1912 időpont
1912
január 1. – A Kínai Köztársaság megalakulása, első elnöke Szun Jat-szen.
április 10. – Southampton-ból elindul első és egyben utolsó útjára a Titanic.
április 15. – Az első útján elsüllyed a Titanic luxus személyszállító hajó Amerika és Európa között, 1517 utas veszti életét.
április 16. – II. Abdul-Medzsid oszmán kalifa harmadik házassága H. H. Atiya Mihisti Kadin Effendivel.
április 22. – Megalakul a Lukács-kormány.
április 29. – A Kínai Köztársaság alkotmánya életbe lép, véget ér a császárságot elsöprő forradalom.
május 12. – Tisza Istvánt házelnökké választják.
május 23. – Vérvörös csütörtök. Kirobban a világháború előtti évek legnagyobb szocialista tömegtüntetése.
június 7. – Tisza István erőszakos módon letöri az ellenzék obstrukcióját. Kovács Gyula képviselő a parlament épületében pisztollyal sikertelen merényletet kísérel meg Tisza István ellen.
október 8. – Kitör az első Balkán-háború
november 19. – Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.
november 28. – Albánia függetlenné válik az Oszmán Birodalomtól.
december 28. – Megalakul a Magyar Cserkészszövetség.
az év folyamán –
Budapesten megépül az első vasbeton ivóvíztároló medence 1 500 m³-es térfogattal (Hasonló térfogattal létesítettek az újpesti vasbeton víztornyot is ebben év évben.)
Magyarországon tömegtüntetések robbannak ki az általános választójog bevezetéséért.
Olaszországban bevezetik az általános választójogot.
Marokkó francia protektorátussá válik.
Szun Jat-szen megalapítja a Kuomintangot.
Robert Falcon Scott eléri a Déli-sarkot. Társaival együtt elpusztul a visszaúton.
Születések
január 1. – Kim Philby, angol állampolgárságú szovjet kém († 1988)
január 2. – Renato Guttuso, olasz festő († 1987)
január 3. – Berczelly Tibor, olimpiai bajnok vívó († 1990)
január 7. – Charles Addams, amerikai képregényrajzoló († 1988)
január 7. – Haraszti György dr., nemzetközi jogász, egyetemi tanár († 1980)
január 28. – Jackson Pollock, amerikai festőművész († 1956)
február 2. – Kollár Ferenc, jezsuita szerzetes, 1944-től A Szív újság főszerkesztője, 1956-ban újrakiadója és ugyancsak 1956-tól a magyar jezsuita tartomány rendfőnöke († 1978)
február 4. – Macskássy Gyula, filmrendező († 1971)
február 5. – Pongrácz Zoltán, zeneszerző († 2007)
február 9. – Házi Tibor, háromszoros világbajnok asztaliteniszező († 2000)
február 10. – Mányai Lajos, színművész († 1964)
február 20. – Pierre Boulle, francia író († 1994)
február 21. – Hajós György, matematikus, akadémikus († 1972)
február 23. – Ágay Irén, színésznő († 1950)
február 25. – Émile Allais világbajnok francia alpesisíző († 2012)
február 28. – Alfonzó, eredeti nevén Markos József, színész, artista († 1987)
március 13. – Szabados Miklós, tizenötszörös világbajnok asztaliteniszező († 1962)
március 14. – Sebestyén Géza könyvtáros, bibliográfus, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese 1958 és 1976 között († 1976)
március 19. – Adolf Galland, német Luftwaffetiszt, vadászrepülő és repülőász († 1996)
március 22. – Karl Malden Oscar-díjas amerikai színész, a San Francisco utcáin című tévésorozat egykori nyomozója. A vágy villamosa 1952-es filmváltozatában nyújtott alakításáért kapott Oscar-díjat. († 2009)
március 23. – Wernher von Braun, német tudós és mérnök, a németországi és az amerikai rakétafejlesztés egyik vezető alakja († 1977)
