1898 időpont
Idézetek
Joshua Slocum 1898. június 28-án kötött ki az új-angliai Newport mellett.
– Eleget utaztam, most nyugodtan szeretnék csücsülni a saját kis házamban.
A West Tisbury településhez egészen közeli vidéken vásárolta meg a vityillóját. Az újságírók megkérdezték tőle, hogy miért éppen ezt a helyet választotta.
– Végigjártam néhány temetőt, és a sírfeliratokat böngészve azt láttam, hogy ezen a környéken meglehetősen sok ember hal meg százéves vagy csaknem százéves korában.
273. oldal
…Orwell pontosan tudta, hogy a Golancz, a kommunisták elkötelezett híve sohasem publikálna könyvet valakitől, aki a POUM tevékenységével kapcsolatba hoztak, és aki a saját szemével látta a barcelonai májusi eseményeket, így új könyvét Fredric Warburghoz vitte. Warburg 1898-ban született, a bankár Warburg család svéd ágának leszármazottja volt, Westminster Schoolban és Oxfordban, a Christ Churchön tanult, és az első világháborúban a passchendaele-i csatában hadnagyként harcolt. 1936-ban egy gazdag nagybátyjától 5000 fontot kölcsönzött, hogy üzlettársát Martin Seckert kifizesse, és megalapítsa saját cégét, a Secker & Warburgot. Nemcsak Orwell kiadója, de közeli barátja is lett. 200. old.
Egy BBC-interjúban Warburg kertelés nélkül beszél Orwell megjelenéséről (az első két mondatot az adásból kivágták), említést tesz arról az ellentmondásról, ami Orwell visszahúzódó természete és írásainak életrajz jellegű feltárulkozása között tapasztalható, a beszélgetést pedig a Hódolat Katalóniának egyik időszerű idézetével zárja:
„Orwell nagyon magas volt, világító kék szeme volt, csontos arca, domború homloka, nem is mindig tiszta ruha fedte… Magányos ember volt. Nagyon Ritkán mondott magáról bármi személyeset, bár az élete, átdolgozva, benne volt a könyveiben… elég hűvösen viselkedett, és nem hiszem, hogy a barátai felé több melegséget sugárzott volna, és azt se gondolom, hogy ő maga ezt megkapta tőlük… Orwell nem szerette, ha bármi olyasmivel azonosítják, ami hatalmat vagy sikert jelenthet… Úgy írt, hogy nem törődött a népszerűséggel, és nem félt, hogy utálják.”
200. oldal
Jeffrey Meyers: Orwell 90% Egy nemzedék fagyos lelkiismerete
Bannister levett a könyvespolcról egy térképet, és szétnyitotta. – Látod ezt itt? Laku. A térkép szerint ötezer lakosú város, Jacksonburgtól nyolcvan kilométernyire, észak felé. Hát kérlek, sohasem létezett ilyen város. Laku ismaelita nyelven annyit tesz: Nem tudom." Amikor a határkijelölő bizottság megpróbált átvergődni Szudánba 1898-ban, tábort ütöttek arrafelé, és megkérdezték az egyik szolgát, mi a neve ott annak a dombnak, hogy a helyet névvel jelölhessék az útinaplóban. A kölyök azt mondta: „Laku”, ezek meg leírták, és másolják azóta is térképről térképre.
132. oldal (Magvető, 1993)
Kang Sheng, aki 1898-ban, a „Kutya évében” született, ami a kínai asztrológia szerint azt jelenti, hogy az e jegyben születettek rajonganak mindenért ami „titkos, mágikus, rejtett”.
154. oldal
Mintegy két évvel Ignotius kritikája előtt Osvát Ernő A Hét 1898. december 11-i számában Az ezüst kecske című Bródy Sándor regény kapcsán ezt írta: „Mintha egy lázas asszony ereibe mártaná a tollát, úgy ír Bródy.”
173. oldal
Alexander Brody: Hunyady Margit Egy mai történet a tizenkilencedik századból
Bartók Bella kisasszonnyal másodízben már egészen más helyen találkozott anyám, mint a Szikszay-féle úszóintézet: a Szent Anna utcai zárdaépületben, névsorolvasás közben, Stillmungus Mária Margit tisztelendő főnöknő és Mária Charitas osztályfőnök előtt.
Anyám családtag kísérő nélkül ment a megnyitóra, Klári néni és Bobi kutya baktattak két oldalán, s hagyták ott a zárdakapu előtt azzal, nagyanyja úgy intézkedett, ezentúl egyedül mehet-jöhet az iskolából. Eleinte csak bámult, nézte a többi lányt, próbálta kis füzetébe lejegyezni a névsort: Balogh, Balogh, Bartók, Biró, Bruckner, Fábián, Fidrus, Hadházy… éppen huszonegyen voltak.
Jablonczay Lenke
Gauguin 1898 júliusában elküldte a vásznat [Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?] Ambroise Vollard-nak Párizsba, hogy a munkássága iránt egyre jobban érdeklődő kereskedő kiállítsa. Bár üzleti sikerrel nem kecsegtetett a nagy kép és további nyolc vászon eladása, Gauguin művészete (így, hogy már Európától távol élt) egyre komolyabb figyelmet kapott, műveiről egyre jobb véleménnyel volt az európai közönség és a szakma is. Ebben része lehetett annak is, hogy a La Revue Blanche-ban megjelent a Noa Noa.
135. oldal
Eötvös Károly kortársa, a publicista ifj. Ábrányi Kornél írja 1898-ban: „Ma nehéz, fojtó köd ül a magyar közélet fölött, akadályozva a körültekintést, az előrelátást: a történelem nem ismerése vagy még inkább annak félreismerése. Közgondolkozásunk a mesét még ma is jobban szereti, mint az igazságot. Az a történelem, amely tanít, nem kedves előtte, csak az, amely dicsekszik. Bizonyos tévedésekhez ma is szent kegyelettel ragaszkodik, és gyűlöli azokat, akik elemző kézzel akarnak nyúlni azokhoz. Innen származik az ellentét a tipikus magyar ember gondolkozása és érzése között. Gondolkozásában alkalmazkodni tud a létező világhoz, tud nagyon is gyakorlatias lenni, de érzéseit táplálni még akkor is kell neki egy nem létező világ.”
Felismerés és magatartás / Kutatóúton 1973-ban 1. - 13. oldal
Sándor Iván: A vizsgálat iratai Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről
Hála a morfium elkészítésének (1806), és az injekciós fecskendőnek (1853), gyorsan be lehetett adni a betegnek egy adag erős kábítószert – alkalmasint még a Bayer-féle, 1898-ban piacra dobott heroint is. A chloralhidrátot 1869-ben kezdték el használni altatóként, 1903-ban megjelent a barbiturát (Veronal), és 1912-ben a phenobarbiturát. Végül is lehetővé vált a fájdalomcsillapítás, noha számos esetben kábítószer-függőséget eredményezett.
Az orvosok (HVG Könyvek, 2003)