!

Zsoldos Péter magyar

1930. április 20. (Szentes) – 1997. szeptember 26. (Budapest)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó · 2 film

Nemférfi

Könyvei 8

Zsoldos Péter: Távoli tűz
Zsoldos Péter: A Viking visszatér
Zsoldos Péter: A feladat
Zsoldos Péter: Ellenpont
Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés
Zsoldos Péter: A holtak nem vetnek árnyékot
Zsoldos Péter: Portré négy ülésben
Zsoldos Péter – Sebők Imre: A feladat

Kapcsolódó sorozatok: Gregor Man-trilógia · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

Antológiák 2

Burger István (szerk.): Galaktika 210.
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/11 (12.)

Népszerű alkotóértékelések

Bla I>!

Zsoldos Péter

Zsoldos Péter 1930. április 20-án született, Szentesen. Előbb 1956-ban, a Zeneakadémián szerzett diplomát, majd később az ELTE-n elvégezte a pszichológia szakot. 1956-tól a Magyar Rádió zenei szerkesztője, később főmunkatársa lett.

Nevét azonban mégis inkább az irodalomból ismerjük, népszerű sci-fi regények írójaként. 1963-tól jelentkezett tudományos-fantasztikus regényekkel, de már egészen 15 éves korától írónak készült. Mégis, egész életében úgy érezte, számára két hivatás létezik: az író és a zenész.:
Zsoldos Péter elsősorban sci-fi regényeket írt, de publikált zenetudományi cikkeket is, mert úgy érezte, az életét valójában a zene határozza meg. Science-fiction könyvei mellett egy Muszorgszkijról írt életrajzi regénye is megjelent, Portré négy ülésben címmel.
Művei közül A Viking visszatér, a Távoli tűz és Az utolsó kísértés trilógiát alkotnak. A feladat című regényét pedig hét nyelven adták ki, majd 1975-ben egy filmadaptáció is elkészült.
Minden fantasztikus regényét olvastam. Szerintem a magyar fantasztikus irodalomban a 60-as, 70-es, 80-as években a legjobbak közt a helye. Klasszikus nézőpontú írásait nagyon megkedveltem.

https://moly.hu/konyvek/zsoldos-peter-ellenpont/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/zsoldos-peter-a-viking-visszater/en-es-a-konyv/bla

Zsoldos Péter írta:
„1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett – ezt látnom illett volna – utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hivatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók.
A sikert, milliós – illetve nálunk a százezren felüli – példányszámokat kitűnően megszervezett előzetes propagandával olyan művek hozták, amelyeknek már semmi közük nem volt Bradbury vagy Lem legnevesebb eszméihez. Az íróval együtt-gondolkodás szép játékát – ami szerintem e műfaj lényege – felváltotta a meghökkenésre építő, azzal manipuláló szerzők egymásra licitálása; ki tud vadabb, vérfagyasztóbb, követhetetlenebb, vagy bárgyúan primitív, stilárisan siralmas történetet az olvasó elé tálalni?” – mennyire igaz!

Eta IP>!

Zsoldos Péter

Számomra ő „A” magyar SF író, sőt, a Távoli tűz olyan maradandó kedves olvasmányom, amelyet eddig semmi sem tudott meghaladni, SF vagy sem. Szeretem benne, hogy érti az embereket, látja a hibáikat, és mégis szereti őket. Szeretem benne a visszafogott optimizmust, az igazságszeretetet. Szeretem benne Gregor Mant. És remélem, hogy elment Velük az utolsó kísértést kihasználva.

7 hozzászólás
Párduc50>!

Zsoldos Péter

Gyerekkoromban ismertem meg Zsoldos Pétert, a magyar sci-fi szerintem legkiemelkedőbb mesterét. Kiválóan írt, könyvei nem csak a fiatal korosztály számára jelentettek csodálatos élményeket. Szerencsém volt egy alkalommal találkozni vele, egy a pécsi sci-fi klub által szervezett író-olvasó találkozón. Ott tudtam meg, hogy eredetileg orvos akart lennei, de a „fényes szelek” nemzedékének tagjaként nem lehetett az, amit ő szeretett volna. Ott dedikálta számomra könyveit, kár, hogy ilyen keveset írt!


Népszerű idézetek

borga>!

Néha egyetlen ember is képes arra, hogy megindítsa a történelem szekerét, de ha azután elébe áll, biztosra veheti, hogy szétmorzsolják a kerekek.

166. oldal , Lail 4.

Kapcsolódó szócikkek: történelem
csartak P>!

A tavasz szórakozott közönnyel sétált be a dombok közé, mint a győztes, aki tudja, ellenfele kezdettől fogva vesztett ügyért harcolt.

137. oldal

nagytimi85>!

Dimmu nem szégyellte bevallani tudatlanságát, de ettől tanítványai csak jobban hittek abban, amire azt mondta: ismerem.

Kapcsolódó szócikkek: Dimmu · tudatlanság
Eta IP>!

Azt hiszem, a legjobb, ha azzal a pillanattal kezdem, mikor egyedül maradtam, bár ez a meghatározás nem pontos. Korábban is sokszor egyedül voltam már, és később jöttek idők, mikor még inkább magamra maradtam. Ugyanakkor a valóságban sohasem voltam egyedül, létezésem mindig sok embert foglalkoztatott. Ha másként nem, tartottak tőlem, vagy gyűlöltek. De az egyedüllétnek különösen érzékelhető (Dave, aki szeretett matematikai kifejezéseket használni, biztosan úgy mondaná, hogy szinguláris, kitüntetett) pillanata volt az, mikor az ajtó becsukódott mögöttem, és a lift halk zúgással ereszkedni kezdett.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Gregor Man
2 hozzászólás
chhaya P>!