április 5. – Örkény István, író († 1979)
április 6. – Székely Endre, zeneszerző († 1988)
április 8. – Sonja Henie, norvég műkorcsolyázó († 1969)
április 8. – Jozef Gabčík szlovák katona, az egyik elkövetője a Operation Anthropoidnak, Reinhard Heydrich meggyilkolásának († 1942)
április 14. – Király Béla vezérezredes, hadtörténész, politikus, 1956-ban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, a Nemzetőrség parancsnoka, az MTA tagja († 2009)
április 14. – Polgár Dénes Aranytollas újságíró († 2009)
április 15. – Kim Ir Szen észak-koreai diktátor († 1994)
április 17. – Eggerth Márta, színésznő, énekesnő
április 28. – Sindó Kaneto, japán rendező, forgatókönyvíró († 2012)
április 30. – Fényes Szabolcs zeneszerző († 1986)
május 1. – Otto Kretschmer, a legeredményesebb német tengeralattjáró parancsnok a második világháborúban († 1998)
május 9. – Ottlik Géza, író, nemzetközi szintű bridzsjátékos, szakíró. († 1990)
május 13. – Várkonyi Zoltán, Kossuth-díjas színművész, rendező († 1979)
május 14. – Hegedüs Géza, író, költő, kritikus († 1999)
május 15. – Salamon Ernő, költő († 1943)
május 15. – Tóth Endre rendező († 2002)
május 22. – Herbert Charles Brown Nobel-díjas (1979), Priestley-éremmel kitüntetett (1981) kémikus († 2004)
május 26. – Kádár János, kommunista politikus, az MSZMP főtitkára, magyar miniszterelnök († 1989)
május 26. – Gyurkó Lajos, magyar tábornok volt, aki az 1956-os forradalom idején és utána több alkalommal adott parancsot tüntetők elleni fegyveres támadásra, több esetben repülőgépeknek, így több tucat ember halálának és százak megsebesülésének lett okozója († 1979)
május 30. – Julius Axelrod Nobel-díjas (1970) amerikai biokémikus és farmakológus († 2004)
június 5. – Szabó Zoltán író, falukutató, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság szerzője († 1984)
június 16. – Gordon Gollob osztrák vadászrepülőgép-pilóta († 1987)
június 23. – Alan Mathison Turing brit matematikus, a modern számítógép-tudomány egyik atyja († 1954)
június 24. – Petrányi Gyula orvos, belgyógyász, immunológus, az MTA tagja († 2000)
június 28. – Karl von Weizsäcker fizikus († 2007)
június 30. – Fasang Árpád karnagy († 2001)
július 17. – Kliburszkyné Vogl Mária geokémikus, az MTA tagja († 1996)
július 17. – Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok vívó († 1995)
július 22. – Muráti Lili, színésznő († 2003)
augusztus 4. – Raoul Wallenberg, svéd diplomata, magyarországi nagykövet († 1947)
augusztus 5. – Pierre abbé, francia katolikus pap, a szegényeket és menekülteket támogató Emmaüs mozgalom alapítója († 2007)
augusztus 7. – Beamter Jenő (Bubi), dzsessz-zenész (vibrafon, dob), zeneszerző, zenetanár († 1984)
augusztus 7. – Csenki Imre, karnagy, zeneszerző († 1998)
augusztus 10. – Jorge Amado, brazil regényíró († 2001)
augusztus 12. – Pálos Ádám László, orvos, belgyógyász, hematológus, az MTA tagja († 1983)
augusztus 18. – Ernst Otto Remer, német katonatiszt a II. világháború alatt († 1997)
augusztus 21. – Kertai György geológus, az alföldi szénhidrogén-kutatás elméleti megalapozója, az MTA tagja († 1968)
augusztus 23. – Gene Kelly, amerikai táncos, filmszínész († 1996)
augusztus 25. – Erich Honecker, német(NDK) politikus († 1994)
szeptember 2. – Turczel Lajos, irodalomtörténész († 2007)
szeptember 5. – John Cage, zeneszerző († 1992)
szeptember 5. – Kálnoky László, költő, műfordító († 1985)
