1888 időpont
Idézetek
A becslések szerint összesen hárommillió afrikai érkezett rabszolgaként Brazíliába, amely az amerikai kontinensen utolsóként, 1888-ban törölte csak el a rabszolgaságot. A rabszolgák csaknem fele Bahiában talált gazdára – nem csoda, hogy ez lett a „legfeketébb” brazil szövetségi állam.
181. oldal
Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában 93% Kalandos útikalauz Riótól az Amazonasig
Paul Gauguin 1888 februárjában-márciusában kelt, Schuffeneckernek írt levelében valósággal áradozott: „Szeretem Bretagne-t. Itt jelen van a vad, a primitív princípium. Amikor fapapucsommal a gránitra lépek, az tompán, fátyolosan és erőteljesen visszhangozza lépésem ütemét.”
A bretagne-i tartózkodás már az első, 1886-os látogatás végétől fogva hihetetlenül fontos volt Gauguin számára, és nem csak személyes, az egzotizmus iránti vágyának beteljesülése miatt. Karizmájának köszönhetően sikerült felkeltenie a nálánál fiatalabb festők figyelmét, akik szintén Pont-Avenben kerestek ihletforrást formanyelvük és mondanivalójuk megújításához. Gauguin egészen rövid idő alatt hivatkozási ponttá vált a pont-aveni iskolának vagy csoportnak nevezett kis művészcsoport számára, melyet sajátjának ismert el. 1889-ben, Párizsban, a Volpini kávéházban velük együtt állított ki Impresszionista és Szintetista Csoport néven. Feladatuknak tekintették a festés hagyományos módjának gyökeres megújítását. Szemben álltak a realizmus törekvéseivel, de elvetették az impresszionisták érzékenységét is. Leginkább a szimbolista költőket követték, azaz a természet titokzatos, rejtett lényegét szerették volna kifejezni.
Az „impresszionizmuson” túl tehát a természet, a tárgyak sőt a jelek – vonalak és színek – „szimbolikus” összefüggéseit, lényegét, értelmét keresték. A tárgyi világ külsőségei „mögé” akartak hatolni. fantáziájuk és álmaik mozgósításával a valóságos jelenségekhez képzeletbeli értékeket társítottak, így aztán a fák vörösek, az árnyak zöldek, a mező kék lett, és így tovább.
40. oldal
Ha hideg hajnalokon visszafojtom a lélegzetem, akkor talán hallom a városi köd mögül a nevetését.
Hát ilyen London most, 1888-ban.
Minden okunk megvan rá, hogy azt feltételezzük, sorozatgyilkosok azóta léteznek, hogy a földön elkövették az első gyilkosságot. A legtöbben azonban az 1888-as, úgynevezett „Autumn of Terror”-t tekintik a modern kor első sorozatgyilkossági ügyének. Ez volt az első alkalom, amikor a sorozatgyilkos bizonyítottan tisztán szexuális indítékból ölt. Az illető öt nőt gyilkolt meg, mielőtt nyomtalanul eltűnt. Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté, valódi személyazonosságára azonban soha nem derült fény.
95. oldal
A betegség fogalma ("coeliakiabetegség") 1888-ban jelent meg először, a glutén szerepét pedig 1950-ben sikerült tisztázni. A kutatások a második világháború után gyorsultak fel, mivel megfigyelték, hogy egyes beteges külsejű, sápadt gyermekek állapota jelentősen javult a háborús körülmények miatt előállt kenyérhiány következtében.
110. oldal
Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma? 80% Mindennapi étrendi dilemmáink és a gasztropszichológia
Gauguin művészetelmélete Bretagne-ban bontakozott ki, és elsősorban a Vincent van Goghgal folytatott levelezéséből kaphatunk róla képet. Vincent van Gogh Gauguinnel egy időben indult a „vad” felkeresésére, dél felé, azaz Provence irányába, az „azúrkék árnyalatok és a vidám színek hazájába”. Egy 1888. júliusi, Vincentnek írott levelében Gauguin így írja le frissen elkészült Birkózó breton fiúk című képét, a formai és a kromatikus (színhasználatbeli) újításokat hangsúlyozva: „Drága Vincent barátom! Épp most tettem le érdekfeszítő levelét, és tökéletesen egyetértek meglátásával, miszerint a művészetben alig jut szerep a hitelességnek. Hiszen a művészet absztrakció, elvonatkoztatás, melyet sajnos egyre kevesebben értenek. […] Az imént fejeztem be egy festményt, breton fiúk verekszenek rajta, mely biztosan elnyerné a tetszését. Két lurkó birkózik, az egyik világoskék, a másik élénkpiros rövidnadrágban. Egy harmadik fiú a kép jobb felső sarkában épp most emelkedik ki a vízből. Zöld gyep. Tiszta veronai, amely krómsárgás árnyalattá mosódik, mint ahogy a japán kreponok sem homogén színűek. Fent vörös-fehér tajtékos vízesés, a kép szélén szivárvánnyal. Lent fehér folt, rajta fekete kalap és világoskék ing.”
56. oldal
[…] 1888 februárjában elutazott Párizsból Pont-Avenbe, ahol egészen október végéig maradt. Ezúttal is Marie-Jeanne Gloanec panzióját választotta szálláshelyül, mert jó kapcsolatban maradt szállásadónőjével. Először végigjárta a már ismerős helyeket. Továbbra is vonzották az egyszerű emberek, akik új festészeti-stilisztikai megoldásokkal tűntek fel ismét vásznain. Azok a munkák, amelyek ekkoriban készültek, még Degas hatását mutatják, és a japán metszetekét, amelyek iránt Gauguin mindig is rajongott – elsősorban szintetista esztétikájuk és kompozíciójuk miatt. Előrelépését mutatják majd egyre merészebb, a hagyományossal szakító eljárásai, valamint a szintetizmusnak és cloisonnizmusnak nevezett stílus. Ez a stílus leegyszerűsítve láttatja a formákat, az egyes színfoltok határait erőteljes határoló vonalakkal hangsúlyozza (a cloison magyarul válaszfalat jelent), mintha a festmények színes ólomüveg ablakok lennének, vagy éppen gótikus rekeszzománc technikával készült alkotások.
55-56. oldal