1911 időpont

Michael Blastland – Andrew Dilnot: Tigris, ami nincs
A. J. Cronin: Gracie
Tomas Venclova: Vilnius
Walter Lord: A Titanic pusztulása
Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek
Galántai József: Az első világháború
John Keegan: Az első világháború
Rita A. Scotti: Az elveszett Mona Lisa
Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály
Tomáš Borec: Jó napot, Ampère úr!
Mózes Mihály: Az ipari forradalmak kora
Nicholas Faith: Black Box
Tészabó Júlia: Nagy húsvéti képeskönyv
Balogh István: Mayer Ottmár
Erik Axl Sund: Éhség
Bihari Péter: 1914 – A nagy háború száz éve
Stephen King: Rémálmok bazára
Thirring Gusztáv: Kőszeg és környékének részletes kalauza
Edward Rutherfurd: New York
Terence McKenna: Hiteles hallucinációk
Alphonse de Châteaubriant: A válasz
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája
Holakovszky László: Herminateleptől Halásztelekig

Idézetek

Amapola P>!

1911 júliusában a Mona Lisa csak egy festmény volt a sok közül. 1911 augusztusában ellopták a Louvre-ból. Amíg a hatóságok megpróbáltak a nyomára jutni, egyszerre a látogatók hatalmas tömege próbált bejutni a múzeumba, hogy szemügyre vegye a festmény hűlt helyét. Többen akarták megtekinteni a kép hiányát, mint ahányan a lopás előtt érdeklődtek iránta.
A lopás a Mona Lisa értékmérője lett. Senki sem lopna el egy értéktelen festményt!

215. oldal

Chöpp >!

Marie Curie azok közé a kivételes emberek közé tartozott, akik már életük folyamán teljes elismerésben és megbecsülésben részesültek. Kétszer kapott Nobel-díjat (Pierre Curie-vel és Henri Becquerellel együtt fizikai díjat 1903-ban és kémiai díjat 1911-ben). Ezen kívül még nyolc további díjat, tizenhat érmet és kitüntetést is kapott. Tizenkilenc egyetem avatta díszdoktorrá, és huszonhárom ország nyolcvanhárom tudományos intézete választotta meg tagjává.

91. oldal Pierre Curie és Maria Skłodowska-Curie

Kapcsolódó szócikkek: 1903 · 1911 · kémiai Nobel-díj · Marie Curie · Nobel-díj · Pierre Curie
lzoltán IP>!

[…] 1911-ben mintegy 20 ezer indiánnak kellett meghalnia csupán azért, hogy kivágják ezt az ösvényt az őserdőből. Amelyikük megtagadta a munkát, annak machetével borotválták le a talpát és a fenekét. S mindezt csupán azért, hogy 1915-ben végig lehessen hajtani autóval ezen az úton, amely lényegében a nagy büdös semmiből a nagy büdös semmibe vezet.

17-18. oldal

Terence McKenna: Hiteles hallucinációk avagy beszámoló a Szerző rendkívüli viszontagságairól a Sátán Paradicsomában

Kapcsolódó szócikkek: 1911 · 1915
Szávitrí>!

Magyarországon a húsvétot, az 1099-es szabolcsi zsinat óta ünneplik. Az ekkor még négynapos ünnep tartalmát 1611-ben három naposra, 1771-ben XI. Kelemen pápa határozatára két naposra csökkentették. 1911-ben X. Pius pápa a második napot is töröltette a kötelező ünnepnapok közül, de nálunk máig is megtartották.

12. oldal - Az ünnep

Kapcsolódó szócikkek: 1099 · 1611 · 1771 · 1911 · húsvét · X. Piusz pápa · XI. Kelemen pápa
Inimma>!

TÉNYEK A TITANICRÓL

– Soha többé nem lesz hozzá hasonló – állította Charles Burgess pék, aki igazán értett a hajókhoz. Negyvenöt esztendeig szolgált az Atlanti-óceánon, ismerte valamennyi gőzöst: az Olympicot, a Majesticet, a Mauretaniát, ahány csak volt. Később pecsenyeszeletelő volt a Queen Elizabeth konyháján. Valószínűleg Burgess volt az utolsó, aki a Titanic egykori személyzetéből még az 1950-es években is tényleges szolgálatot teljesített.

