1929 időpont

1929. május 12. vasárnap
Talán el kellene mennem Berlinbe, vagy vissza Pestre, mert itt egyre nehezebb az élet. Otthon nemsokára kezdődik az első Könyvhét. Nem adtam még fel azt a tervemet, hogy híres író legyen belőlem. Most is rengeteget firkálok, amikor pedig nem jön az ihlet, olyankor olvasok.

190. oldal

A negyedik vetélés után Elsa heteken át apátiába süllyedve, bánatosan feküdt az ágyában. […] Reinherz megvigasztalta őt néhány tréfás anekdotával, és felajánlotta, hogy elviszi egy bakui tatár hercegnőhöz, aki az 1917-es forradalom után kénytelen volt elhagyni Oroszországot, és Simmeringben praktizál, mindenféle bajt gyógyít virág- és növényillattal.
Messziről jöttek az emberek Olga Baskirhoz, aki nemcsak felírta a virágokat és a növényeket, hanem azt is előírta, mennyi ideig kell szagolgatni azokat, mindig ülő helyzetben, és napi tíz percnél soha nem tovább. A magas vérnyomásra azt javasolta a pácienseinek, hogy gólyaorrt inhaláljanak, az asztmára a rozmaring a legjobb, a hátfájást babérlevéllel gyógyította. A virágokat és növényeket a saját kertjében szedte.
Elsának liliomot (Lilium pensylvanicum) írt fel. Három héten át kellett napi nyolc percet szagolnia a virágot.
– Nem érzek semmit. Ennek a virágnak nincs is illata – mondta kishitűen.
– Egy virág nemcsak úgy önmagának illatozik, hanem mindig valaki másnak – magyarázta Olga Baskir türelmesen. – Meg kell érinteni a szárát, akkor a virág érzi az érdeklődést, és elkezd illatozni. Mindenkinek örömöt akar szerezni, és minden érintésre illattal reagál. A liliom majd meggyógyítja, drága asszonyom, felpezsdíti a vérét a méhében, és ha a férje rásegít kicsit a hevületével, annyi utóddal fogja őt megajándékozni, amennyit csak szeretne. De figyelmeztetnem kell. Ha túl sokáig szívja be a liliom illatát, akkor csak lányai fognak születni.
Elsa megkérte Aron Reinherzet, hogy ne említse a férjének a látogatást a tatár hercegnőnél. Reinherz megértően bólintott.
Egy hűvös októberi napon, 1929-ben, ami a Wall Street-i tőzsdekrach miatt fekete csütörtök néven került be a történelemkönyvekbe, Elsa ikreket szült. Két gyönyörűségesen szép, egészséges kislányt.

219-220. oldal

1929. október 25-e volt, a nagy tőzsdekrach napja, a Fekete Péntek. A város felbolydult, hisztérikusan vibrált, fenyegető előérzet kerítette hatalmába, pedig még senki sem tudhatta, hogy ez a nap korszakvég, és a Fekete Péntekkel kezdetét veszi a nagy gazdasági világválság.
A felhőkarcolók tetejéről úgy hullottak a tönkrement bankárok, iparbárók, nagybefektetők, mint az őszi falevelek. A New York-iak összeszaladtak, bámészkodtak, elborzadtak, szánakoztak egy kicsit, valaki megjegyezte, hogy az ilyesmi súlyos felelőtlenség, hiszen a néhai úr akár rá is eshetett volna egy járókelőre; aztán mentek tovább.

Az Egri Bükk Osztály pedig 1929. szeptember 12-én avatta fel a Várhegyen épült 12 m magas „Szmrecsányi”-kilátót, melyet dr. Szmrecsányi Lajos egri érsekről neveztek el.

106. oldal, Ötven esztendő alkotásai – kilátók, források, emléktáblák, utak

A Korunk a Trianon utáni Erdély egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb folyóirata volt. Dienes László alapította 1926-ban, de 1929-től Gaál Gábor nevéhez fűződött a lap, melyben nem csupán Erdély, de az anyaország és a többi utódállam magyar baloldali írói, költői, tudósai is publikáltak. Talán még a mai fiataloknak is mond valamit pár név a sorból: József Attila, Déry Tibor, Sinkó Ervin, Fejtő Ferenc, az erdélyiek közül: Tamási Áron, Méliusz József, Szentimrei Jenő, Balogh Edgár. A lapot 1940-ben betiltották a hatóságok – nem a román, hanem a magyar hatóságok. A Kántor Lajos főszerkesztésével ma is élő lap 1957-ben kelt életre újból, ekkortól szerkesztette 1984-ig Gáll Ernő.

