Zsolt Béla magyar
| Nem | férfi |
|---|
Könyvei 15
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár · Anno Ulpius-ház · as – ars scribendi Századvég · Ködlovagok Noran · Nova regénytár
Antológiák 8
Népszerű idézetek
Az őszinteség, az igazság dúlja fel mindig a dolgokat. A hazugságok évtizedekre tudják stabilizálni az államok, a társadalmak és a családok rendjét, aztán egyszer csak jön az őszinteség, az igazság: a forradalom, és kő kövön nem marad.
82-83. oldal
… örök tanulságként megjegyeztem: életveszélyben nem szabad a tárgyakhoz ragaszkodni, csak az élethez szabad ragaszkodni, ha az ember élni akar. A feleségem Párizsban ragaszkodott a kilenc kofferhez – többek között azért is jutottam a rudnyai erdő fehér poklába, s ide is, ezért, barátom! Később láttam menekülő oroszokat – mondom, azért szaladtak, mert ha otthon maradnak, a visszavonuló magyarok vagy a németek rájuk gyújtják a házat –, nos, ezek az orosz parasztok is többnyire tetézve megrakták szánjaikat mindenféle cókmókkal, még mángorlóval, madárkalitkával is. Aztán elakadtak a torlódásban, az országúton vesztegeltek fél napokig – egyszerre csak jöttek a repülők, mélyrepüléssel, s vége volt mángorlónak, madárnak, kalitkának és parasztnak… Ezek az oroszok, főképp az asszonyaik, még akkor sem hagyták őrizetlen a kocsit, amikor már a gépfegyver huszonöt méter magasból pásztázott – ott maradtak a szánon, s inkább meghaltak, semhogy elvesszen valami, vagy a szomszéd lelopjon róla egy franciakulcsot vagy köcsögöt. Barátom, ha mégis megmenekülök innen ezzel a tífuszsvindlivel, esküszöm, soha életemben nem lesz többé lakásom! S csak az az egy ruhám lesz, amit viselek, amíg le nem rongyolódik rólam! Én mondom magának, hogy az ember, azután, amit ebben a háborúban tapasztalt, legalább még egy évszázadig legyen nomád, hogy bármikor odébb állhasson. Hogy ne bénítsa meg az otthon, a bútorok, amelyek olyan megvesztegetően belopják magukat az ember nyárspolgári érzelmeibe! Soha többé nem lesz könyvtáram – háromezer könyvem volt, Friedländer –, minden este újra boldogan, szerelmesen megbámultam, végigcirógattam soraikat – de ha mégis megmaradok, ezentúl én is úgy olvasok, mint a különc, vörös Friedmann professzor, akit vandálnak és bolondnak tartottam, mert ha egy oldalt elolvasott a könyvből, kitépte és földre dobta. És soha többé nem lesz kofferem, sem egy, sem kilenc – a fogkefét, a krémet, a szappant és a fésűt majd zsebre vágom, s fehérneműt áruházban váltok, a szennyest egyszerűen ott hagyom.
165-166. oldal
S arra is gondolt, hogy milyen régen nem ordított a személyzettel, sem az irodaival, sem a telepivel. Holott a szakszerű magatartáshoz tartozik, hogy ordítani kell akkor is, ha nincs rá ok.
153. oldal
Kürbesz-Gách már születése pillanatától következetesen antiszemita volt, mint minden falusi ember, aki olyan vidéken tölti gyermekkorát, ahol félnapi járásra nem talál eleven zsidót.
79. oldal
Ezek az úrihölgyek voltak a legmocskosabb szájúak. Amikor meglátták azt a néhány Pestről öltözködő, külföldi fürdőkbe járó, angol könyvet olvasó, szeretőt tartó zsidó nőt, akik a kisvárosban gyötrő komplexusukká nőttek, s akiket faji, hivatali és tiszti rangöntudattal megpróbáltak megvetni és lenézni, de akiktől nem is a vagyonukat, az eleganciájukat irigyelték, de az életörömre való képességüket, most rájuk öntötték örömtelen házasságuk évtizedei alatt csordulásig megtelt lelkük mosogatódézsáját.
53. oldal
Ő úgy képzeli, hogy férj és feleség idegenek előtt olyanok, mint a cinkosok. Közös ügyek, közös titkok, közös szégyenek palástolása közben közösen alakoskodnak, szépítenek, nagyzolnak, közösen hazudnak is, ha muszáj – előzetes megbeszélés nélkül. Ennek idővel ki kell alakulnia. Ez a házasság egyik legfontosabb alapja.
Legyenek itt valamennyien: az öregek s amiről legnehezebb beszélni: a gyerek. a feleségem tizennégy éves lánya. Édes lány, akivel szemben tele vagyok gyengédséggel, se tapintatból korlátozom, nehogy megzavarjam az apjával való viszonyát. […]
De [feleségem] Párizsból elsősorban a gyerek miatt jött haza. A Rue Grenell-en ezt vágta az arcomba:
– Maga? Maga ezt nem értheti! Magának éppúgy nincs gyereke, mint Hitlernek! Mit tudja maga, mi az, ha az embert frontok választják el a gyerekétől?
Ezért, elsősorban ezért jött haza. S most itt van ő is, s a gyerek is. Kétszáz lépésre, a Szacsvay utcai gettóházban lakik az öregekkel – s holnap vagonírozzák. Háromezer kilométert utaztunk, megerősített, aláaknázott hegyeken, alagutakon, hidakon s a frontokat szinte súrolva, hogy kéznél legyünk, ha a gyereknek szüksége lesz rá. Hát most kéznél vagyunk!
269-270. oldal