1888 időpont

Jane Elliott – Colin King: Enciklopédia gyermekeknek
Jules Verne: Bombarnac Klaudius
Jean Cassou: A szimbolizmus enciklopédiája
Romsics Ignác (szerk.): Csonka Mihály élete és világképe
Fiorella Nicosia: Gauguin
Jo Nesbø: Boszorkányszög
Leonard Bernstein: A muzsika öröme
Peter Turner – Colin Monteath: Új-Zéland
Paul Johnson: A kereszténység története
Tóth Béla: Szálló ígék lexikona
Zilahy Gyula: Ötven év
Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában
Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?
Tóth Ernő – Hajós Bence (szerk.): Hidak Tolna megyében
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Killyéni András: A kolozsvári sportélet hőskorának képes története

Idézetek

ppeva P>!

Az oroszok nem csupán a Kaspin túli vasútat építették meg, hanem az 1888 óta tanulmányozott szibériai vasút is épül már, sőt a munkálatok szépen elő is haladtak. Az első nyomjelzést, mely szerint a vonal Isczimet, Omszkot, Tomszkot, Krasznojarszkot, Nisni-Ufimskot és Irkutskot érintette volna, egy második, délibb irányú vonallal cserélték föl, mely Orenburgot, Akmolinszkot, Minuszinszkot, Abatujt és Vladivosztokot fogja érinteni. E hatezer kilométert meghaladó hosszaságú vonal befejezése után Szt.-Pétervár csak hat napi távolságra lesz a japáni tengertől. És ez a szibériai vasút, melynek hossza meg fogja haladni az Egyesült-Államok Amerikát átszelő vasútjának hosszát, csak hétszázötven millió frankba fog kerülni.

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Irkutszk · Krasznojarszk · Omszk · Orenburg
latinta P>!

Barátságuk azonban, mely mindeddig igen felszínesnek számított, mindkettejük számára komoly csalódásba torkollott. Gauguin 1888 decemberében így írt erről Bernard-nak: „Vincent és én nagy általánosságban vajmi kevés hasonlósággal bírunk, és ez leginkább a festészetünkre igaz. Noha nagyon tetszenek neki a képeim, amikor dolgozom rajtuk, mindig talál valami kivetnivalót a munkámban, valamit mindig másképp kellene csinálnom. Romantikus álmodozó. Én viszont leginkább a primitív kultúrák embereihez tartozom.” Az életvitelüket és az anyagi helyzetüket érintő nézeteltéréseken túl eltérő jellemükből fakadóan is rengeteg vitára került sor, ami lehetetlenné tette egy nyugodt kapcsolat kialakulását. Gauguint rendkívüli mértékben idegesítették Vincent kedélyváltozásai, ideggyengesége. A kettejük közti, pattanásig feszült helyzet arra késztette Gauguint, hogy visszatérjen Párizsba, és ezzel egyértelműen elzárkózzon ez elől a lehetetlen „együttélés” elől. A visszautasítás, mint az közismert, tragikus következményekkel járt Van Gogh számára. Miután Gauguin bejelentette elutazásának szándékát – melyre korábban, Theónak szóló levelében már célzott –, Vincent rátámadt Gauguinre, majd súlyosan megsebesítette magát: levágta egyik fülcimpáját. Gauguin megrendült ettől az agresszív viselkedéstől, mely tökéletesen nyilvánvalóvá tette Vincent labilis lelkiállapotát. A tragikus események után soha többé nem találkoztak egymással.

66-68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Paul Gauguin · Vincent van Gogh
latinta P>!