… hülyének lenni a lehető legkellemesebb állapot, néha már sajnálom, hogy abbahagytam.

172. oldal

nemethi>!

Sok minden történt az alatt az év alatt és a következőkben is, de az ember emlékezete furcsán alakítja a múltat, csak az eredmények vagy a szerencsétlenségek kövei emelkednek ki a hétköznapok homokjából. Igazságtalan torzulás ez, mégis nehéz tenni ellene; mire észreveszed, már elszálltak a napok, az évek, és amit visszaidézel, nem az, ami valóban megtörtént, csupán kivonata, ilyen vagy amolyan vetülete a múltnak, róla alkotott ítéletedet mai tudásod formálja, mellyel már azt is tudod mi történt holnap. Mikor hozzákezdtem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. De most már folytatnom kell, kötelesség ez veletek szemben, függetlenül attól, hogyan sikerül.

Avana 18. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · Gregor Man
Sha>!

Aki a mi civilizációnkban nőtt fel, soha nem tudja elképzelni sem, milyen hosszú lehet egy éjszaka. Nappal a látható világ mozgásának rendje hordozza az időt, mindegy, hogy mi, egy levél rezgése vagy az óra mutatói. A sötétség végtelenségét azonban nincs máshoz mérned, csak szíved dobogásához, a lehulló csöppek zuhogásához, és ha megkísérled, előbb bolondulsz meg, mint kiszámolnod sikerül, hatvan perc hosszat rajtuk. Egy-egy éjszakán átéltem egész életem, s azóta értem igazán emberőseim imádatát a nap és a tűz – a természet vagy emberkéz szülte fény – iránt. A nappalok rövid közjátékok voltak csupán folyton megújuló végtelenségében, könyörtelenül jött, s vonakodva távozott hajnalban, legyőzetlenül csak visszavonult, hogy tizenkét óra múltán újból rám borítsa az időtlen létezés kínját.

153. oldal (2.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Gregor Man
6 hozzászólás
Izolda P>!

Lehet-e hinni a rosszat, mikor körülöttünk minden az élet szépségét sugározza, a nedves falak felszáradnak, köd helyett virágillat lopakodik végig az utcákon, az első halászbárkák kifutnak az elcsendesült tengerre, és a langyos éjszakákon az ember a friss lombjukat próbálgató fákkal együtt szeretne az égig nyújtózni?

Lail, 10. fejezet

1 hozzászólás
Allegra>!

Pillantásom csillagról csillagra bukdácsolva egyre mélyebbre, egyre messzebb szédült, hiába keresve a mindenség nemlétező határát. Nem, az ember sohasem lesz ura a csillagok világának. Kimerészkedve közéjük, talán nálunk is messzebb juthat, önmagán túlnövő hősiességgel, teremtő értelmének mind tökéletesebb gépeivel, ideig-óráig dacolhat az űrrel, de az mindig gyilkosa marad fehérjeszintézisen felépült életének. Ha csak egy pillanatra figyelmen kívül hagyja vagy megsérti a kozmosz törvényeit, elpusztul, atomjai beleolvadnak az anyag nem földi, nem emberi méretű örök mozgásába.
– Gyenge vagy és végtelenül hitvány – üzent a csillagok fénye –, a mi törvényünk az erős, az egyetlen törvény. Te csak a kivétel vagy, az esetlegesség egy határesete, a sugárzás, a nyomás, a gravitáció egy-egy szűk tartományának foglya, aki csak úgy tolakodhattál közénk, hogy ellesve törvényeinket, iszonyú erőfeszítéssel magaddal cipeled azoknak a körülményeknek mesterséges kis darabjait, melyeknek szerves életed létrejöttét köszönhetted évszázmilliókkal ezelőtt, s melyeknek mindig rabja maradsz. Azért jöttél, mert örök nyugtalanságod keresi az ismeretlent, és benne a hozzád hasonlót és az attól eltérőt is – míg azt értelmed megemésztheti, világképedbe illesztheti. Ott, a kis negyedosztályú sárga csillag bolygójának gázburka alatt, ahonnan indultál, jól sejtetted, hogy amit te életnek nevezel, van sok helyütt közöttünk, abban a darabjában is a térnek, melyet most oly kétségbeesetten nézel. De ahhoz, hogy megtaláld, még nem tanultad meg eléggé a törvényeket. Beleszaladtál a végtelenbe – ahogy te képzelted –, és alig léptél egy arasznyit – ahogy mi láttuk –, máris megroncsolták magaddal hozott otthonod vékony csigaházát azok a kis porszemek, melyeket ti meteornak neveztek. Most aztán kutatás, hősi rohanás helyett csak egy utad maradt; s hogy visszajutsz-e, az attól függ, jobban eleget tudsz-e tenni törvényeinknek, mint eddig, vagy örökre közöttünk maradsz.

Eszterterka>!

Hogyan magyarázzam meg egy főpapnak, hogy nincsenek istenek, mikor abból él, hogy vannak?

282. oldal