1852 időpont

Arany János: A nagyidai cigányok
Gaby Naher: A sárkánnyal harcoló
Georges Duby (szerk.): Franciaország története I-II.
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Egedy Gergely: Ausztrália története
Szécsi Noémi: Nyughatatlanok
David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak
N. Szegvári Katalin: Út a nők egyenjogúságához
Brunn János: Györköny / Jerking
Márkosfalvi Barabás Miklós: Önéletrajz
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt

Idézetek

Olympia_Chavez>!

1852 nyarára Amerikából és Európából is megérkeztek az első szerencsevadászok: összesen mintegy 10 ezer amerikai és 15 ezer (nem a brit szigetekről származó) európai próbált meggazdagodni az új-dél-walesinél jóval többet ígérő victoriai aranymezőkön. Az érdekesség kedvéért említsük meg: voltak köztük magyarok is, a szabadságharc földönfutóvá lett emigránsai, köztük Rochlitz Béla , Görgey egykori adjutánsa, Vékey Zsigmond , a londoni emigrációs bizottság titkára, Prihoda János ezredes, Farkas Márton százados, Nyulasy Károly hadnagy, valamint Mednyánszky Cézár , a 48-as sereg tábor főpapja. 1854 augusztusára már annyian voltak, hogy a melbourne-i Argus című lap fontosnak tartotta közölni olvasóival: „Valószínűleg nem köztudomású az a tény, hogy számos, rangos családdal összeköttetésben álló magyar úr él száműzöttként az ausztráliai gyarmatokon azért, mert részt vettek hazájuk forradalmi küzdelmében. Nem egy közülük kiérdemelte azok nagyrabecsülését és barátságát, akik közé balsorsuk és a véletlen vetette őket.” A szerencse azonban csak kevés magyarra mosolygott rá. Mednyánszky például, aki a sok érdekes karakter között is talán a legszínesebb volt, nem sok aranyat talált, viszont egy ideiglenesen szabadlábra helyezett fegyenc Ballarat mellett megtámadta, és pisztolyával megsebesítette, aminek következtében a szerencsétlen emigránsnak amputálni kellett egyik karját. Ügyét az Argus is részletesen tárgyalta, felhasználva arra, hogy újra szót emeljen a fegyencek Ausztráliába szállítása ellen. Mednyánszky végül visszatért Európába, de rossz emlékeket őrzött a kontinensről, ezért így írt visszaemlékezéseiben: „A lehangoló vidék láttára az a gondolat támadt az agyamban, hogy Ausztráliában a teremtés munkája talán megakadt. Mintha ott csak félig emelkedett volna ki a föld a káoszból.” Voltak persze szerencsésebb pályafutások is. A kitűnő ezüst-és aranyműves, Leviny Ernő annyi aranyat talált, hogy szép kúriát tudott magának építtetni a victoriai Castlemaine-ben, ahol végleg letelepedett. (Számos ötvösmunkáját ausztráliai múzeumok őrzik, otthonát pedig, melyet lányai „Budának” kereszteltek el, Victoria állam kulturális rendezvényekre használja s a kontinensen élő magyarok egyik zarándokhelye.)

89-90. oldal, IV. Az önkormányzat kivívása, Az aranyláz (Aula, 2000)

1 hozzászólás
pwz I>!

Arany e művét 1851-ben írta és 1852-ben adta ki. Hirlapok és közönség meglehetős közönyösen fogadták, sőt Toldy Ferencz Új Magyar Múzeumában ízléstelennek ítélte s egy jeles elme aberratiójának bélyegezte. Arany nyugodtan tűrte mindezt, azonban 1873-ban, midőn régebben kezdett Bolond Istókját folytatta, a második énekben, hol czigányok szerepelnek, a 3-11. versszakokban e műre czélozva, igyekszik megmagyarázni alapeszméjét. Ezért e versszakokat ide igtatjuk:

No s a czigányok… Au! isten-csapása!
Hogy velük annyi mindig a bajom?
Nem volt talán elég a forró kása,
Midőn keresztül buktam e fajon?
Midőn megrontott Ida nagy romlása?…
Bár ehhez is fér még egy-két vajon.
Elolvasták-e, vagy föl sem szelék? –
Korcs volt, üres volt, aljas volt: elég.

3. oldal, Előszó (Franklin, 1902)

Kapcsolódó szócikkek: 1851 · 1852 · 1873 · Arany János · Toldy Ferenc
Lyanna>!

1852. február 20-án különös vendég érkezett a házhoz. Meglepően enyhe idő járta, a gyerekek kint tébláboltak az udvaron, amikor megjelent egy magas férfi, és a híres költő után tudakozódott. Juliska már nyitotta is a kaput, s illedelmesen betessékelte.
– Áldás, békesség! – köszönt a házba belépő, és mindjárt a lényegre tért. – Jöttem ám, no, nem avatlan, mert láttam én már másik költőt is, azt a szerencsétlen sorsú sihedert, a Petőfi Sándort.
– Igazán? – bámult rá Arany.
– Úgy bizony – mondta az idegen. – Hogy az milyen jókedvű volt mindig! Nem úgy, mint errefelé a népek. De ha már itt vagyok, megmondom, megnézem én azt a híres Arany Jánost. A tekéntetes úr volna az? Hozzá van szerencsém?
– Szerencse – dünnyögte Arany, mert hát ő ezt nem mondta volna annak.
– Ó, tekéntetes úr! De örülök! Leülhetek kissé?
– Csak tessék, ha jobb dolga nincsen az úrnak – hagyta rá Arany.
– Nagy dolog a költészet! Mert hát én tudom azt! Magam is szoktam néhanapján verseket írni.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1852
Lunemorte P>!