– Hát igen, valóban olyan volt, mint az Olympic, de hát mennyivel választékosabb! – emlékezett Burgess. – Nézzük csak az ebédlőszalont. Az Olympicon nem is volt benne szőnyeg, de a Titanicon… istenem, majdnem térdig süppedt benne az ember lábai És a bútorok! Olyan súlyosak voltak, hogy megmozdítani se tudta őket az ember. No meg az a csodás falburkolat… Csinálhatnak nagyobbat, meg gyorsabbat is…, de az a gondosság, meg az igyekezet, amit a Titanicba beleadtak! Gyönyörűszép hajó volt, remek hajó!

Burgess rajongása jellegzetes. A Titanic mindenkit elbűvölt, aki részt vett az építésében, vagy a személyzetéhez tartozott. Ez annyira így van, hogy amint múlnak az évek, egyre mesésebb híre lesz. Akik megmenekültek, később azt állították, hogy „kétszer akkora volt, mint az Olympic”. A valóságban ez a kettő testvérhajó volt, és a Titanic mindössze 1004 tonnával nagyobb vízkiszorítású. Mások felidézik golfpályáit, a teniszszobát, a tehénistállót, ahonnan mindennap friss tej érkezett, és a többi szolgáltatást, ami még a White Star Line hasonló luxusajánlatait is felülmúlta.

A Titanic anélkül is impozáns hajóóriás volt, ha nem szépítünk a tényeken. Összsúlya 46.328 tonna, vízkiszorítása 66.000 tonna, Méretei: hossza 882,5 láb (270 méter), szélessége 92,5 láb (28 méter), magassága a vízvonaltól a csónakfedélzetig 60,5 láb (18,5 méter), illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig 175 láb, több mint 52 méter. Köznapi hasonlattal: tizenegy emelet magas volt és egyhatod mérföld hosszú.

A két szélső hajócsavart négyhengeres dugattyús hajtóművek két sora mozgatta, egy alacsony nyomásos turbina pedig a középső hajócsavart. A hajtóművek teljesítménye együttvéve 50.000 lóerőt tett ki, de ezt akár 55.000 lóerőre is fokozni lehetett. A hajó teljes sebessége 24-25 csomó volt, vagyis ennyiszer egy tengeri mérföld óránként, s ha egy tengeri mérföldet 1852 méternek veszünk, a maximális sebesség elérte az óránkénti 44-46 kilométert.

A hajó legérdekesebb berendezése talán mégis a vízkamrarendszer volt. A kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható rekesz volt. Ezeket tizenöt rekeszfal választotta el egymástól; furcsa módon nem építették őket eléggé magasra. Az első két, valamint a hátsó öt rekeszt csak a D fedélzet magasságáig építették ki, a középső ötöt pedig csak az E fedélzetig. A hajónak mégis sikerült volna vízen maradnia, ha bármelyik kettőt elárasztja a tenger, és mivel olyan összeütközést elképzelni sem tudott senki, hogy két kamránál több rongálódjon meg, a Titanicot „elsüllyeszthetetlen” hajónak minősítették.

Az „elsüllyeszthetetlen” Titanicot a belfasti Harland és Wolff hajógyárban bocsátották vízre, 1911. május 1-én. Ezután tíz hónapig tartottak a belső szerelési munkálatok és a berendezés. A Titanic 1912. április 2-án indult el próbaútjára és 3-án érkezett Southamptonbe. Egy héttel később indult első átkelésére, New Yorkba. Az utazás főbb adatai:

1912. április 10.
Déli 12 óra: A hajó kifut a southamptoni kikötőből. Hajszál híján összeütközik a New York nevű amerikai óceánjáróval.
Este 7 óra: Cherbourg-ban utasokat vesz föl.
Este 9 óra: Elhagyja Cherbourg-t, az írországi Queenstown (ma: Cobh) felé.

1912. április 11.
Délután 12.30: Horgonyt vet Queenstownban, utasokat (főként kivándorlókat) és postát vesz fel. A személyzet egy tagja, egy fűtő dezertál.
Délután 2 óra: Kifut Queenstownból New York felé, 1316 utassal és 891 fő személyzettel.