Egy 1888. szeptember 25. és 27. között kelt, Vincent van Goghnak címzett levelében ezt írja Gauguin Pont-Avenből. Épp az imént fejeztem be egy képet, mely vallásos témájú, finoman szólva is furcsa, de izgatott, és meg szerettem volna festeni. Nekem tetszik a végeredmény. A pont-aveni templomnak kívántam ajándékozni… Természetesen nem tudták, mit gondoljanak róla! Néhány breton asszony csoportosan imádkozik, mélyfekete ruhában. Csak úgy világítanak a fehéres-sárgás fejkötők A két jobb szélső főkötő mintha óriási sisak lenne! Egy almafa vágja ketté a sötétlila alapszínű vásznat, melynek tömött lombozata úgy van megfestve, mintha csak smaragdzöld felhőrétegekről lenne szó. A »felhőlevelek« közt zöldes-napsárgás rések. A háttér tiszta skarlátvörös A templomtér sötétjében vörösesbarnás hatást keltene. Az angyal erős ultramarinkék talárt visel, Jákób palackzöIdet. Az angyal szárnya fémes sárga. Az angyal haja ennél egy árnyalattal sötétebb sárga, a lába hússzínű, narancsos. Úgy érzem, sikerült az arcokon tükröződő érzelmeket jól megragadnom: nagyon egyszerű, paraszti arcok, melyeken a babonáktól való félelem tükröződik. Az egész kép rendkívül puritán. A fa alatti tehén – ha a valóságos méretét vesszük figyelembe – aránytalanul kicsi, és éppen rnegbotlott. Számomra e kép színtere és a harc maga csakis a prédikációról hazatérő imádkozó nép képzeletében él. Ezt hangsúlyoztam azzal is, hogy míg a hús-vér alakok arányosak és valószerűek, addig Jákób és az angyal harca egy valószerűtlen háttér előtt folyik: az irreális térben aránytalanok az alakok.”
Ez a rendkívül részletes leírás, mely nem hagy kétséget Gauguin intellektuális és formai szándékai felől, a művész legnépszerűbb breton tárgyú képére, a Jákób harca az angyallal, avagy Látomás prédikáció utánra (1888) vonatkozik. Ez volt Gauguin első vallásos témájú műalkotása.
A témaválasztást az indokolta, hogy Gauguin szeretett volna szimbolikusan megjeleníteni egy fantáziadús víziót. Ez utóbbi ugyanis a szintetista stílus kulcsfogalma volt. Jákób és az angyal története a Genezisben (32, 23-31) olvasható, és Eugène Delacroix is megfestette 1860-ban. Számos teológiai értelmezése látott napvilágot, melyek közül egy szerint ez valójában ember és Isten harca; egy másik szerint az emberé és a Sátáné; egy harmadik szerint pedig az ember belső, önmagával való vívódása, mely a keresztény lélekben játszódik le.
A bibliai szövegrészlet ez utóbbi értelmezése jelenik meg Victor Hugo Nyomorultak című művében is, melyet Gauguin nem sokkal a kép megfestése előtt olvasott .

72-73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Eugéne Delacroix · Paul Gauguin · Vincent van Gogh
latinta P>!

Gauguin odáig merészkedett, hogy még egyfajta gyermekkönyv-illusztrációs műfajt is kikísérletezett, lásd Csendélet három kutyakölyökkel. Ebben a stílusban Degas és Cézanne lineáris és geometrikus megjelenítésmódját vegyítette a japán nyomatok síkbeli, árnyék nélküli ábrázolásmódjával. A szokatlan téma ráadásul azt szimbolizálja, hogy a közös étkezésre összesereglett három barát, Gauguin, Bernard és van Gogh szándékai közösek. 1888 novemberében Gauguin azt ajánlja Bernardnak: „Tanulmányozza csak a japán metszetkészítők munkáját! Csodálatos stílusban készítették képeiket! Meglátja, milyen is az élet a négy falon kívül, a napon, ahol nincs árnyék! A színeket kizárólag a különböző tónusok, eltérő harmóniák kombinációjaként használták, hogy a rekkenő hőséget érzékeltessék. […] Amennyire csak képes vagyok, igyekszem eltávolodni a tárgyak, a való világ mímelésétőI. Mivel az árnyék a nap keltette érzékcsalódás, igyekszem ezt is kiküszöbölni.”

59-60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Cézanne · Edgar Degas · Paul Gauguin
Carmilla >!

