1593 időpont
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
1593-ban, egy boszorkányper során a vizsgálóbiztos (mellesleg házasember), láthatóan életében először szembesült a klitorisz, a csikló létezésével: mint az ördög csecsét említi, a boszorkány bűnösségének kétségbevonhatatlan bizonyítékaként. Leírása szerint „egy húsból való kis dudor, akképp kitüremkedvén, mint egy csecs, egy és fél centiméter hosszúságban”, amit a börtönőr „észlelt elsőként, lévén oly titkos helyhez kapcsolódik, melyet nem illő látni. Azonban végsőképpen mégsem kívánván rejtegetni ilyen furcsa egy dolgot,” a vizsgálóbiztos közszemlére tárta. A nézők közül még senki nem látott ilyesmit azelőtt. A boszorkányt pedig elítélték.
57. oldal
Kereskedő volt, majd Olténia bánja lett; ez a méltóság a legfontosabb katonai hivatal volt Ha- vasalföldön. 1593-ban trónra kerülését Báthori Zsigmond is segítette, akinek országába menekült, mikor elődjével, Alexandru cel Răuval (Gonosz Sándor vajdával) összekülönbözött, majd a konstantinápolyi bankárok kölcsöneivel megvásárolta az uralmat.
27
1593 IV. Henrik áttér a katolikus hitre.
61. oldal (1990)
Jane Chisholm: Világtörténelem kicsiknek és nagyoknak Tények, adatok és évszámok a kőkorszaktól a számítógépek koráig
1593-ban vette el Maria de Geert, Lodewijk (vagy Louis) de Geer liége-i kereskedő leányát. Valószínűleg ekkoriban költözött Dordrechtbe. Itt belevetette magát az éppen abban az időben megéledő acélkereskedelembe. Az acélt Liege hátországából szerezték be, és Trip jól választott, amikor De Geerrel szövetkezett. 1602-ben már ő volt Dordrecht legnagyobb acélkereskedője.
119
Ezt az állapotot borította föl az 1593-mai kezdődő háborús időszak, ugyanis az addig toldozott-foldozott drinápolyi békét (1568) felrúgta a Porta, a törökök újra támadásba lendültek. Nem Erdély volt a célpont, hanem Magyarország, de Báthorihoz 1591-től kezdődően sürgető kérések érkeznek, hogy hadi anyaggal, pénzzel, megemelt adókkal, végül erdélyi csapatokkal is vegyen részt a keresztények elleni küzdelmekben a szultán oldalán.
17
Báthori Zsigmond országlása idején már a főrendek közé számlálták, katonai érdemei alapján emelkedett a „nagyságosok” sorába. Hol Moldvába visz sereget (1591), hol a fellázadt szerbek segítségére küldik a temesi végekre (1593). Sokszor megsebesül, „melyért egész életében sántított”. Mindenütt ott van, ahol az erdélyi seregek küzdenek, kitűnő, sőt vakmerő parancsnok. A katolikus Báthoriak vakon bíznak benne, nem zavarja őket, hogy emberünk a szentháromságtagadók közé tartozott.
31
A Dunántúlon is a Maros-Szeged vonal meghosszabbításánál húzódott a szerb-magyar etnikai határ, ahogy azt egy 1629. évi adatból kiolvasható: „Szinán pasa feljövetelének (1593) előtte Mohácson, Szekszárdon, Baranyában, Somogyon felül vagy igen kevés vagy semmi rácság nem lakott, hanem mind magyarság lakta.”
106. oldal (1992)