat elvittek; és persze bármennyire megvetjük is azokat az emberi lényeket, akiknek ilyen tréfák jutnak eszükbe, mégis inkább azon álmélkodunk, hogy viszonylag csekély szellemi képességekkel milyen könnyen lehet egy-két szóba annyi történelmi tapasztalatot sűríteni, amennyiről az ókori cinikusok nem is álmodhattak volna.

77-78. oldal

"A fiatal, zsidó származású, cionista múlttal rendelkező Aczél György ekkor a kommunista párt zempléni titkára. 1946-ban egy ízben így szólt az általa összehívott zempléni zsidókhoz: »Ha nem akarják örökké az antiszemitizmust, hagyják abba a falu fölforgatását, hogy hol van a hokedlijük. Ha itt akarnak élni, akkor békét kell kötni az emberekkel.«"*
Okosságát – és politikusi hajlamát a dolgok lényegének elrejtésére, átformálására – mutatja, hogy hokedlit mond, miközben a túlélők nyilván legkevésbé konyhai kisszéket keresve néztek be szomszédaik, a keresztény magyar emberek házaiba, lakásaiba. Az ezüst gyertyatartójuk érdekelte őket, és az apjuk házikabátja. A kisfiuk ólomkatonái. Milyen másképp hangzana, ha Aczél azt mondaná: szépen hagyjátok a táborban megölt gyereketek játékait azoknál, akik hazavitték őket!
*Révész Sándor, Aczél és korunk, Sík Kiadó, Budapest, 1997, 30. Idézi: Győri Szabó 2009, 122

336. oldal

Athén kapcsán passzív polgárjogról szokás a nőkkel kapcsolatban beszélni, de ez mindössze annyit jelentett, hogy fiúgyermekeik örökölhették ugyan a teljes jogú polgárság státuszát, de maguk a nők soha nem vehettek részt a polisz életében. Egy amerikai állam, Wyoming volt az első, amely 1869-ben szavazati jogot adott a nőknek, majd hosszú küzdelemben a világ szinte minden részén kivívták a női mozgalmak ugyanezt: Franciaországban 1944-ben, Olaszországban 1946-ban, Magyarországon pedig már 1918-ban. A nyugati demokráciák közül utolsóként Svájc lépett: mivel itt a választójog a katonai kötelezettséggel kapcsolódott egybe, és ez sokáig akadályozta a reformot, csak 1971-ben terjedt ki a nőkre a választójog. Még ezután is akadt azonban egy tartomány, amelyet a szövetségi bíróságnak kellett arra kényszerítenie 1991-ben, hogy a nők politikai egyenjogúsítását elfogadja végre.

Márai Sándor 1946-ban több naplóbejegyzésében is megemlékezett a Tajtékos ég verseiről. […] Feljegyzéseinek személyes hitelét növeli, hogy nem közvetlen nyilvánosságra szánta őket. „Radnóti Miklós versei. Van a lényében valami angyali. A legnehezebb emberi helyzetekben is világít, zsong, zeng ez a lélek. Halálig énekelt, aztán eltűnt a ködben.”

732. oldal

Amikor 1946-ban formálisan véget ért a háború Németország és a szövetséges hatalmak között, Budapesten még javában gerillaharcok folytak. Utcáról-utcára voltunk kénytelenek visszafoglalni a várost. A németek a sikertelen kitörési kísérlet után megadták magukat, és hátrahagyták a kiégett páncélosokat és a működésképtelen rohamlövegeket.
A náci okkultisták, a Geheimnisvolle Korps, súlyos veszteségeket szenvedtek a volt gettót ért bombázások során, és akik életben maradtak, felszívódtak a romok között. Többségüket aztán széttépték a környéken portyázó démonok.

119. oldal, A szfinx aludni tér (Főnix Könyvműhely, 2016)

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Mivel a magyarok köztudottan hevesebb szeretők, mint az írek, feltehető, hogy Dienes olyasmit is tudott mutatni Norma Jeannek, ami Dougherty szemében alighanem elvetemültségnek számított volna. Ma már csak a Republikánus Párt legmagasabb köreiben talál az ember olyan amerikaiakat, akik tökéletesen ártatlanok ezekben a dolgokban, akkor azonban még csak 1946-ot mutatott a naptár, és könnyen lehet, hogy Norma Jeant meglepetésként érte a Dienes által kínált kifinomult szexuális kultúra.

56-57. oldal, Norma Jean

Az igazán kommunista fészeknek számító Közoktatásügyi Népbiztosság szervezeti átalakításokat előkészítő ügyosztályát Bárdossy László későbbi miniszterelnök vezette. Igen, ő, aki 1941-ben beléptette Magyarországot a Szovjetunó elleni háborúba, és 1946-ban háborús bűnösként végezték ki az újabb kommunizmus hajnalán.

162. oldal

A gaz megfojtotta a pázsitot, és felverte a tornácot. Ágaival a tetőt böködte egy szilfa. Nagypapi emlékezett arra a napra, amikor Adams a szilfát ültette.
Álldogált egy ideig az elgazosodott utcán,lába a porban, mindkét keze botja görbületén, szeme lecsukva.
Hallotta az évek ködén át a játszó gyermekek kiáltozását, Conrad kutyájának ugatását az utca alsó végéről. És ott volt Adams, félmeztelenül, ásóval, ahogy ásta a lyukat, mellette a füvön a szilfa, zsákba burkolt gyökerekkel.
1946. május. Negyvennégy évvel ezelőtt. Éppen akkor jöttek haza Adamsszel a háborúból.

18. oldal, I. A város (Móra)

Figyeljenek, kérem, mert az évek, akárcsak az emberek, szereplői ennek a könyvnek, ami nem más, mint eddigi életem története. Ezerkilencszáz Tizenháromtól kaptam az élet adományát. Ezerkilencszáz Huszonkilenc futtatta zátonyra Amerika gazdasági életét. Ezerkilencszáz Harmincegy küldött el a Harvard egyetemre. Ezerkilencszáz Harmincnyolctól kaptam első állásomat a szövetségi kormánynál. Ezerkilencszáz Negyvenhattól kaptam feleséget. Ezerkilencszáz Negyvenhéttől egy hálátlan fiúgyermeket. Ezerkilencszáz Ötvenhárom rúgott ki a szövetségi kormánytól.
Ezért írom nagybetűvel az esztendőket, akárcsak a tulajdonneveket.
Ezerkilencszáz Hetventől munkát kaptam Nixon Fehér Házában. Ezerkilencszáz Hetvenöt sittre vágott a gyűjtőnevén „Watergate” címszó alatt ismeretes amerikai politikai botránysorozathoz történt vérlázító hozzájárulásom okán.
Most, ahogy ezt írom, három esztendeje, Ezerkilencszáz Hetvenhét elhatározta, hogy szabadon bocsát.

37. oldal