szeptember 7. – David Packard, a Hewlett-Packard cég egyik alapítója († 1996)
szeptember 8. – Gyarmati Fanni magyar nyelvtanár, Radnóti Miklós hitvese
szeptember 10. – Mistéth Endre, hídépítő mérnök, miniszter, Széchenyi-díjas († 2006)
szeptember 16. – Sárosi György magyar válogatott labdarúgó volt († 1993)
szeptember 20. – Ján Nálepka szlovák katona, a Szovjetunióban szervezett szlovák partizánegység parancsnoka és az egyetlen szlovák katona, aki a Szovjetunió hőse díját viseli († 1943)
szeptember 22. – Dudás József szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, később az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik parancsnoka († 1957)
szeptember 29. – Michelangelo Antonioni, filmrendező († 2007)
október 5. – Ferdinandy Mihály, író († 1993)
október 7. – Gillemot László Kossuth-díjas gépészmérnök, anyagtudós, az MTA tagja († 1977)
október 7. – Tátrai Vilmos, Kossuth-díjas hegedűművész († 1999)
október 17. – I. János Pál pápa, eredeti nevén: Albino Luciani († 1978)
október 21. – Sir Georg Solti (Solti György), karmester († 1997)
október 31. – Szentágothai János Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke († 1994)
november 20. – Habsburg Ottó, az utolsó Habsburg trónörökös († 2011)
november 21. – Eleanor Powell, amerikai színésznő és táncos († 1982)
november 26. – Bogdánfi Sándor, magyar író, műfordító († 1987)
december 2. – Kántás Károly Kossuth-díjas geofizikus, az MTA tagja, a tellurikus módszer bevezetője a magyarországi geofizikai nyersanyagkutatásba († 1991)
Halálozások
január 13. – Görgey István, honvéd százados, történetíró (* 1825)
március 30. – Karl May, német író (* 1842)
május 3. – Hentaller Lajos politikus, publicista (* 1852)
május 5. – Magyar Ede, építész (* 1877)
május 14. – August Strindberg, svéd író (* 1849)
június 5. – Cholnoky Viktor, magyar író, újságíró, műfordító (* 1868)
június 12. – Frédéric Passy, francia közgazdász, Nobel-békedíjas (* 1822)
július 17. – Henri Poincaré Bolyai-díjas francia matematikus, fizikus és filozófus (* 1854)
július 30. – Meidzsi japán császár, akinek az uralkodása (Meidzsi-restauráció) Japán radikális politikai és szociális átalakulását jelentette (* 1821)
augusztus 9. – Buza János, főiskolai tanár, gyűjteményőr (* 1848)
augusztus 16. – Johann Martin Schleyer, katolikus prelátus, a volapük nyelv megalkotója (* 1831)
szeptember 1. – Török Aurél, orvos, egyetemi tanár, antropológus, az MTA tagja (* 1842)
december 4. – Számvald Gyula, amerikai altábornagy (* 1825)
Idézetek
Az Őrzők krónikái
1912. június 24.
Napsütés, 23 fok árnyékban. Lady Tilney pontosan kilenc órakor megjelenik, hogy elapszáljon.
A városi forgalmat egy csoport őrült nő felvonulása zavarja meg, akik azt követelik, hogy a nők is kapjanak választójogot. Előbb lesznek gyarmataink a Holdon, mint hogy ez valóra válna. Egyébként semmi különös nem történt.
329. oldal
TÉNYEK A TITANICRÓL
– Soha többé nem lesz hozzá hasonló – állította Charles Burgess pék, aki igazán értett a hajókhoz. Negyvenöt esztendeig szolgált az Atlanti-óceánon, ismerte valamennyi gőzöst: az Olympicot, a Majesticet, a Mauretaniát, ahány csak volt. Később pecsenyeszeletelő volt a Queen Elizabeth konyháján. Valószínűleg Burgess volt az utolsó, aki a Titanic egykori személyzetéből még az 1950-es években is tényleges szolgálatot teljesített.
