1347 időpont

Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Berecki Sándor – Czajlik Zoltán – Soós Zoltán (szerk.): Panorame istorice / Történelmi látképek / Historical Landscapes
Katus László: Európa története a középkorban

Idézetek

Lunemorte P>!

Segesvár város kezdetei a 12. századra nyúlnak vissza, amikor a magyar király kezdeményezésére a székelyek egy jelentősebb csoportját a Nagy-Küküllő völgyébe telepítették. A 13. század elején a keletebbre költöző székelyek helyét a Rajna és a Mosel völgyéből idetelepedő szászok vették át. A vár első említése a 13. század végére datálható, ekkor épül meg a felső vár, illetve a ma is álló öregtorony. Királyi városként először 1347- ben említik, ekkor már épültek a 950 m hosz- szú városfalak, illetve az 1998–2001 között Daniela Marcu által régészeti ásatások révén is kutatott hegyi templom. A 14. század első felében létesült az alsó piactéren a domonkos kolostor, a 15. század folyamán pedig a város szimbólumává vált óratorony. A város iskoláját 1522- ben említették először, 1619-ben egy korábbi bástyát alakítottak át iskolává. 1654-ben megépítették a város másik nevezetességét, a Schülertreppét, vagyis az iskola-lépcsőt. A városfalak végleges formájukat a 16-17. századi átépítések, korszerűsítések folyamán nyerték el, míg a falak közti házak 17-18. századi építészeti stílusjegyeket őriznek. A város területén az utóbbi évtizedekben több alkalommal is kisebb régészeti mentőásatásokra került sor.

Kapcsolódó szócikkek: 1347 · 1522 · 1619 · 1654 · Daniela Marcu · Segesvár · XII. század · XV. század
2 hozzászólás
NB14>!

Az észak-itáliai városállamok és a déli normann, majd Anjou-királyság között fekvő pápai állam sajátos színfoltja volt az itáliai politikai palettának. Az állam elvileg Szent Péter birtoka volt, mert annak idején Kis Pippin és Nagy Károly az apostolfejedelemnek adományozták. 962 óta a Német-római Császárság része volt, de ténylegesen a pápák kormányozták. Ez viszont igen instabillá tette a rendszert: minden pápaváltozás után az új egyházfő hozta magával a rokonait, s állandóan új emberek kerültek a különböző vezető pozíciókba. A pápák pedig rendszerint idősebb korukban kerültek hatalomra, s uralkodásuk viszonylag rövid ideig tartott.
A pápai állam hat provinciára volt felosztva, mindegyikben egy rector in temporalibus intézte a világi ügyeket, s mellette egy magas rangú főpap az egyháziakat. A rectorok többnyire a pápák unokaöccsei, kegyencei közül kerültek ki, s legtöbbjüknek csak a jövedelmek élvezése volt a célja. A bárók hűségesküt tettek a rectornak mint főhűbérúrnak, aki a hadsereg vezetője és főbíró is volt. Mindegyik provinciában létezett általános gyűlés (parlamentum generale), amelyen kötelező volt a jogosultak részvétele – aki nem ment el, azt pénzbüntetéssel sújtották, Az egész államnak összparlamentje nem volt. Az északi területeken jelentős városi communák is léteztek pápai uralom alatt. Rómának külön státusa volt: ott a pápa abszolút módon uralkodott, míg a popolo 1143. évi felkelése létre nem hozta a senatust. Az egyházi államban igen nagy befolyással bírtak az ősi római nemesi családok, akik sorából számos pápa is kikerült (Colonna, Caetani, Conti, Frangipani, Orsini, Savelli, Pierleoni, Annibaldi).
A 14. században, midőn a pápák Avignonban tartózkodtak, a pápai állam szétzüllött. A szomszédok szemet vetettek területeire, s védelme igen sokba került. XXII. János idején az igen jelentős pápai bevételek 64%-át (átlagosan évi 230 ezer arany forintot) felemésztették az itáliai háborúk. Róma mintegy 30 ezer lakosú kis város volt, ahol az ókori romok között birkák legelésztek, a Szent Péter-és a Lateráni bazilika teteje beszakadt. A pápák Bajor Lajossal szemben a nápolyi Bölcs Róbertre támaszkodtak, akit senatorrá, a pápai állam főkapitányává neveztek ki, s ő 1341-ben be is vonult Rómába, de két év múlva meghalt. 1347-ben és 1354-ben egy Cola di Rienzo nevű nótárius „néptribunnak” kiáltotta ki magát, megszerezte a város feletti hatalmat, elűzte a nagy arisztokratacsaládokat, s kiáltványaiban felszólította „egész szent Itáliát”, hogy egyesüljön Róma vezetése alatt. 1353 és 1360 között Aegidus Albornoz bíboros, Toledo érseke pápai legátusként helyreállította a rendet, restaurálta a helyi önkormányzatokat, s kiadta a Constitutio Egidianae című törvénykönyvet, amely egészen 1818-ig érvényben volt. Hogy a római nemesség túlzott befolyását ellensúlyozza, a város élére egy kívülről jövő senatort állított, akit a pápa nevezett ki, s fél évig volt hivatalban. 1377-ben pedig a pápa végleg visszatért Rómába.

