1717 időpont
Idézetek
1717-ben Párizs volt Európa legjobban kivilágított városa: az utcák fölött 6500 gyertyalámpás függött. A gyertyákat naponta cserélték, sötétedéskor mindig meggyújtották, de a lámpások csak közvetlen környezetükre vetettek halvány fénykört. Éjfél körül a gyertyák leégtek és kialudtak. A városra ilyenkor ráborult a sötétség – aki meg akarta érni a másnap reggelt, hajnalig valamilyen ajtó mögött maradt.
747. oldal
Amikor a régens takarékosságból eladta a királyi istállókat megtöltő lovak felét, Francois (Voltaire) megjegyezte, hogy sokkal okosabb lett volna a királyi udvart megtöltő szamarak felét elbocsátani. […]
A régens dühöngött, s amikor egy napon összetalálkoztak a parkban a fiatalemberrel, így szólt hozzá: „Monsieur Arouet, fogadok, hogy mutathatok önnek valamit, amit még sohasem látott.” "Mi az?" „A Bastille belseje.” Arouet meg is látta másnap, 1717. április 16-án.
218. oldal
A józanabbak beérik azzal, hogy a középkori Anglia kőműveseinek testületeiben, tehát egy céhszerű egyesülésben keresik a páholyok őseit. Ez eléggé valószínűnek hangzik, de még ez sem bizonyítható. Úgy gondolják, hogy a XVII. század folyamán a kőművesek engedélyezett alapszabályokkal bíró, bizonyos elzárkózottságban élő és akkor már erősen dekadenciában lévő testületeibe felvétették magukat egyes főurak és előkelő polgári emberek, hogy a testületek védettségét élvezve, nyugodtan kifejthessék egymás közt világnézetüket. Olyan emberek gyűltek volna így egybe, akik megcsömörlöttek a vallási háborúktól és a türelem, megértés és szabad vizsgálódás akkoriban korszerűtlen álláspontjára helyezkedtek. Egyes ilyen páholyok feljegyzései igen messzire nyúlnak vissza, az I. sz. edinburghi páholyé például állítólag 1599-ig.
A legendák és feltevések homályából akkor bontakozik ki a szabadkőművesség, amikor megalakul 1717-ben Szent János napján (ő a szabadkőművesek védőszentje) az első angol nagypáholy és magában egyesíti az Angliában működő páholyok nagyrészét. Néhány év mulva már Franciaországban is feltűnnek a szabadkőművesek.
…1717-ben újabb rendeletet adott ki a szigorú budai tanács:
Miután közfelháborodásra azt kell látnunk, hogy a táncot továbbra is olyan mértékben üzik, hogy sem pénteken vagy szombaton, sem vasárnap vagy ünnepnapon az istentiszteletet nem látogatják, mint ha igy szentelnék meg az ünnepnapot, holott feslett csőcselék minden fajta gyalázatosságot cselekszik, a mint azt sajnos a tapasztalat minden nap mutatja, hatósági kötelességünk leend mind ezt feltartóztatni, mint hogy ennek oka a szemünk előtt lebegő sulyos török háboruságban vagyon.
18. oldal, A vendéglátás zenéje Mo-on a 17-19. században (Zeneműkiadó, 1983)