– Hát igen, valóban olyan volt, mint az Olympic, de hát mennyivel választékosabb! – emlékezett Burgess. – Nézzük csak az ebédlőszalont. Az Olympicon nem is volt benne szőnyeg, de a Titanicon… istenem, majdnem térdig süppedt benne az ember lábai És a bútorok! Olyan súlyosak voltak, hogy megmozdítani se tudta őket az ember. No meg az a csodás falburkolat… Csinálhatnak nagyobbat, meg gyorsabbat is…, de az a gondosság, meg az igyekezet, amit a Titanicba beleadtak! Gyönyörűszép hajó volt, remek hajó!
Burgess rajongása jellegzetes. A Titanic mindenkit elbűvölt, aki részt vett az építésében, vagy a személyzetéhez tartozott. Ez annyira így van, hogy amint múlnak az évek, egyre mesésebb híre lesz. Akik megmenekültek, később azt állították, hogy „kétszer akkora volt, mint az Olympic”. A valóságban ez a kettő testvérhajó volt, és a Titanic mindössze 1004 tonnával nagyobb vízkiszorítású. Mások felidézik golfpályáit, a teniszszobát, a tehénistállót, ahonnan mindennap friss tej érkezett, és a többi szolgáltatást, ami még a White Star Line hasonló luxusajánlatait is felülmúlta.
A Titanic anélkül is impozáns hajóóriás volt, ha nem szépítünk a tényeken. Összsúlya 46.328 tonna, vízkiszorítása 66.000 tonna, Méretei: hossza 882,5 láb (270 méter), szélessége 92,5 láb (28 méter), magassága a vízvonaltól a csónakfedélzetig 60,5 láb (18,5 méter), illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig 175 láb, több mint 52 méter. Köznapi hasonlattal: tizenegy emelet magas volt és egyhatod mérföld hosszú.
A két szélső hajócsavart négyhengeres dugattyús hajtóművek két sora mozgatta, egy alacsony nyomásos turbina pedig a középső hajócsavart. A hajtóművek teljesítménye együttvéve 50.000 lóerőt tett ki, de ezt akár 55.000 lóerőre is fokozni lehetett. A hajó teljes sebessége 24-25 csomó volt, vagyis ennyiszer egy tengeri mérföld óránként, s ha egy tengeri mérföldet 1852 méternek veszünk, a maximális sebesség elérte az óránkénti 44-46 kilométert.
A hajó legérdekesebb berendezése talán mégis a vízkamrarendszer volt. A kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható rekesz volt. Ezeket tizenöt rekeszfal választotta el egymástól; furcsa módon nem építették őket eléggé magasra. Az első két, valamint a hátsó öt rekeszt csak a D fedélzet magasságáig építették ki, a középső ötöt pedig csak az E fedélzetig. A hajónak mégis sikerült volna vízen maradnia, ha bármelyik kettőt elárasztja a tenger, és mivel olyan összeütközést elképzelni sem tudott senki, hogy két kamránál több rongálódjon meg, a Titanicot „elsüllyeszthetetlen” hajónak minősítették.
Az „elsüllyeszthetetlen” Titanicot a belfasti Harland és Wolff hajógyárban bocsátották vízre, 1911. május 1-én. Ezután tíz hónapig tartottak a belső szerelési munkálatok és a berendezés. A Titanic 1912. április 2-án indult el próbaútjára és 3-án érkezett Southamptonbe. Egy héttel később indult első átkelésére, New Yorkba. Az utazás főbb adatai:
1912. április 10.
Déli 12 óra: A hajó kifut a southamptoni kikötőből. Hajszál híján összeütközik a New York nevű amerikai óceánjáróval.
Este 7 óra: Cherbourg-ban utasokat vesz föl.
Este 9 óra: Elhagyja Cherbourg-t, az írországi Queenstown (ma: Cobh) felé.