    De én 1888. tavaszán, sok drága emlékemmel, hatalmas fekete Yum-Yum kutyámmal elkerültem Debrecenből. Yum-Yum buksi fejével, hűséges, barna szemével, a legragaszkodóbb vándorcimborám volt. Nyakláncára a következő sorokat vésettem fel: „Az én nevem Yum-Yum, állásom kutya, gazdám Zilahy Gyula.”

35. oldal (Magánkiadás, 1931)

Zilahy Gyula: Ötven év Ifjúságom és életem

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Debrecen · kutya
Szelén>!

A különösen nagy, bő vizek általában tízévenként jöttek meg. A legtöbb 1888-ban volt, aztán 1898-ban, 1908-ban, 1916-17-ben, és utoljára 1928-ban.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · 1898 · 1908 · 1928
Szelén>!

Tudjuk, a világ zenei központja Wagnerról és az általa képviselt egész túlvirágzott német romantikus mozgalomról áttolódott Párizsba. Egy kis csoport volt kialakulóban Erik Satie úttörő személyisége körül, aki úgy reagált a fenti mozgalomra, hogy egyszerűen elutasította az effajta „nagyságot". Ő csak a legegyszerűbb kicsiny zeneműveket írta, kis dallamot kis kísérettel, mint amilyen például a ma is játszott és kedvelt, higgadt Gymnopédie […] Milyen frissen hangozhatott ez a zene 1888-ban, a súlyos német háttérrel összevetve! Satie így őrizte meg a tonalitást. A századforduló táján Satie erős hatással volt Debussyre, Ravelra, Milhaud-ra és más nagy francia zeneszerzőkre, akik tőle tanulták meg ezt az új egyszerűséget és objektivitást.

176-177. oldal

Dénes_Gabriella>!

Borbély György 1888 nyarán úgy döntött, hogy Kolozsvárról elindulva elgyalogol a Magas-Tátrába és megmássza a Lomnici-csúcsot.
Útja 67 napot tartott, 30 vármegyében 250 községet érintett, közben a földrajzi és a népviseleti sajátosságokat tanulmányozta. Útjáról levélben tájékoztatta egyesületét. Általános elismerésben részesítették országszerte.

56. oldal, Atlétika

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Kolozsvár
latinta P>!

Gauguin 1888 decemberének végén tért vissza Párizsba, az arles-i tragikus események után már megnyugodva. (Ugyanezek az események Van Gogh életének végső korszakát nyitották meg.) Miután hosszú távollét után újra visszatért a francia fővárosba, kész volt arra, hogy újra szembenézzen a lakhatás és a pénztelenség örök problémájával. Támogatóként természetesen segítségére sietett a hű barát, Schuffenecker. Nagyvonalúan felajánlotta, hogy költözzön a házába Gauguin. A mester ezért cserébe megfestette az egész családot (A Schuffenecker család, 1889). A kompozíció elég egyszerű, a nem komplementer színpárok egymás mellé helyezésével és az alakok karikaturisztikus vonásaival játszott el Gauguin. A jó Émile Schuffeneckert Gauguin marginális pozícióban ábrázolta, ami jól érzékelteti félénk és mindig segítőkész természetét, valamint azt, hogy ebben a családban nem ő hordta a nadrágot. A feleség komoly és méltóságteljes, óriásként emelkedik ki a kép többi alakja közül, a képtér közepén foglal helyet, a gyermekekkel együtt. Az az érzésünk, hogy Schuffenecker tudatában volt a matriarchális családi berendezkedésnek, saját alávetettségének. Feleségéről egyik levelében így írt: „Szerencsétlen, siránkozó alkat, akihez az élet kegyetlenül hozzáláncolt, akár egy kényszermunkára ítélt embert a vasgolyóhoz.”

75-77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1888 · Párizs · Paul Gauguin · Vincent van Gogh
MissWenut>!

A lánc meghúzásával működő, vízöblitéses vécét 1888-ban találták fel.
a mai vécék már csendesebbek, de hasonló módon működnek.

118. oldal (1990)

Kapcsolódó szócikkek: 1888