Zsila Ágnes

S a léptekkel, a köztük növekvő távolsággal mintha egyre és egyre fakultak volna az emlékek.

207. oldal

– Nem tudsz megbocsátani magadnak?

Már kiáltozni se volt ereje, csak ülni tehetetlenül. Magára maradt… és semmit nem értett.

– Felmondok. Otthagyom az Ügyosztályt, és elmegyek nyaralni a feleségemmel. Elmegyünk egy lakatlan szigetre, ahol az ökör munkatársunk nem talál ránk. Földet fogok művelni, gazdálkodok, és olyan boldogan élek…
Saijuro vigyorogva megállt, s a fejét csóválta. Kojival pillanatnyilag nem lehet kommunikálni.