1912. április 14.
A Caronia jeget jelez az északi szélesség 42°, nyugati hosszúság 49-51° területen.
Du. 1 óra 42 perc: A Baltic jeget jelent az északi szélesség 41° 51', nyugat
hosszúság 49° 52' területen.
1 óra 45 perc: az Amerika jégjelentése: északi szélesség 41° 27', nyugati hosszúság 50° 8'.
Este 7 óra: a hőmérséklet 43° (F),.vagyis 6,1 °C.
7 óra 30 perc: a hőmérséklet 39° (F), vagyis 3,8 °C.
7 óra 30 perc: a Californian jeget jelent az északi szélesség 42° 3'-nél.
9 óra (este): a hőmérséklet 33° (F), alig fagypont alatt.
9 óra 30 perc (este): Lightoller második tiszt figyelmezteti a hajóácsot és a gépházat, ügyeljenek a friss víztartalékra, nehogy befagyjanak a tartályok, az árbockosarat jégügyeletre utasítja.
9 óra 40 perc: a Mesaha jeget jelent az északi szélesség 42°-41° 25', nyugati hosszúság 49°-50° 30' területen.
10 óra este: a hőmérséklet 32° (F).
10 óra 30 perc: a tengervíz hőmérséklete 31°-ra süllyedt, fagypont alá.
11 óra (este): a Californian jégveszélyt jelez, de megszakad az adás, mielőtt pontos helymeghatározást adna.
11 óra 40 perc (este): a hajó összeütközik a jégheggyel, az északi szélesség 41° 46', nyugati hosszúság 50° 14'-nél.

1912. április 15.
12 óra 5 perc: kiadják a parancsot, hogy tegyék szabaddá a mentőcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat és a teljes személyzetet.
12 óra 15 perc: az első segélykérő rádiójelzések.
12 óra 45 perc: fellövik az első rakétát.
12 óra 45 perc: leeresztik az első, a 7-es számú mentőcsónakot.
1 óra 40 perc: fellövik az utolsó rakétát.
2 óra 5 perc: leeresztik az utolsó csónakot (D összecsukható mentőcsónak).
2 óra 10 perc: az utolsó rádiójelzés.
2 óra 18 perc: kialszik az elektromos világítás.
2 óra 20 perc: a hajó elsüllyed.
3 óra 30 perc: a csónakok észlelik a Carpathia rakétáit.
4 óra 10 perc: a Carpathia felveszi az első mentőcsónakot (a 2-est).
8 óra 30 perc: beérkezik az utolsó mentőcsónak (a 12-es).
8 óra 50 perc: a Carpathia 705 túlélővel elindul New York felé.

Ennyit a tényekről. Ezenkívül rengeteg a titokzatos mozzanat. Talán sohasem vetődött még fel annyi megválaszolhatatlan kérdés, mint a Titanic esetében.

Példák:

Hány emberélet pusztult el? Egyes források szerint 1635. Az amerikai kongresszusi vizsgáló bizottság szerint 1517. A Brit Kereskedelmi Kamara összesítő adata: 1503. A brit vizsgáló bizottság végeredménye: 1490. A legvalószínűbbnek a Brit Kereskedelmi Kamara adata látszik, nem számítva J. Coffy kazánfűtőt, aki Queenstownban dezertált.

Milyen volt a túlélők nemek szerinti és társadalmi megoszlása?
A Sphere című angol hetilap ezeket a szomorú adatokat táblázatba foglalta. A halottak, illetve a túlélők számaránya az egyes hajóosztályokon a következő volt a lap szerint:

Első osztályú utasok
Életét vesztette Megmenekült
115 férfi 58 férfi
5 nő 139 nő
1 gyermek 5 gyermek

Másodosztályú utasok
Életét vesztette Megmenekült
147 férfi 13 férfi
15 nő 78 nő
– gyermek 24 gyermek

Fedélközi utasok
Életét vesztette Megmenekült
399 férfi 55 férfi
81 nő 98 nő
53 gyermek 25 gyermek

Legénység
Életét vesztette Megmenekült
686 férfi 189 férfi
2 nő 21 nő

Összesen elpusztult Összesen megmenekült
1347 férfi 315 férfi
103 nő 336 nő
54 gyermek 54 gyermek

A megmenekült utasok százalékos aránya hajóosztályok szerint.

Ugyancsak a Sphere táblázata szerint megmenekült az első osztályú utasok 63, a másodosztályúak 42, a fedélköziek 25 és a legénység 23 százaléka.

Figyelemre méltó, hogy az első osztályú férfiak nagyobb arányban menekültek meg (34 százalék), mint a fedélközi gyermekek (30 százalék). Az első osztályú hölgyutasok 97 százalékát megmentették, a fedélköziek közül a férfiak 12, a nők 55 százalékban élték túl a katasztrófát.

