1856 időpont

Közepes tanulónak bizonyult. Professzora többek közt ezt jegyezte be 1856. március 1-én az osztálykönyvbe: „Figyelmetlen és felületes. Folyton vihog; egy légy is elvonja a figyelmét…” A Virágzó életben így emlékezik vissza ezekre az időkre:
Roskadoztam az igazságtalan büntetések súlya alatt. Jogos elkeseredésemben arra vállalkoztam, hogy az egész osztályt fellázítsam…
A kisfiú érzékenységét nyilván az is fokozta, hogy az előkelő kollégiumban, nagypolgári csemeték közt, bizony kopottan kellett meghúzódnia a Szajna-parti könyvkereskedő fiának.

18. oldal

A mezőgazdaság „egy csapásra elvesztette minden vonzerejét” a zsidók számára, miután 1856-ban eltörölték a rájuk vonatkozó szigorított sorozást. Az egyik kormányhivatalnok megfogalmazását idézve „a kiáltvány téves értelmezéséből adódóan, immár úgy tekintettek magukra, mint akik felmentést élveznek a földművelés alól”, s kedvük szerint távol maradhattak. „A zsidók gyakorlatilag teljesen felhagytak a mezőgazdasági jártasság megszerzésére irányuló kéréseikkel.”
A meglevő kolóniák helyzete ugyanolyan ingatag maradt, ha nem rosszabbodott „a földek… nevetségesen, csak látszatra voltak megművelve és bevetve”. Az 1859-es évben „néhány kolónia még vetőmagot sem szerzett be magának”. Ami az állatokat illeti, továbbra sincs se istálló, se valamilyen fedél, se körülzárt terület, és mindez vonatkozik a mintakolóniákra is. A zsidó telepesek földjeik legnagyobb részét továbbra is parasztoknak, vagy német telepeseknek adják ki. Sokan engedélyért folyamodnak azért, hogy keresztény munkásokat is alkalmazhassanak, különben félő, hogy a bevetett területek felülete még tovább csökken.

195. oldal, I kötet - Oroszok és zsidók a cári birodalomban, 4. A reformok kora (Allprint, 2004)

A krími háborút lezáró 1856-os párizsi kongresszusig az orosz külpolitikának ez a joga beavatkozási lehetőséget biztosított Konstantinápoly ügyeibe. Ez a változás elsősorban Londonban keltett nyugtalanságot, melyet tovább erősítettek II. Katalin (1762-1796) és II. József (1780-1790) 1782-ben kezdődött tárgyalásai a Balkánról.

17

A mai Kelemen utca Kölcsey utca – Somogyi utca közötti szakasza a nagyárvíz előtt is létezett, az 1856-ban épült színkör után a neve Színház utca volt. A Kölcsey utca – Klauzál tér szakaszt csak 1882-ben nyitották meg. Péter László irodalomtörténész az utca 1899-ben kapott nevét Kelemen Mór (1830-1905) kúriai bíróhoz, a szegedi várbörtön utolsó parancsnokához, Tisza Lajos helyetteséhez társítja. A keresztnév idővel feledésbe merülhetett, érdekes módon Juhász Gyula is azt hitte, hogy Kelemen László (1760-1814), első magyar színigazgató az utca névadója. Az utcanévtáblán ugyanis hosszú évtizedekig csak Kelemen utca szerepelt. A rendszerváltás óta az utca hivatalosan is Kelemen László utca.

190. oldal, Vonalismeret a város tükrében

A Hármas híd építése
[…] Szent János-szobrot állítottak párkányára védelmül. A megye más átkelőhelyein is gyakori szent kerek hatvan évig jól őrízte posztját, hanem akkor, 1856-ban hatalmas vihar verte le talapzatáról, s úgy elsodorta, hogy többé nem akadtak nyomára. […] 1888-ban néhány hónap alatt megépítették – a két oldalsó gyaloghíd miatt – Hármas hídnak nevezett acélszerkezetű hídat. A Szekszárd Vidéke híven tudósított az átadásról is. “ A szekszárdi Szent János vashíd próbája hétfőn este (1888. július 23-án) ment végbe.”
A Hármas híd néven fogalommá vált szerkezet egy évszázadig jelentett a szekszárdiak számára tájékozódási pontot: előbb nyugati része tűnt el a Séd patak lefedésével, utolsó maradványai pedig 1993-ban a keleti rész lefedésével.

155. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Tess a legmeghatóbb Thomas Hardy (1840-1928) hősnői közül. A ragyogó szemű viruló rózsa, Tess of the D'Urbervil-les – Egy tiszta nő (1891) – ártatlan szolgálóként áldozatául esik a módos csábítónak, ezért nem válhat társává igaz szerelmének, s hogy önmagát felszabadítsa, meggyilkolja a meg-rontóját. Bíróság elé állítják, halálra ítélik, s akasztófán végzi – tragikus játéka a sorsnak.
Tess portréját Hardy a szülőföldje, Wessex parasztlányairól, nem pedig egyetlen személyről mintázta. Azonban egy, még a kamaszkorában történt baljós esemény adta az érzelmi inspirációt a regény megírásához, s talán ez alapozta meg a mű sötét hangulatát. 1856. augusztus 19-én az ifjú Thomas Hardy megnézte egy nő akasztását. Az asszonyt Martha Brownnak hívták, s akárcsak Tess, ő is az örök szerelmi hármas áldozata lett.

A wessexi akasztás

1856 június végét járta, amikor elkísértem egy öreg rokonomat megszokott nyári tartózkodóhelyére, Reichenhaíl gyógyfürdő-városba, ebbe a sziklák közé ékelt forró fészekbe, ahol az ember csak azon csodálkozhatik, hogy a helybeliek nem hagyják egyedül ott lakni a fürdő vendégeit. Ennek ellenére – déltájban érkeztünk, – amikor a szállóbeli ebéd után megtudtam, hogy jó nagynéném először is szunyókálni készül és azután hozzálát tetejes kofferei kicsomagolásához és az új kvártélyban való berendezkedéshez, az unalom 'kihajtott a szabadba, ámbár a napsütés úgy hullt alá, mint az izzó parázs. Követtem a legegyszerűbb utat és néhány ezer lépést jártam a helységet átszelő országúton, a Lueg-szoroson keresztül, mely itt átvezet Tirolba. De a nappal és a helység ma egyaránt túlságosan forró volt, a szűk sziklafalak között még az árnyék is elviselhetetlen; sarkonfordultam és visszamentem az úton. A szoros kijáratánál kavargó vízfolyás szelte az utat; sokáig álltam a hídon, mely átvezet rajta, és mintegy lehűtésül néztem le az alattam tovahömpölygő vízbe. Azután elszántam magamat és megint kimentem a könyörtelen napsütésbe; az országút fehér pora csillogott és vakított, úgyhogy belefájdult tőle a szemem. Amikor újra a helységben voltam, jobbkéz felől egy széles sövényfalban megpillantottam egy félig nyitott rácsos ajtót, mögötte tágas térséget, tele padokkal és kerti székekkel.

Előszó

A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a Kis-Szebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott.

E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébrentartotta, a valóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam.

A természetből a növényt, a rovart, a pillét, a kőzetet és a madarakat válogattam ki.

Önéletrajz

1856. július 12-én újfent kivonultak a császári ágyúk, hogy az előírt százegy üdvlövéssel dübörgő hírét adják a várva várt trónörökös megszületésének.
Fiú lesz vagy lány? A császári család tagjait ismét ez a kérdés tartotta lázban. Naplementére megtudták a választ: lány!
Határtalan volt a csalódás. Zsófia főhercegnő alig talált szavakat, amikor fia szobájába ért:
– Nem fiú! Még ennyire se képes!

84. oldal