1912. április 11.
Délután 12.30: Horgonyt vet Queenstownban, utasokat (főként kivándorlókat) és postát vesz fel. A személyzet egy tagja, egy fűtő dezertál.
Délután 2 óra: Kifut Queenstownból New York felé, 1316 utassal és 891 fő személyzettel.
1912. április 14.
A Caronia jeget jelez az északi szélesség 42°, nyugati hosszúság 49-51° területen.
Du. 1 óra 42 perc: A Baltic jeget jelent az északi szélesség 41° 51', nyugat
hosszúság 49° 52' területen.
1 óra 45 perc: az Amerika jégjelentése: északi szélesség 41° 27', nyugati hosszúság 50° 8'.
Este 7 óra: a hőmérséklet 43° (F),.vagyis 6,1 °C.
7 óra 30 perc: a hőmérséklet 39° (F), vagyis 3,8 °C.
7 óra 30 perc: a Californian jeget jelent az északi szélesség 42° 3'-nél.
9 óra (este): a hőmérséklet 33° (F), alig fagypont alatt.
9 óra 30 perc (este): Lightoller második tiszt figyelmezteti a hajóácsot és a gépházat, ügyeljenek a friss víztartalékra, nehogy befagyjanak a tartályok, az árbockosarat jégügyeletre utasítja.
9 óra 40 perc: a Mesaha jeget jelent az északi szélesség 42°-41° 25', nyugati hosszúság 49°-50° 30' területen.
10 óra este: a hőmérséklet 32° (F).
10 óra 30 perc: a tengervíz hőmérséklete 31°-ra süllyedt, fagypont alá.
11 óra (este): a Californian jégveszélyt jelez, de megszakad az adás, mielőtt pontos helymeghatározást adna.
11 óra 40 perc (este): a hajó összeütközik a jégheggyel, az északi szélesség 41° 46', nyugati hosszúság 50° 14'-nél.
1912. április 15.
12 óra 5 perc: kiadják a parancsot, hogy tegyék szabaddá a mentőcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat és a teljes személyzetet.
12 óra 15 perc: az első segélykérő rádiójelzések.
12 óra 45 perc: fellövik az első rakétát.
12 óra 45 perc: leeresztik az első, a 7-es számú mentőcsónakot.
1 óra 40 perc: fellövik az utolsó rakétát.
2 óra 5 perc: leeresztik az utolsó csónakot (D összecsukható mentőcsónak).
2 óra 10 perc: az utolsó rádiójelzés.
2 óra 18 perc: kialszik az elektromos világítás.
2 óra 20 perc: a hajó elsüllyed.
3 óra 30 perc: a csónakok észlelik a Carpathia rakétáit.
4 óra 10 perc: a Carpathia felveszi az első mentőcsónakot (a 2-est).
8 óra 30 perc: beérkezik az utolsó mentőcsónak (a 12-es).
8 óra 50 perc: a Carpathia 705 túlélővel elindul New York felé.
Ennyit a tényekről. Ezenkívül rengeteg a titokzatos mozzanat. Talán sohasem vetődött még fel annyi megválaszolhatatlan kérdés, mint a Titanic esetében.
Példák:
Hány emberélet pusztult el? Egyes források szerint 1635. Az amerikai kongresszusi vizsgáló bizottság szerint 1517. A Brit Kereskedelmi Kamara összesítő adata: 1503. A brit vizsgáló bizottság végeredménye: 1490. A legvalószínűbbnek a Brit Kereskedelmi Kamara adata látszik, nem számítva J. Coffy kazánfűtőt, aki Queenstownban dezertált.
Milyen volt a túlélők nemek szerinti és társadalmi megoszlása?
