1429 időpont

Johan Huizinga: A középkor alkonya
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet
Lakos György: Emberek a Bükkfennsíkon
Katus László: Európa története a középkorban

Idézetek

Olympia_Chavez>!

A sáfrány Magyarországon

Első ismert hazai írásos említése 1429-ből származik. Később az egész ország területén elterjedt. A 16. század első felétől Trencsén és Nyitra megyékben nagyban termesztették mint kerti növényt, de ugyanakkor importálták is. A jobbágyok adóztak is vele. Orvosságként és festőanyagként is használták. A felvidéki szlovák vándorárusok, a safranyikok házaltak vele. Más fűszerekkel és apró árucikkekkel a 18-19. században Európa számos országát és Oroszországot bejárták. Vándorlásaiknak az I. világháború vetett véget. A sárfány használatát a paprika terjedése és az ezzel járó ízlésváltozás kezdte visszaszorítani, a 20. század elejéig rendszeresen használt fűszere volta a magyar konyhának.

61. oldal, Jófélye sárfány (Kossuth kiadó, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: 1429 · Nyitra · Oroszország · sáfrány · Trencsén
pwz I>!

1429-ben Dénes egri püspök kért védelmet a mezőkövesdiek ellen, mert ezek az „álnok népek” engedély nélkül vágták a szomolyai és bogácsi erdőket.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1429
M_Milán>!

A körmeneteknél és kivégzéseknél ritkábbakj voltak a vándor préditorok beszédei, akik igehirdetésükkel fel akarták rázni a népet.
Egy Richard nevű ferences barát 1429-ben 10 napon keresztül prédikáélt Párizsban. Reggel öttől délelőtt tíz vagy tizenegy óráig beszélt egyfolytában, rendszerint az Aprószentek temetőjében

11

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV. században

Kapcsolódó szócikkek: 1429
NB14>!

Az éppen születő nacionalizmus és a monarchiához, a királyi családhoz való hűség ébredésének idején egyedülálló jelenségként lépett fel Jeanne d’Arc, a kelet-champagne-i Domrémyben született parasztlány. E terület igen sokat szenvedett az angol inváziótól, sok paraszt, akinek a földesúrtól való függősége lazult, a francia királyban látta egyetlen reményét. 1429-ben Jeanne Szent Katalin és Szűz Mária hangját vélte hallani, akik arra biztatták, hogy koronázzák meg a királyt, verjék ki az angolokat, szabadítsák fel Franciaországot. A férfiruhában katonák közt forgolódó Jeanne megnyert magának egy kisebb csoport harcost, akik előbb hóbortosnak tartották, de azután 200 főnyi csapatuk – egy hozzáértő kapitány vezetésével – felszabadította Orléanst az ostrom alól, Jeanne innen nyerte az „Orléans-i Szűz” nevet. Ezután siker sikert követett, szinte vallásos lelkesedés szállta meg a katonákat, meg voltak róla győződve, hogy ahol Jeanne megjelenik, ott győzelmet aratnak. Szentnek tartották, az angolok pedig boszorkánynak: ha megtudták, hogy valahol jelen van, az már fél vereség volt a számukra. A nagy várakozások beteljesültek, a franciák önbizalma visszatért, sorra foglalták vissza, városaikat, míg végül Károlyt megkoronázták Reimsben. Jeanne fő törekvése az volt, hogy kiűzze az angolokat, majd békét kössenek velük, és a franciák is békében éljenek. A közvélemény nemzeti hősnek, az egyház szentjének tartotta. Pályafutása azonban nem tartott soká: 1430-ban burgund csapatok elfogták és jó pénzért kiszolgáltatták őt az angoloknak. Inkvizíció elé állították, és 1431 májusában Rouenben nyilvánosan elégették mint eretneket. (1456-ban perújrafelvétellel megsemmisítették az ítéletet, 1920-ban pedig szentté avatták.)
Jeanne d’Arc halála azonban már nem állította meg a francia sikereket. Ebben igen nagy szerepe volt annak, hogy Burgundia elpártolt az angoloktól. A flamand—angol gazdasági érdekközösségen túl a burgund herceget egyéb célok is vezették. Azért támogatta az angolokat, hogy a francia király és a német császár rovására – akiknek hűbérese volt – terjeszkedhessék. Most azonban elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy szerzeményeit ne hűbéri jogon, hanem szuverén módon birtokolja. Ehhez pedig a francia uralkodó hozzájárulása kellett. Ezért távolodott el az angoloktól, s az 1435. évi béketárgyalásokon cserbenhagyta őket. Jutalma nem is maradt el: a francia király elismerte a burgund területek teljes szuverenitását. Jó Fülöp burgund herceg ezzel megszűnt a francia király vazallusa lenni. 1436-ban a franciáknak sikerült Párizst is visszafoglalniuk.

Kapcsolódó szócikkek: 1429 · 1431 · Burgundia · Jeanne d’Arc / Szent Johanna · Reims · Rouen
1 hozzászólás
M_Milán>!

Az 1429-es királykoronázás után Jeanne Párizst akarta bevenni, de kudarcot vallott. A város burgund érzelmű maradt és az ismeretlen „párizsi polgár,” akinek naplója az egyik legfontosabb korabeli forrás, gyalázza az orléans-i szüzet. Compiégne- nél esett burgund fogságba, de jó pénzért eladták az angoloknak, akik a Pierre Cau- chon párizsi egyetemi doktor vezetése alatt ülésező egyházi törvényszéken mint visszaeső eretneket elítélték és 1431. május 30-án máglyán elégették.

194

Kapcsolódó szócikkek: 1429 · 1431 · Párizs
M_Milán>!

A Szűz küldetésében két mozzanat nagyon fontos: „hangjait” a kor divatos szentjeinek szájából hallja – Károly ekkor választja Szent Mihály arkangyalt, a mennyei seregek vezérét Franciaország védőszentjéül és seregeinek patrónusául a korábbi védőszent, az öreg és fejetlen Dénes püspök helyett, aki sem harciasnak, sem fenyegetőnek nem hatott az angolok fiatal lovagszentjével, Sárkányölő Szent Györggyel szemben és tudja, hogy a királyt Reims- ben kenik fel – vajon ez azt bizonyítja-e, hogy a Capeting-Valois királyi misztika és a királyi propaganda ekkorra már az ország legtávolabbi zugaiba is elért?
Az 1429-es királykoronázás után Jeanne Párizst akarta bevenni, de kudarcot vallott.

194

Kapcsolódó szócikkek: 1429 · Reims