!

Zsolt Béla magyar

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nemférfi

Könyvei 15

Zsolt Béla: Kilenc koffer
Zsolt Béla: Duna-parti nő
Zsolt Béla: Kínos ügy
Zsolt Béla: Házassággal végződik
Zsolt Béla: Gerson és neje
Zsolt Béla: Az igazi szerelem
Zsolt Béla: Villámcsapás
Zsolt Béla: A Wesselényi utcai összeesküvés
Zsolt Béla: A királynő családja
Zsolt Béla: Bellegarde

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár · Anno Ulpius-ház · as – ars scribendi Századvég · Ködlovagok Noran · Nova regénytár

Antológiák 8

Kőrössi P. József (szerk.): Párizs, isten hozzád!
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Kőrössi P. József – Háy János (szerk.): A nő, az más
Kőrössi P. József (szerk.): A budapesti ima
Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
Élő magyar irodalom
Bokor László (szerk.): Kortársak József Attiláról I-III.
Bajomi Lázár Endre (szerk.): A magyar Párizs

Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

Az őszinteség, az igazság dúlja fel mindig a dolgokat. A hazugságok évtizedekre tudják stabilizálni az államok, a társadalmak és a családok rendjét, aztán egyszer csak jön az őszinteség, az igazság: a forradalom, és kő kövön nem marad.

82-83. oldal

ppeva P>!

Az egész vallásos érzés dolgában különben is gyenge lábon állok, olyan vagyok, mint aki szeretné a zenét, de nincs hallása.

140. oldal

ppeva P>!

… örök tanulságként megjegyeztem: életveszélyben nem szabad a tárgyakhoz ragaszkodni, csak az élethez szabad ragaszkodni, ha az ember élni akar. A feleségem Párizsban ragaszkodott a kilenc kofferhez – többek között azért is jutottam a rudnyai erdő fehér poklába, s ide is, ezért, barátom! Később láttam menekülő oroszokat – mondom, azért szaladtak, mert ha otthon maradnak, a visszavonuló magyarok vagy a németek rájuk gyújtják a házat –, nos, ezek az orosz parasztok is többnyire tetézve megrakták szánjaikat mindenféle cókmókkal, még mángorlóval, madárkalitkával is. Aztán elakadtak a torlódásban, az országúton vesztegeltek fél napokig – egyszerre csak jöttek a repülők, mélyrepüléssel, s vége volt mángorlónak, madárnak, kalitkának és parasztnak… Ezek az oroszok, főképp az asszonyaik, még akkor sem hagyták őrizetlen a kocsit, amikor már a gépfegyver huszonöt méter magasból pásztázott – ott maradtak a szánon, s inkább meghaltak, semhogy elvesszen valami, vagy a szomszéd lelopjon róla egy franciakulcsot vagy köcsögöt. Barátom, ha mégis megmenekülök innen ezzel a tífuszsvindlivel, esküszöm, soha életemben nem lesz többé lakásom! S csak az az egy ruhám lesz, amit viselek, amíg le nem rongyolódik rólam! Én mondom magának, hogy az ember, azután, amit ebben a háborúban tapasztalt, legalább még egy évszázadig legyen nomád, hogy bármikor odébb állhasson. Hogy ne bénítsa meg az otthon, a bútorok, amelyek olyan megvesztegetően belopják magukat az ember nyárspolgári érzelmeibe! Soha többé nem lesz könyvtáram – háromezer könyvem volt, Friedländer –, minden este újra boldogan, szerelmesen megbámultam, végigcirógattam soraikat – de ha mégis megmaradok, ezentúl én is úgy olvasok, mint a különc, vörös Friedmann professzor, akit vandálnak és bolondnak tartottam, mert ha egy oldalt elolvasott a könyvből, kitépte és földre dobta. És soha többé nem lesz kofferem, sem egy, sem kilenc – a fogkefét, a krémet, a szappant és a fésűt majd zsebre vágom, s fehérneműt áruházban váltok, a szennyest egyszerűen ott hagyom.

165-166. oldal

vargajudit P>!

S arra is gondolt, hogy milyen régen nem ordított a személyzettel, sem az irodaival, sem a telepivel. Holott a szakszerű magatartáshoz tartozik, hogy ordítani kell akkor is, ha nincs rá ok.

153. oldal

vargajudit P>!

Kürbesz-Gách már születése pillanatától következetesen antiszemita volt, mint minden falusi ember, aki olyan vidéken tölti gyermekkorát, ahol félnapi járásra nem talál eleven zsidót.

79. oldal

Szelén>!

Ezek az úrihölgyek voltak a legmocskosabb szájúak. Amikor meglátták azt a néhány Pestről öltözködő, külföldi fürdőkbe járó, angol könyvet olvasó, szeretőt tartó zsidó nőt, akik a kisvárosban gyötrő komplexusukká nőttek, s akiket faji, hivatali és tiszti rangöntudattal megpróbáltak megvetni és lenézni, de akiktől nem is a vagyonukat, az eleganciájukat irigyelték, de az életörömre való képességüket, most rájuk öntötték örömtelen házasságuk évtizedei alatt csordulásig megtelt lelkük mosogatódézsáját.

53. oldal

Szelén>!

Ő úgy képzeli, hogy férj és feleség idegenek előtt olyanok, mint a cinkosok. Közös ügyek, közös titkok, közös szégyenek palástolása közben közösen alakoskodnak, szépítenek, nagyzolnak, közösen hazudnak is, ha muszáj – előzetes megbeszélés nélkül. Ennek idővel ki kell alakulnia. Ez a házasság egyik legfontosabb alapja.

Szelén>!

Egy textilgyáros tizenkét éves, nyurga, öreges arcú kislánya, akit eddig a Notre-Dame de Sion apácái neveltek a zárdában, az állomás közelében, haját tépve, rikoltozva vádolta az anyját: „Miért vagytok zsidók? Miért? És ha zsidók vagytok, hogy mertetek engem megcsinálni?”

74. oldal

Szelén>!

Holnap reggel kezdődik a civilizációban egyedülálló jelenet: fehér embereket lakáscímmel, illetőségi, állampolgársági iratokkal és európai ruhában begyűrnek a vagonokba.

108. oldal

ppeva P>!

Legyenek itt valamennyien: az öregek s amiről legnehezebb beszélni: a gyerek. a feleségem tizennégy éves lánya. Édes lány, akivel szemben tele vagyok gyengédséggel, se tapintatból korlátozom, nehogy megzavarjam az apjával való viszonyát. […]
De [feleségem] Párizsból elsősorban a gyerek miatt jött haza. A Rue Grenell-en ezt vágta az arcomba:
– Maga? Maga ezt nem értheti! Magának éppúgy nincs gyereke, mint Hitlernek! Mit tudja maga, mi az, ha az embert frontok választják el a gyerekétől?
Ezért, elsősorban ezért jött haza. S most itt van ő is, s a gyerek is. Kétszáz lépésre, a Szacsvay utcai gettóházban lakik az öregekkel – s holnap vagonírozzák. Háromezer kilométert utaztunk, megerősített, aláaknázott hegyeken, alagutakon, hidakon s a frontokat szinte súrolva, hogy kéznél legyünk, ha a gyereknek szüksége lesz rá. Hát most kéznél vagyunk!

269-270. oldal