78. oldal, Zsákútinapló

És szintúgy 1929-ben elolvas egy frissen megjelent regényt, a Berlin, Alexanderplatzot Alfred Döblintől, amit jelentősnek, emlékezetesnek és kiválónak talál, s ez arra ösztönzi, hogy további könyveket keressen Döblintől…

4 A gyilkosságok könyve

A változás szelének jele, hogy Karl Marx Das Kapital című műve 2008-ban képregény (manga) formájában jelent meg Japánban, míg az 1929-ben írt japán klasszikus proletár művet, a Kanikosent [Rákkonzervgyártó hajó] ugyanebben az évben újra kiadták, és nem várt sikert aratva, mintegy 600 000 példány kelt el belőle.

119. oldal (Antall József Tudásközpont, 2019)

„Kosztolányi jó gazda módjára megmutatja a házatáját. Felvezeti vendégeit a háztetőre… Karinthy el van ragadtatva, de szédül!” – írja a Délibáb 1929. július 13-án.

35. oldal (Littoria, 1992)

A katolikus egyház Olaszországban kissé kínos fegyverszünetet kötött Mussolinival, amelyet a felek az 1929-es lateráni szerződésben pecsételtek meg. Cserébe Vatikán Állam megalapításáért (a Pápai Állam korábban, Olaszország egyesítésének befejezésekor, 1870-ben megszűnt), és a katolicizmus Olaszország egyedüli államvallásaként való elismeréséért az egyház gyakorlatilag kötelezettséget vállalt a politikai passzivitásra, és – legalábbis Olaszországban – a fasiszta uralom eltűrésére. Az egyház nem emelt szót a fasiszta gengszterhadak erőszakos cselekményei ellen, majd később örömmel üdvözölte az etiópiai győzelmet, és nem kifogásolta a fajvédő törvények bevezetését sem. Akármilyen kellemetlen hálótárs is volt az olasz fasizmus, a kommunizmusnál mindenképpen kívánatosabb partnernek tartotta a klérus.

483. oldal

Ki volt Jansson?

A válasz a címben feltett kérdésre egyáltalán nem olyan könnyű. Néhányan úgy gondolják, hogy az étel Pelle Janzon (1844-1889) svéd basszistáról kapta a nevét. Mások azt állítják, hogy a név az Egyesült Államokból származik. Ott egy svéd illetőségű prédikátor, bizonyos Eric Jansson alapított szektát, aszkézist hirdetve az élet minden területén. Egy napon azonban az egyik szektatag rajtakapta, amint éppen a szardellás felfújtban gyönyörködik – Jansson prédikátor tehát kísértésbe esett. Érthető módon nagyon nagy volt a megrökönyödés a közösségben.
A legújabb információk szerint azonban az étel mégis inkább egy azonos című, akkoriban népszerű svéd filmnek köszönheti a nevét, melynek 1929-ben volt a bemutatója. Egy vendéglősnő és szakácsnője, akik szerint a „burgonya-szardella gratin” elnevezés nem volt elég csábító, a film megtekintése után átkeresztelték ezt az akkoriban már jól ismert ételt.

Jansson's frestelse – Jansson kísértése

1 kg közepes nagyságú burgonya
2 doboz szardellafilé
5 vöröshagyma
őrölt fehér bors
5 dl tejszín
2-3 ek. zsemlemorzsa
vajdarabkák

A megtisztított burgonyát vékony hasábokra, a meghámozott hagymát karikákra vágjuk. A szardellát lecsöpögtetjük, felaprítjuk (az olaját félretesszük).
A sütőt 200 C-fokra előmelegítjük.
Egy kizsírozott sütőformába rétegezzük a burgonyát, a hagymát és a szardellát úgy, hogy a tetejére egy réteg burgonya kerüljön. Közben minden réteget megszórunk fehér borssal. A tetejére csöpögtetünk kevés szardellaolajat, ráöntjük a tejszínt. Megszórjuk a zsemlemorzsával és a vajdarabkákkal. Lefedjük, és az előmelegített sütőben kb. egy órán át sütjük. Az utolsó 15 percben fedő nélkül ,hogy szép színt kapjon.

109. oldal, Svédország