A fedélközi férfiutasok (főként szegény skandináv, délszláv és közel-keleti kivándorlók) vesztesége volt a legsúlyosabb (454 férfiutas közül mindössze 55 maradt életben), utánuk következik a legénység, amelynek férfitagjai közül 88 százalék veszett a vízbe (875 főből 686), természetesen a fedélzeten szolgálatot teljesítők közül is igen sok vesztette életét, de a gépházban, a kazánoknál és a szivattyúknál az utolsó pillanatig kitartó bátor legénység vesztette a legtöbb embert.

(Megjegyzés: Jóllehet a szerző más helyütt idéz néhány ilyen jellegzetes adatot, ezt és az előző pontot az illusztrált angol kiadás egyik diagramjából állítottuk össze. Hogy milyen mértékű volt tehát a luxushajón az osztálydiszkrimináció, azt az olvasó ezek után könnyen áttekintheti. – A Szerk.)

Hogyan hagyták el a hajót az emberek? Majdnem minden nő, aki megmenekült és erről faggatták, határozottan kijelentette: „az utolsó csónakkal”. Ennyi nő nyilvánvalóan nem szállhatott ugyanabba a csónakba, mégis olyasféle ez, mint amikor egy nő életkora felől érdeklődnek; ez egyszerűen nem illik. A brit, valamint az amerikai vizsgáló bizottságok előtt tett tanúvallomások gondos elemzése alapján eléggé világosan megállapítható, hogyan hagyták el az utasok a hajót, de még ezután is maradtak ellentmondások. A brit vizsgálat során mindenkitől megkérdezték, hányan voltak a csónakban, majd összegezték a minimális számadatokat. Az eredmény jelentős eltérést mutat.

A leeresztett mentőcsónakok
utasainak száma az életben A csónakok túlélőinek
maradottak minimális tényleges száma
becslése szerint
Személyzet 107 210
Férfiutas 43 126
Nő és gyermek 704 369
– —
Összesen 854 705

Ez röviden annyit jelent, hogy 200 százalékkal több férfi és 45 százalékkal kevesebb nő szállt mentőcsónakba, mint amennyire a legkonzervatívabb túlélők becsülték. Ehhez még hozzá kell számítani azt a tényt is, hogy a csónakok legalább huszonöt százalékkal kevesebb utassal indultak el, mint amennyire a szemtanúk becsülték.

Milyen időpontban történtek az események? Mindenki egyetért abban, hogy a Titanic este 11 óra 40 perckor ütközött a jéghegynek, majd hajnali 2 óra 20 perckor süllyedt el. De ezenfelül úgyszólván minden válasz ellentmondó arra vonatkozólag, mi történt e két időpont között. A könyvünkben megadott időpontok közlése a közvetlenül érdekelt személyek állításainak lelkiismeretes mérlegelése alapján történt, de korántsem bizonyosak. Egyszerűen túlságosan nagy volt az idegfeszültség. Jó példa erre Mrs. Louis M. Ogden esete, aki a Carpathia utasa volt. Miközben az asszony segített az első menekülteken, megkérdezte a férjét, hány óra van. Mr. Ogden órája azonban megállt, ezért a férfi azt felelte, hogy délután fél öt lehet. A valóságban reggel fél tíz volt. A házaspár a nagy izgalomban egyszerűen elvesztette az időérzékét.

Hitelesek-e a párbeszédek? Könyvünk nem tartalmaz lejegyzett beszélgetéseket. Amit idéztünk, abban csak későbbi visszaemlékezésekre támaszkodtunk. Ezekben sok lehet a hibaforrás. Ugyanaz a párbeszéd néha csak kisebb eltéréssel szerepelt. Így legalább négy változatban maradt fenn az a beszélgetés, amely Rostron kapitány és Boxhall negyedik tiszt között folyt le, miután a 2-es számú mentőcsónak a hajó oldala mellé simult. De valamennyi variáns lényege ugyanaz, csak egyes szavak térnek el benne.