A Sphere című angol hetilap ezeket a szomorú adatokat táblázatba foglalta. A halottak, illetve a túlélők számaránya az egyes hajóosztályokon a következő volt a lap szerint:
Első osztályú utasok
Életét vesztette Megmenekült
115 férfi 58 férfi
5 nő 139 nő
1 gyermek 5 gyermek
Másodosztályú utasok
Életét vesztette Megmenekült
147 férfi 13 férfi
15 nő 78 nő
– gyermek 24 gyermek
Fedélközi utasok
Életét vesztette Megmenekült
399 férfi 55 férfi
81 nő 98 nő
53 gyermek 25 gyermek
Legénység
Életét vesztette Megmenekült
686 férfi 189 férfi
2 nő 21 nő
–
Összesen elpusztult Összesen megmenekült
1347 férfi 315 férfi
103 nő 336 nő
54 gyermek 54 gyermek
A megmenekült utasok százalékos aránya hajóosztályok szerint.
Ugyancsak a Sphere táblázata szerint megmenekült az első osztályú utasok 63, a másodosztályúak 42, a fedélköziek 25 és a legénység 23 százaléka.
Figyelemre méltó, hogy az első osztályú férfiak nagyobb arányban menekültek meg (34 százalék), mint a fedélközi gyermekek (30 százalék). Az első osztályú hölgyutasok 97 százalékát megmentették, a fedélköziek közül a férfiak 12, a nők 55 százalékban élték túl a katasztrófát.
A fedélközi férfiutasok (főként szegény skandináv, délszláv és közel-keleti kivándorlók) vesztesége volt a legsúlyosabb (454 férfiutas közül mindössze 55 maradt életben), utánuk következik a legénység, amelynek férfitagjai közül 88 százalék veszett a vízbe (875 főből 686), természetesen a fedélzeten szolgálatot teljesítők közül is igen sok vesztette életét, de a gépházban, a kazánoknál és a szivattyúknál az utolsó pillanatig kitartó bátor legénység vesztette a legtöbb embert.
(Megjegyzés: Jóllehet a szerző más helyütt idéz néhány ilyen jellegzetes adatot, ezt és az előző pontot az illusztrált angol kiadás egyik diagramjából állítottuk össze. Hogy milyen mértékű volt tehát a luxushajón az osztálydiszkrimináció, azt az olvasó ezek után könnyen áttekintheti. – A Szerk.)
Hogyan hagyták el a hajót az emberek? Majdnem minden nő, aki megmenekült és erről faggatták, határozottan kijelentette: „az utolsó csónakkal”. Ennyi nő nyilvánvalóan nem szállhatott ugyanabba a csónakba, mégis olyasféle ez, mint amikor egy nő életkora felől érdeklődnek; ez egyszerűen nem illik. A brit, valamint az amerikai vizsgáló bizottságok előtt tett tanúvallomások gondos elemzése alapján eléggé világosan megállapítható, hogyan hagyták el az utasok a hajót, de még ezután is maradtak ellentmondások. A brit vizsgálat során mindenkitől megkérdezték, hányan voltak a csónakban, majd összegezték a minimális számadatokat. Az eredmény jelentős eltérést mutat.
A leeresztett mentőcsónakok
utasainak száma az életben A csónakok túlélőinek
maradottak minimális tényleges száma
becslése szerint
Személyzet 107 210
Férfiutas 43 126
Nő és gyermek 704 369
– —
Összesen 854 705
Ez röviden annyit jelent, hogy 200 százalékkal több férfi és 45 százalékkal kevesebb nő szállt mentőcsónakba, mint amennyire a legkonzervatívabb túlélők becsülték. Ehhez még hozzá kell számítani azt a tényt is, hogy a csónakok legalább huszonöt százalékkal kevesebb utassal indultak el, mint amennyire a szemtanúk becsülték.