Kapcsolódó szócikkek: 1341 · 1347 · 1354 · 1377 · 962 · Avignon · Róma · XXII. János pápa
M_Milán>!

A XIV. századtól kezdve Közép-, Kelet- és Észak-Euró- pára is kiterjed ez az alapítási hullám. A birodalom első egyetemét Prágában, 1347-ben alapítja VI. Kelemen pápa a cseh királyságnak kedvezni akaró IV. Károly kérésére. Ezt követi a bécsi egyetem, amit 1365-ben hív életre IV. Rudolf és V. Orbán pápa, majd 1383-ban III. Albert alapít újra; Erfurt, mely VII. Kelemen 1379-es és VI. Orbán 1384-es bullája ellenére csak 1392-ben alakul meg; Heidelberg (1385), Köln (1388), a prágai egyetem válságaiból születő Lipcse (1409), Rostock (1419), az 1454-ben alapított, de valójában csak 1473 után működő Trier, Greifswald (1456), Freiburg im Breisgau (1455-1456), Bázel (1459), a II. Pius bulláját 1459-ben elnyerő, de csak 1472 után szerveződő Ingolstadt, Mainz (1476), Tübingen (1476- 1477). Az 1425-ben alakult louvaini egyetem a Burgundiához tartozó vidékek diákjaira gyakorolta a legnagyobb vonzerőt. A krakkói egyetemet 1364-ben alapítja Nagy Kázmér, és 1397–1400-ban alapítja újra Jagelló Ulászló
IX. Bonifác pápa segítségével. Pécsett már 1367 óta tanítanak kánonjogot, az 1389-ben alapított óbudai egyetem felvirágzik 1410-re, bár csak tiszavirág módjára, végül pedig meg kell említeni a pozsonyi alapítást is (1465—1467).

168

Kapcsolódó szócikkek: 1347 · 1364 · 1365 · 1383 · 1392 · 1409 · 1419 · 1425 · 1456 · 1459 · Ingolstadt · Pécs · Prága · V. Orbán pápa · VI. Kelemen pápa
M_Milán>!

A nyugati világot dél felől érte el a pestis, 1347 végén, Szicílián keresztül. A betegségnek két formája ismeretes, az úgynevezett bubópestis, valamint a tüdőpestis. A pestises fertőzés lényege az, hogy bolhacsípés következtében a baktériumok megfertőzik a csípés környékén lévő nyirokcsomókat, amelyek úgynevezett bubóvá gennyednek, kifakadnak és váladékukkal fertőznek.
A tüdőpestis vagy a bubópestis szövődményeként keletkezik vagy a nyál, a köpet útján közvetlen fertőzés eredményeként bukkan fel. A járvány röviddel szicíliai megjelenése után már kitört Genovában, majd Itália középső és északi részein is. Franciaországban a mediterrán tengerpart teljes hosszában elterjedt, és előrenyomult a nagyobb folyók völgyében is, mint például a Rhőne-folyó mentén.

77

Kapcsolódó szócikkek: 1347 · Franciaország · Genova · pestis · Szicília
M_Milán>!

A méreteit is lehet jellemezni néhány statisztikai adattal. így például a burgundiai Givry faluban 1347 előtt évente 28-29 temetést jegyeztek be a plébániai anyakönyvbe. 1348 augusztusa és novembere között azonban 615 temetés volt itt. Megjegyezzük, hogy Givryből maradt fönt Európa talán legrégibb plébániai anyakönyvsorozata. Drámai volt a pusztulás az itáliai városokban is, Firenzében öt lakó közül három elpusztult a járványban, Sienában a lakosság fele lett a pestis áldozata. Általában másutt is a városi részeken is legalább ötven százalékos volt a pusztulás.

77

Kapcsolódó szócikkek: 1347 · 1348 · pestis · Siena
M_Milán>!

1347-ben a magát Tribunus Augustus, liberator Urbis, zelator Italiae, amatőr Orbis címekkel ékesítő Cola di Rienzo az antik Róma dicsőségével lelkesítette polgártársait. Mozgalmát Petrarca is nagy figyelemmel kísérte. Dante szerint „Róma falainak kövei mindenki tiszteletére érdemesek”.

296

Kapcsolódó szócikkek: 1347
M_Milán>!

A város több ízben is küldött követeket a pápákhoz, hogy visszatérésre kérje őket, de nem jártak eredménnyel. VI. Kelemen megválasztásakor a küldöttségben kitűnt ékesszólásával az ifjú Cola di Rienzo. A pápa az Apostoli Kamara jegyzőjévé nevezte ki. Rómába visszatérve Cola di Rienzo 1347 márciusában felvette a néptribunus címet és a népet a Capitoliumra hívta, hogy a nemesek elleni fellépésre bírja őket.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1347