Mit játszott a zenekar? A legenda szerint természetesen a zenekar úgy süllyedt el a hullámokban, hogy a muzsikusok a „Közelebb Tehozzád, Istenem”-et játszották. Sokan máig is kitartanak emellett, és semmi ok kétségbe vonni őszinteségüket. Mások viszont kitartanak amellett; hogy végig ragtime-et játszottak. Egy férfi, aki az utolsó percig a zenekar közelében tartózkodott, úgy emlékezett, hogy az égvilágon semmit nem játszottak. Ebben az összevisszaságban Bride második rádióstiszt vallomása tűnik a leginkább megbízhatónak. Bride fegyelmezett megfigyelő volt, aki a legapróbb részletekig pontos leírást adott, ráadásul az utolsó pillanatig a hajón tartózkodott. Bride tisztán emlékezett, hogy amikor a csónakfedélzet víz alá merült, a zenészek még mindig játszottak, éspedig az „Ősz” című episzkopális himnuszt.

Volt-e olyan férfi, aki női ruhában menekült meg? Amikor könyvünk anyagát gyűjtöttük, név szerint négy első osztályú utast emlegettek, aki női álruhájának köszönhette az életét. Erre semmiféle bizonyíték sincs, sőt nyomós tények bizonyítják az ellenkezőjét. A kutatás például kiderítette, hogy egyiküket egy riporter gyanúsította meg bosszúból, mert nem volt hajlandó nyilatkozni neki. Egy másik túlélő politikai szerepet játszott, s az ellenpárt akarta befeketíteni. Ismét egy másik a társasági pletyka áldozata lett. Ez a férfi különben előbb hagyta el a Titanicot, mint a felesége. A botránylapok pletykarovatai „nagyvadakat” kerestek.

Ezekre a rejtélyes kérdésekre teljes bizonyossággal soha senki sem tud válaszolni. Legfeljebb annyit tehettünk, hogy megfontoltan mérlegeltük a tényeket és tisztességgel nyilvánítottunk véleményt. Lesz, aki nem ért velünk egyet, s meglehet, neki van igaza. Elsietett véleményt mondani erről a hihetetlen éjszakáról – valóban nagy könnyelműség…

160-167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1911 · 1912 · Titanic
Inimma>!

1914. szeptemberében a németek Franciaország ellen támadtak – ez köztudott dolog. Annál kevésbé ismert, hogy miként készültek egy lehetséges támadásra a francia tábornokok. 1871 óta számos, egymástól lényegesen különböző haditervet is kidolgoztak, egy dologban azonban mind azonos volt: lényegi elgondolásuk egy Elzász és Lotharingia visszaszerzését célzó, támadó hadművelet. A támadás során egészen a Rajnáig kívántak eljutni. 1911-ben felmerült a módosítás igénye (XVI. terv), s Michel tábornok tervét fogadták el, mely már egy angol-belga-francia haderőt is elképzelt Belgium közepe táján. Idővel azonban ezt elvetették, mert defenzív jellegű volt, viszont – mint mondották – a francia katonától idegen a védekezés, a francia hadsereg csakis támadó harcmodort alkalmazhat. A támadó szellemű francia stratégia egyik fő képviselője a Katonai Akadémia igazgatója, Foch marsall volt. Végül a XVII. terv, melyet 1913 májusában fogadtak el, mind az öt hadsereget a Németország elleni támadásra kívánta felvonultatni, s még védekezésre alkalmas nehézfegyverzettel sem tartotta szükségesnek ellátni a francia hadsereget. Igaz, ekkorra már összehangolták terveiket szövetségeseikkel, többek között az orosz hadsereggel.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1871 · 1911 · 1913 · 1914 · első világháború · Franciaország
Sziszandria>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Párizs szívében egy e világi, késő nyári reggelen megtörtént a lehetetlen. A Mona Lisa eltűnt. 1911. augusztus 20-án vasárnap este Leonardo da Vinci legismertebb festménye, amelynek akkori értéke elérte az ötmillió dollárt (ma 112,5 millió dollár) szokásos helyén lógott a Salon Carré falán, Correggion Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése és Tiziano Alfonso d' Avalos allegóriája között. Kedd reggelre, amikor a Louvre ismét megnyitotta kapuit a közönség előtt, eltűnt.

35. oldal

Ninácska P>!

