1888 időpont
Idézetek
Paul Gauguin 1888 februárjában-márciusában kelt, Schuffeneckernek írt levelében valósággal áradozott: „Szeretem Bretagne-t. Itt jelen van a vad, a primitív princípium. Amikor fapapucsommal a gránitra lépek, az tompán, fátyolosan és erőteljesen visszhangozza lépésem ütemét.”
A bretagne-i tartózkodás már az első, 1886-os látogatás végétől fogva hihetetlenül fontos volt Gauguin számára, és nem csak személyes, az egzotizmus iránti vágyának beteljesülése miatt. Karizmájának köszönhetően sikerült felkeltenie a nálánál fiatalabb festők figyelmét, akik szintén Pont-Avenben kerestek ihletforrást formanyelvük és mondanivalójuk megújításához. Gauguin egészen rövid idő alatt hivatkozási ponttá vált a pont-aveni iskolának vagy csoportnak nevezett kis művészcsoport számára, melyet sajátjának ismert el. 1889-ben, Párizsban, a Volpini kávéházban velük együtt állított ki Impresszionista és Szintetista Csoport néven. Feladatuknak tekintették a festés hagyományos módjának gyökeres megújítását. Szemben álltak a realizmus törekvéseivel, de elvetették az impresszionisták érzékenységét is. Leginkább a szimbolista költőket követték, azaz a természet titokzatos, rejtett lényegét szerették volna kifejezni.
Az „impresszionizmuson” túl tehát a természet, a tárgyak sőt a jelek – vonalak és színek – „szimbolikus” összefüggéseit, lényegét, értelmét keresték. A tárgyi világ külsőségei „mögé” akartak hatolni. fantáziájuk és álmaik mozgósításával a valóságos jelenségekhez képzeletbeli értékeket társítottak, így aztán a fák vörösek, az árnyak zöldek, a mező kék lett, és így tovább.
40. oldal
Minden okunk megvan rá, hogy azt feltételezzük, sorozatgyilkosok azóta léteznek, hogy a földön elkövették az első gyilkosságot. A legtöbben azonban az 1888-as, úgynevezett „Autumn of Terror”-t tekintik a modern kor első sorozatgyilkossági ügyének. Ez volt az első alkalom, amikor a sorozatgyilkos bizonyítottan tisztán szexuális indítékból ölt. Az illető öt nőt gyilkolt meg, mielőtt nyomtalanul eltűnt. Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté, valódi személyazonosságára azonban soha nem derült fény.
95. oldal
Gauguin művészetelmélete Bretagne-ban bontakozott ki, és elsősorban a Vincent van Goghgal folytatott levelezéséből kaphatunk róla képet. Vincent van Gogh Gauguinnel egy időben indult a „vad” felkeresésére, dél felé, azaz Provence irányába, az „azúrkék árnyalatok és a vidám színek hazájába”. Egy 1888. júliusi, Vincentnek írott levelében Gauguin így írja le frissen elkészült Birkózó breton fiúk című képét, a formai és a kromatikus (színhasználatbeli) újításokat hangsúlyozva: „Drága Vincent barátom! Épp most tettem le érdekfeszítő levelét, és tökéletesen egyetértek meglátásával, miszerint a művészetben alig jut szerep a hitelességnek. Hiszen a művészet absztrakció, elvonatkoztatás, melyet sajnos egyre kevesebben értenek. […] Az imént fejeztem be egy festményt, breton fiúk verekszenek rajta, mely biztosan elnyerné a tetszését. Két lurkó birkózik, az egyik világoskék, a másik élénkpiros rövidnadrágban. Egy harmadik fiú a kép jobb felső sarkában épp most emelkedik ki a vízből. Zöld gyep. Tiszta veronai, amely krómsárgás árnyalattá mosódik, mint ahogy a japán kreponok sem homogén színűek. Fent vörös-fehér tajtékos vízesés, a kép szélén szivárvánnyal. Lent fehér folt, rajta fekete kalap és világoskék ing.”
56. oldal
[…] 1888 februárjában elutazott Párizsból Pont-Avenbe, ahol egészen október végéig maradt. Ezúttal is Marie-Jeanne Gloanec panzióját választotta szálláshelyül, mert jó kapcsolatban maradt szállásadónőjével. Először végigjárta a már ismerős helyeket. Továbbra is vonzották az egyszerű emberek, akik új festészeti-stilisztikai megoldásokkal tűntek fel ismét vásznain. Azok a munkák, amelyek ekkoriban készültek, még Degas hatását mutatják, és a japán metszetekét, amelyek iránt Gauguin mindig is rajongott – elsősorban szintetista esztétikájuk és kompozíciójuk miatt. Előrelépését mutatják majd egyre merészebb, a hagyományossal szakító eljárásai, valamint a szintetizmusnak és cloisonnizmusnak nevezett stílus. Ez a stílus leegyszerűsítve láttatja a formákat, az egyes színfoltok határait erőteljes határoló vonalakkal hangsúlyozza (a cloison magyarul válaszfalat jelent), mintha a festmények színes ólomüveg ablakok lennének, vagy éppen gótikus rekeszzománc technikával készült alkotások.
55-56. oldal
Az oroszok nem csupán a Kaspin túli vasútat építették meg, hanem az 1888 óta tanulmányozott szibériai vasút is épül már, sőt a munkálatok szépen elő is haladtak. Az első nyomjelzést, mely szerint a vonal Isczimet, Omszkot, Tomszkot, Krasznojarszkot, Nisni-Ufimskot és Irkutskot érintette volna, egy második, délibb irányú vonallal cserélték föl, mely Orenburgot, Akmolinszkot, Minuszinszkot, Abatujt és Vladivosztokot fogja érinteni. E hatezer kilométert meghaladó hosszaságú vonal befejezése után Szt.-Pétervár csak hat napi távolságra lesz a japáni tengertől. És ez a szibériai vasút, melynek hossza meg fogja haladni az Egyesült-Államok Amerikát átszelő vasútjának hosszát, csak hétszázötven millió frankba fog kerülni.
De én 1888. tavaszán, sok drága emlékemmel, hatalmas fekete Yum-Yum kutyámmal elkerültem Debrecenből. Yum-Yum buksi fejével, hűséges, barna szemével, a legragaszkodóbb vándorcimborám volt. Nyakláncára a következő sorokat vésettem fel: „Az én nevem Yum-Yum, állásom kutya, gazdám Zilahy Gyula.”
35. oldal (Magánkiadás, 1931)
Zilahy Gyula: Ötven év Ifjúságom és életem