A McLeod Ganjba vezető út a St. John in the Wilderness templom mellett vezet. Ez a látványos templom 1852-ben épült. Van benne és a templomot körülvevő temetőben valami stabil, kőbe vésett bizonyosság, valami dac, ami még mindig az angolok indiai küldetését látszik hirdetni. Hogy képzelhették a britek, akik valaha ennyire igyekeztek elterjeszteni itt a kereszténységet, hogy az ország egy nap nem tér vissza jogos tulajdonosaik birtokába?

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1852
minialoe>!

1852-ben Táncsics a vörös-republikánusok programjában a legfontosabb teendők közé emeli a tudatlanság megszüntetését, mert „minél tudatlanabb egy nép, annál könnyebben lehet azt ámítani, megcsalni, jogait megsemmisíteni, szabadságát eltiporni.”

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1852 · Táncsics Mihály · tudatlanság
M_Milán>!

Az általános választójog 1852. januári megerősítése még 1848. februári bevezetésénél is nyomatékosabban tanúsította, hogy a francia politika belépett a tömegek korába, amely nem szükségképpen a szabadság kora.

854 I. A kezdetektől a Bourbon-restaurációig (2005)Dinasztiák és forradalmak 1348 és 1852 között 22. A második köztársaság

Kapcsolódó szócikkek: 1848 · 1852
ppeva P>!

Amíg a szülők szótlanul rendezgették a poggyászt, Fülöp nyugodtan ácsorgott a térdükbe kapaszkodva. Matild volt a legelevenebb: a „londoni mesekönyvét” kérte, egy megviselt kemény borítós könyvet, amelyen a Hans Andersen: Wonderful Stories for Children felirat állt, az első belső lapon pedig – nyilván Aimee kalligrafikus betűivel – valami olyasmi, hogy ezt a könyvet Mathilde Bardy kapja ajándékba harmadik születésnapjára, 1852. június 13-án Londonban. Az ajándékozók pedig: „Mama” és „Papa”.
Ezt a bejegyzést Matild olyan rutinszerűen olvastatta fel magának, mintha mindig így tenne, ahányszor csak előkerül a könyv. Nem felejtette el megjegyezni, hogy ő akkor még kicsi volt, és sok mesét nem értett meg a maga teljességében, de most, két év múltán minden világos és élvezhető. Ragaszkodott hozzá, hogy a Borsószem hercegkisasszonnyal kezdődjön a felolvasás. Elhelyezkedett, és anyja karjára döntötte a fejét.

345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1852
Amapola P>!

Azon időkben a fényképészet még nem létezvén, a miniature festészetet foglalták le a szerelmesek, különösen a titkos szerelmesek, ideáljaik ábrázolására. Ez a festészeti ág tehát jól jövedelmezett, de a szerelmesekre nézve veszedelemmel járt az, hogy ha a képet nem jól őrizték, és valaki meglátta nálok, nehéz volt a képek eredetét indokolni, mert bajos lett volna elhitetni, hogy a festett kép birtokába nem az eredeti személyiség tudtával és beleegyezésével jutott az illető. Most a fényképészet segít rajtok, de egyúttal majdnem meg is semmisítette a miniature-festést. Én még 1847-ben megjövendöltem ezt a fordulatot, a mi 1852-ben, mikor Archer a collodiumot föltalálta, teljesült is. Mivel hogy e találmány útján a fénykép bármilyen számban sokszorosítható, az ideálja képét bárki gyanútlanul megszerezheti.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1847 · 1852 · fényképészet
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mielőtt az új helyszínre költöztetett „Nagy
Kiállítás” 1854 júniusában ismét megnyílt volna,
az előzetes hírverés részeként, 1852 szilveszterén
ünnepi vacsorát rendeztek a félig kész Iguanodon-
szobor gyomrában, ami biztosította, hogy Owen
dinoszauruszai bekerüljenek a köztudatba.
A dinoszauruszokat a nagyközönség hamar
a szívébe fogadta, mivel ezek a lények egyrészt
addig ismeretlen ősi világok kihalt lakói voltak,
másrészt a mítoszok és legendák sárkányait is
megtestesítették; még Charles Dickens műveiben
is megjelentek, aki egyébként Richard Owen
ismerőse volt.

David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak Dinoszauruszokról röviden

Kapcsolódó szócikkek: 1852 · 1854 · Charles Dickens · Richard Owen
cassiesdream>!

1852-ben Forster Benedek perel be több györkönyi szőlősgazdát, mert nejének majorsági földjén, az Öreghegyen (Nagy-hegy), az úgynevezett „ó-szőlőkből”, amelyeket még 1825-ben adott ki haszonbérbe, az 1848. évben „[…] a mindenki előtt esméretes zavaros időkben”, amikor „a fölbőszült nép szabadság örve alatt mindent magáénak szeretett volna tulajdonítani”, a gazdák elfoglaltak szőlőket, nem fizettek haszonbért, nem adtak dézsmát, sőt némelyek már a szőlőt is kiirtották, és mással vetették be.

Paraszti gazdálkodás, kézművesség, ipar, kereskedelem

Brunn János: Györköny / Jerking Egy falu a történelem sodrában / Ein Dorf im Wandel der Geschichte

Kapcsolódó szócikkek: 1852 · Forster Benedek · Öreghegy