Mayer Ottmár 1911. november 11-én született Temesváron. Apja Mayer Béla terménykereskedő, anyja Hermann Erzsébet. A szülők Budapestről kerültek Temesvárra, ahol megszületett fiuk, Ottmár, és nem sokkal később lányuk, Albin.
A temesvári évek gondtalanságát a szülők polgári jóléte biztosította. A háború vége felé Palicsra költöztek, az egykori Fenyves utcába. A világháború után a család anyagi helyzete megromlott. Mayer Béla tekintélyes polgár volt, de ekkor már igen szűkösen éltek, a jólétet csak kifelé mutatták.
Mayer Ottmárt az egykori palicsi Major utcai elemi iskolába íratták. Ott barátkozott meg Jancsó Károllyal, majd nemsokára a főbejáratnál újságot áruló Simokovich Rókussal.2 Az elemi iskola befejezése után Mayer Ottmár a szabadkai gimnáziumba iratkozott, Jancsó Károly a vasútigazgatóság távírdaműhelyében lett ipari tanuló, Simokovich Rókus pedig könyvkötőnek készült. A fiúk azonban nem váltak el egymástól, igaz barátságuk egyre mélyült. Csak Mayer Ottmár „tanult tovább", nap mint nap elmagyarázta barátainak a tananyagot. Jancsó Károly hamar megelégelte a leckéket, Simokovich Rókus viszont, míg csak tehette, diákja maradt Mayer Ottmárnak. Kezdetben ponyvaregényeket olvastak, amelyeket később komolyabb művek váltottak fel. Sinclair Kutató Sámuelét Jancsó Károly hozta el egy találkozójukra. Egy ismeretlen, idősebb embertől kapta, akivel a mesterénél találkozott.4 A könyv nagy hatással volt a fiúkra. Hamarosan megismerkedtek Zola, Gorkij és Balzac műveivel is. A találkozások során beszélgethettek az olvasmányokról, s azok kapcsán olyan dolgokról, amelyek különben fel sem vetődhettek volna.

Kapcsolódó szócikkek: 1911 · Temesvár
csillagka>!

A Révai Lexikon első kötetében, mely 1911-ben, nyolc évvel ezelőtt jelent meg, ezt olvasni: „Nem a hazai hagyományok alapján »költ«, sőt inkább ezek ellen fordulva, hanem a francia dekadensek nyomán.” Egykor bizonyára az iskolákban tanítják majd ezt a mondatot, mint az irodalomtörténeti rövidlátás és a balértékelés egyik márványba kívánkozóan klasszikus példáját. Ady Endre forradalma tulajdonképpen az, hogy újra magyarrá és fajivá tette a líránkat. Hittel állítom, hogy egyetlen magyarul író költő – Csokonait, Petőfit és Aranyt is beleértve – sem foglalkozott annyit (közvetlenül és közvetve) a fajtája kérdésével, mint ő. A világ neki csak a magyar világ. Még a halált is „felpántlikázott kaszával” látja, mint egy magyar parasztot. Jelképpé, szimbólummá tette ezeket a szókat: magyar és kuruc.

Ady Endre - IV (Figaro, 1919. február 5.)

Kapcsolódó szócikkek: 1911 · Ady Endre
1 hozzászólás
Hanging_Moss_9102 >!

[…] Helyére Paul von Beneckendorf und Hindenburgot léptette elő, egy nyugállományból visszahívott tábornokot, aki nem elméje zsenialitásáról, hanem jelleme szilárdságáról volt híres. A 3. gárdagyalogezred főhadnagyaként Hindenburg 1866-ban megsebesült Königgratznél, majd harcolt a porosz-francia háborúban. Családfájában több teuton lovag is szerepelt azok közül, akik az északi keresztes hadjáratokban egykor elhódították Kelet-Poroszországot a pogányoktól, maga Hindenburg pedig szolgált a nagyvezérkarban, és végül hadtestparancsnokságig vitte. 1911-ben, hatvannégy éves korában hagyta ott a hadsereget, de a háború kitörésekor kérte reaktiválását. Amikor megérkezett Moltke hívása, már olyan régen nem teljesített katonai szolgálatot, hogy kénytelen volt a csukaszürke rendszeresítése előtt használatos régi sötétkék egyenruhában jelentkezni szolgálatra.Ő és Ludendorff akármennyire is különbözőek voltak, az egyik igazi vidéki híresség, a másik burzsoá technokrata, a kezdet kezdetétől olyasfajta kapcsolatban forrtak össze, amit maga Hindenburg nevezett „boldog házasságnak”. Értékeik, a veleszületett autoritás Hindenburgban, a könyörtelen értelem Ludendorffban, tökéletesen egészítették ki egymást, és idővel a történelem egyik leghatékonyabb katonai társulásává emelték párosukat.

Kapcsolódó szócikkek: 1866 · 1911 · Hindenburg