1889 időpont
Idézetek
Ez a Führer, magyarázták neki, 1889. április 20-án, Braunauban, Ausztriában született, és mindent amit mond és tesz, közvetlenül Isten sugallatára mondja és teszi. Aki a jelenlevő barmok közül holnapra nem tudja kívülről a Führer születési adatait és a ma felolvasott idézeteket, az három heti sötétzárkát kap. A Führer evangéliuma a Mein Kampf-ban írásban le van fektetve, a foglyoknak joga van megvásárolni ezt a könyvet, papírkötésben öt márka hetvenért, kötve hét márka húszért. A pénzt elküldhetik a hozzátartozóikkal.
Huszonnégy foglyot oktattak ezen a módon, többségük entellektüel volt, professzor, orvos, író, ügyvéd, oktatójuk egy fiatal parasztlegény. A foglyok csíkos ruhában ültek előtte, kék és fekete foltos arccal, kopaszra nyírva, vagy egészen rövid hajjal, ketten horogkereszt alakú hajmaradványokkal. Üres arckifejezéssel, eltompulva ültek, és kórusban darálták a felolvasott mondatokat, amelyeket rettegve igyekeztek elgyötört agyukba bevésni. Gustav homályosan emlékezett rá, hogy egyszer felolvasott a Mein Kampf-ból egy Francois nevű férfinak, és mind a ketten nevettek rajta.
399. oldal
A vas építészeti lehetőségeinek a bemutatására készült a 300 méter magas párizsi Eiffel-torony. Az 1889-es világkiállításra épített kilátótorony Párizs egyik jellegzetességévé, szinte jelképévé vált.
20. oldal (Tankönyvkiadó, 1985)
Maksay László: Műalkotások elemzése a gimnázium számára Művészetszemléleti alapismeretek a gimnázium számára
Itt vágja át a vasút Bonvalet Gábor és Orleans Henrik herczeg 1889-90-iki tibeti útazásának útirányát. Ez az útazás, mely sokkal teljesebb és veszélyesebb volt a mienknél és Páristól Párisig tartott: Berlinen, Szent-Péterváron, Moszkván, Nisnij-Nowgorodon, Permen, Tobolszkon, Omszkon, Szemipalatinszkon, Kuldsán, Csarkalikon, Batangon, Yunnanon, Hanoin, Szaigonon, Szingaporon, Ceylonon, Adenen, Suezen, Marseillen át.
Az útazók csaknem megkerülték Ázsiát és Európát.
A vonat megáll a Lob-Nor mellett négy órakor és hatkor indúl tovább. E tó, melynek partjait Pevtzov tábornok 1889-ben a tibeti expedicziójáról való hazatértében meglátogatta, nem egyéb, mint egy nagy mocsár, homokszigetekkel, melyek az alig egy méternyi mélységű vízből emelkednek ki. A vidéket, melyen a Tarim iszapos és lassú vize folyik, Huc és Gabet szerzetesek, Przsevalszkij és Carey felfedező útazók már bejárták a Davena hegyszorosig, a mely innét százötven kilométernyire fekszik déli irányban. Bonvalet Gábor és Orleans Henrik herczeg ellenben e hegyszoroson túl néha ötezer méter magasságban is tanyázván, európai útazók által még meg nem látogatott területeken keresztül elkalandoztak a nagyszerű Himalája hegyláncz tövéig.
Ireneo Funes 1889-ben halt meg, tüdőgyulladásban.
69. oldal - Funes, az emlékező
Jorge Luis Borges: Körkörös romok 88% Fantasztikus novellák
A huszadik század küszöbének elméit kétségtelenül fáradhatatlan feltalálókedv és a technikába vetett töretlen hit jellemezte. A Párizsi Eiffel-toronyból megkezdte sugárzását az első rádióállomás és 1889-ben, a francia metropoliszban megnyitotta kapuit a második világkiállítás – nagy tempóban zajlott az iparosodás. A legmegrögzöttebb szkeptikusok is kénytelenek voltak belátni, hogy az új, motor hajtotta autó diadalútja immár feltartóztathatatlan.
16. oldal
1889. február 3-án reggel fél nyolckor a szokások szerint Rudolf holttestét nyitott koporsóban a Hofburg kápolnájába viszik. Ám Gizella és Mária Valéria csodálkozva állapítja meg, hogy a kápolnában olyan magasra emelték a ravatalt, hogy fivérük arca, amit érdekes módon viasszal készítettek ki, szinte nem is látható a rengeteg virág, zöld növény és pálmafa mögött – amelyek különös látványt nyújtanak itt, a kápolnában. És ami még meglepőbb, és ellent is mond a hagyománynak: az elhunyt kezeire fehér kesztyűt húztak, pedig csupasznak kellene lenniük. Ez a különös jelenség egy egész napig nyugtalanítja a bécsieket. Stefánia, Gizella, Mária Valéria és Rudolf egyik régi tanára lehajolnak, hogy megcsókolják Rudolf kezét, és állítólag utólag mind azt mondják, hogy úgy érezték: valami puha tapintású anyagot, talán vattát érzékeltek Rudolf ujjai helyett. Mi lehetett ennek az oka?
351. oldal
Gauguin így írt Daniel de Monfreidnek 1892-ben: „Úgy is fogalmazhatunk, hogy kézművesnek születtem, csak nem nyílt alkalmam rá, hogy ezzel foglalkozzam. A festett üvegekhez, bútorokhoz és kerámiatárgyakhoz jobban értek, sokkal jobban, mint a festészethez.” Az 1889-es világkiállítás kapcsán ezt írta egyik kerámiatárgyára: „A kerámiaművészet nem csip-csup ügy. Egy marék iszapból értékes tárgyakat hozhatunk létre. […] Mindössze egy marék iszap és egy kis tehetség szükségeltetik hozzá.”
88. oldal