Milyen időpontban történtek az események? Mindenki egyetért abban, hogy a Titanic este 11 óra 40 perckor ütközött a jéghegynek, majd hajnali 2 óra 20 perckor süllyedt el. De ezenfelül úgyszólván minden válasz ellentmondó arra vonatkozólag, mi történt e két időpont között. A könyvünkben megadott időpontok közlése a közvetlenül érdekelt személyek állításainak lelkiismeretes mérlegelése alapján történt, de korántsem bizonyosak. Egyszerűen túlságosan nagy volt az idegfeszültség. Jó példa erre Mrs. Louis M. Ogden esete, aki a Carpathia utasa volt. Miközben az asszony segített az első menekülteken, megkérdezte a férjét, hány óra van. Mr. Ogden órája azonban megállt, ezért a férfi azt felelte, hogy délután fél öt lehet. A valóságban reggel fél tíz volt. A házaspár a nagy izgalomban egyszerűen elvesztette az időérzékét.
Hitelesek-e a párbeszédek? Könyvünk nem tartalmaz lejegyzett beszélgetéseket. Amit idéztünk, abban csak későbbi visszaemlékezésekre támaszkodtunk. Ezekben sok lehet a hibaforrás. Ugyanaz a párbeszéd néha csak kisebb eltéréssel szerepelt. Így legalább négy változatban maradt fenn az a beszélgetés, amely Rostron kapitány és Boxhall negyedik tiszt között folyt le, miután a 2-es számú mentőcsónak a hajó oldala mellé simult. De valamennyi variáns lényege ugyanaz, csak egyes szavak térnek el benne.
Mit játszott a zenekar? A legenda szerint természetesen a zenekar úgy süllyedt el a hullámokban, hogy a muzsikusok a „Közelebb Tehozzád, Istenem”-et játszották. Sokan máig is kitartanak emellett, és semmi ok kétségbe vonni őszinteségüket. Mások viszont kitartanak amellett; hogy végig ragtime-et játszottak. Egy férfi, aki az utolsó percig a zenekar közelében tartózkodott, úgy emlékezett, hogy az égvilágon semmit nem játszottak. Ebben az összevisszaságban Bride második rádióstiszt vallomása tűnik a leginkább megbízhatónak. Bride fegyelmezett megfigyelő volt, aki a legapróbb részletekig pontos leírást adott, ráadásul az utolsó pillanatig a hajón tartózkodott. Bride tisztán emlékezett, hogy amikor a csónakfedélzet víz alá merült, a zenészek még mindig játszottak, éspedig az „Ősz” című episzkopális himnuszt.
Volt-e olyan férfi, aki női ruhában menekült meg? Amikor könyvünk anyagát gyűjtöttük, név szerint négy első osztályú utast emlegettek, aki női álruhájának köszönhette az életét. Erre semmiféle bizonyíték sincs, sőt nyomós tények bizonyítják az ellenkezőjét. A kutatás például kiderítette, hogy egyiküket egy riporter gyanúsította meg bosszúból, mert nem volt hajlandó nyilatkozni neki. Egy másik túlélő politikai szerepet játszott, s az ellenpárt akarta befeketíteni. Ismét egy másik a társasági pletyka áldozata lett. Ez a férfi különben előbb hagyta el a Titanicot, mint a felesége. A botránylapok pletykarovatai „nagyvadakat” kerestek.
Ezekre a rejtélyes kérdésekre teljes bizonyossággal soha senki sem tud válaszolni. Legfeljebb annyit tehettünk, hogy megfontoltan mérlegeltük a tényeket és tisztességgel nyilvánítottunk véleményt. Lesz, aki nem ért velünk egyet, s meglehet, neki van igaza. Elsietett véleményt mondani erről a hihetetlen éjszakáról – valóban nagy könnyelműség…
160-167. oldal
1912. március 22-én Adolf Hitler kölcsöncipőben elindult, hogy meghallgassa kedvenc írója, – a pacifista – Karl May előadását. A May-kultusz mély nyomot hagyott Hitlerben, mert még birodalmi kancellár korában is szánt arra időt, hogy elolvassa Karl May összes műveit – ez a német kiadásban 60 kötetet tett ki. Sőt 1943-ban a papírhiány ellenére is utasítást adott ki, hogy 300 ezer példányban nyomtassák ki a Winnetou-t, s juttassák el a katonáknak tábori olvasmány gyanánt. Hitler annyira átélte – az egyébként nem „árja származású” – Winnetou sorsát, hogy Albert Speer egyenesen azt javasolta a történészeknek, hogy amikor Hitler hadvezéri vonatkozású tevékenységét vizsgálják, akkor ne feledkezzenek meg K. May hatásáról sem.
