1356 időpont

Poór János (szerk.): A kora újkor története
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Katus László: Európa története a középkorban

Idézetek

NB14>!

Luxemburgi IV. Károly (1346-78, 1355-től császár), a késő középkor legjelentősebb német uralkodója, műveltségével is kiemelkedett a kortárs fejedelmek közül. Ifjúkorában éveket töltött a francia udvarban, és székvárosát, Prágát a korabeli Európa egyik vezető kulturális és művészeti központjává tette. Prágában alapította 1348-ban az első német egyetemet (Prága lakossága akkoriban jórészt német nyelvű volt), amelyet 1365-ben követett a bécsi, majd a század végén az erfurti, heidelbergi és a kölni egyetem. Károly minden téren ügyes, hajlékony, a konfliktusokat kerülő politikát folytatott. Jó viszonyt tartott a pápákkal, az itáliai ügyekbe nem avatkozott bele. A koronázáson kívül csak azért ment 1368- 69-ben Itáliába, hogy támogassa a pápa hazatérését Avignonból.
A birodalom politikai konszolidációját célozta a királyválasztást szabályozó Aranybulla kiadása 1356-ban. A családi birtokállományt Szilézia egy részével, Lausitzcal és a Brandenburgi őrgrófsággal gyarapította. Kisebb fiát, Zsigmondot összeházasította Lajos magyar király leányával, s ezzel megszerezte számára a magyar koronát. Az idősebbik fiút, Vencelt, aki a cseh koronát is örökölte, még apja életében megválasztották római királynak. Az egyre jobban elharapódzó belháborúkon és feszültségeken azonban Vencel nem tudott úrrá lenni, ezért négy választófejedelem 1400-ban letette őt (a cseh királyságot megtartotta), és Ruprecht rajnai palotagrófot választotta királlyá. Az ő halála után, 1410-ben ismét visszatértek a Luxemburgok, de nem Vencel, hanem öccse, Zsigmond, aki egyúttal brandenburgi őrgróf és magyar, majd cseh király is volt.
Zsigmondnak (1410-37) több mint két évtizedet kellett várnia, míg római királyból császárrá lehetett 1433-ban. Őt erősen lekötötték a Magyar és a Cseh Királyság, majd pedig a pápaság problémái, ezért uralkodása nagy részében nem tudott elég figyelmet szentelni a németországi ügyeknek. A Német Királyság és a császárság tekintélyét azonban sikeres nemzetközi politikai szereplésével helyreállította. Ügyes diplomata volt, s jelentősen hozzájárult a kor európai problémáinak rendezéséhez. Legnagyobb sikere a konstanzi zsinat összehívása és lebonyolítása volt 1414 és 1418 között, ahol megszüntették a nyugati egyházszakadást, s megkezdték az egyház belső reformját. Nehezen boldogult viszont Csehországban a huszitákkal, akik 1419-ben nyíltan felkeltek, s a következő években Jan Zízka és Nagy Prokop vezetésével többször súlyos vereséget mértek az ellenük vonuló birodalmi „keresztes” seregekre, majd hadműveleteiket a szomszédos országokra is kiterjesztették. Végül is 1433-ban bizonyos engedmények árán sikerült megegyezni a husziták mérsékelt szárnyával, a kelyhesekkel (Prágai Kompaktátumok), akik a következő évben Lipanynál legyőzték a radikális táboritákat.

Kapcsolódó szócikkek: 1348 · 1356 · 1365 · 1433 · Csehország · Jan Žižka · Prága
NB14>!

A 13. század második felétől a királyt hét választófejedelem (Kurfürsten) választotta: a mainzi, a trieri és a kölni érsek, a cseh király, a pfalzi (rajnai) palotagróf, a szász herceg és a brandenburgi őrgróf. A választási eljárást 1356-ban a német Aranybulla szabályozta. „Megállapítjuk és elrendeljük, hogy a mainzi érsek […] mikor a császár vagy a rómaiak királyának (a német királyt a császárrá koronázás előtt a rómaiak királyának nevezték) halálhíre a mainzi egyházmegyében bizonyossá válik, a halálhír vételétől számított egy hónapon belül ezt az összes választófejedelmeknek nyílt levélben adja tudtára; ha azonban az érsek ennek végrehajtásában és a hír közlésében hanyag volna vagy késedelmesnek mutatkoznék, ugyanazon fejedelmek saját maguktól, minden további meghívás bevárása nélkül, három hónapon belül […] Frankfurt városában gyűljenek össze a rómaiak királyának választására, kiből egykor császár lesz. A választás szavazattöbbséggel történik, Az újonnan megválasztottnak azonnal meg kell erősítenie a választófejedelmek hűbéreit, privilégiumait, jogait és szabadságát.”
Az érvényes választáshoz legalább négy választófejedelem jelenléte szükséges. Az Aranybulla előírja, hogy a választófejedelmek minden évben a királlyal együtt tanácskozzanak a birodalom helyzetéről.

Kapcsolódó szócikkek: 1356
M_Milán>!

VI. Ince ugyanazokkal a problémákkal találta magát szemben, mint elődje. A franciák ismét csatát vesztettek Azincourt-nál 1356-ban; a százéves háború már Avig- nont is fenyegette: a Délvidéket dúló szabadcsapatoktól (grandes compagnies) csak óriási váltságdíj fejében szabadulhatott a város. A pápa lőrésekkel ellátott magas falakkal vette körül nemcsak a palotát, hanem az egész várost, melynek immár ő volt egyedüli védője.

181

Kapcsolódó szócikkek: 1356 · Avignon · VI. Ince pápa
M_Milán>!

A Habsburgok firenzei és augsburgi bankházak (utóbbiak közül elsősorban a Fuggerek) hiteleit használták fel saját táboruk kialakítására. Miksa visszaszerezte az elvesztett három választót, és megnyerte a kölni érseket is. Számíthatott II. Lajos cseh-magyar király (1516-1526) szavazatára is. (A cseh király az 1356. évi német Aranybulla értelmében választófejedelmi joggal rendelkezett.)

20

Kapcsolódó szócikkek: 1356 · Aranybulla
M_Milán>!

1323 és 1330 között Franciaországban élt, ahol IV. Károly király (1322-1328) bérmanévként a saját nevét adta neki. Az ifjú fejedelem ezt a nevet tartotta meg, és párizsi mintára építette fel fővárosát, a gótikus Arany Prágát, ahol megalapította az első közép-európai egyetemet. Aeneas Silvius Piccolomini egyértelműen cseh érzelműnek tartotta Károlyt, a német krónikások viszont németnek, mert németül beszélt a legszívesebben. Károly ugyanakkor az 1356. évi Aranybullában előírta a választófejedelmeknek, hogy több nyelven taníttassák fiaikat, mivel a birodalmat különböző népek alkotják:

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1356 · Aranybulla