Brigitte Hamann: Bécs és Hitler Egy diktátor tanulóévei
| → |
|---|
1912. április 14-én a Titanic óceánjáró egy jéghegybe ütközött, s néhány óra leforgása alatt elsüllyedt. Három órával a hajótörés után, amikor az első segítség megérkezett a helyszínre, a mentőcsónakokban már számos halottat és őrültet találtak. Figyelemre méltó tény, hogy egyetlen tíz éven aluli gyerek sem volt azok között, akik ijedtségüket őrülettel, őrületüket pedig életükkel fizették meg. A gyermekek még normális idegállapotban voltak.
E példák megerősítették azt az érzésemet, hogy a lelki tényezők jelentősége elsőrendű. A statisztikai adatok szerint az áldozatok 90 százaléka a hajótörést követő három nap alatt pusztul el. Ez a megállapítás önmagáért beszél, hiszen ily rövid idő alatt az ember általában nem pusztul sem éhen, sem szomjan.
9. oldal, ELŐSZÓ
Raffay Ernőnek a szabadkőművesek és Trianon viszonyáról írott műveiben azonban nem a vagdalkozások és a rossz metaforák jelentik a legkomolyabb gondot, hanem a hiány: a legmesszebbre vezető művének is 1912-ben megáll a története: Olyan ez, mintha az 1840-ben a tömlöcajtóban nyújtózkodó Kossuthból próbálnánk megérteni az 1848-as szabadságharcot.
30-31. oldal
Ablonczy Balázs: Száz év múlva lejár? 85% Újabb Trianon-legendák
Böhm Aranka, az akkor még végzős leányiskolai diák 1912 szeptemberében került szerelmi viszonya a költővel. Kapcsolatuknak lényegében csak erotikus tartalma volt, és mindössze 1913 februárjáig tartott. A megviselt egészségű Ady tisztában volt vele, hogy rövidesen meg kell szakítania kapcsolatukat, mert az már szinte az életét veszélyeztette: az egyik szerelmi együttlétükkor szívrohamot kapott, s orvost kellett hozzá hívni.
339. oldal
Hihetnénk, hogy a szervezetét végletekig kihasználó, a testedzés iránt teljes közönyt mutató Csáth Géza a sport antikrisztusaként ódzkodott mindentől, ami a versenyekhez, az ügyességi vetélkedéshez vagy éppen a labdarúgáshoz kapcsolódott. Ehhez képest már az is meglepő, hogy 1912 decemberében az eltelt év értékelése után („coitus 360-380 körül, jövedelem 7390 korona, tíz különböző nő megszerzése, köztük két szűzlány” stb.) az 1913-as esztendőre szóló huszonnégy elhatározása között huszonharmadikként említi a sportolást (amit megelőzött egyebek mellett „a méregről való végleges lemondás” és az „új zsakett és frakk csináltatása”).
20. oldal
Csillag Péter (szerk.): Ady stoplisban 86% Klasszikus magyar írók a futballról
1912-ben a Tell-el-Amarnában lévő Thutmószisz-szobron végzett munkálatok közben a német régész, Ludwig Borchardt felfedezte Nefertiti festett mellszobrát. Más egyiptomi szobrokkal való összehasonlítás után az egyiptológusok azt állították, hogy a csodaszép Nefertiti arcképét idealizálták. A nemrégiben elvégzett komputertomográfiás vizsgálatok bebizonyították, hogy valóban így történt, a szobor belsejében találtak egy arcképet, de eltérő arcvonásokkal. Nefertiti arcképe inkább az amarnai szépségideált ábrázolta, semmint a valóságot.
29. oldal, Szépségideálok (Kossuth, 2014)