Zrinszky László

Franz Pöggeler, az andragógia kimagasló képviselője pedig a XX. század második felében újrafogalmazta „a modern felnőtt” lét- és képzési helyzetét. Hangsúlyossá tette, hogy immár a felnőtt nem „kész” lény, és ezzel tovább relativizálta az „érettség” fogalmát. A történelem túllépett azon a határon, ameddig a felnőttség elérése lényegében befejezettséget jelentett.

11. oldal

Életkortól függetlenül az a jó tanulási környezet, amely folyamatosan visszaigazolja a tanulási eredményeket.

113. oldal - Tanulás (Urbis Könyvkiadó, 2007)

Mi is a „probléma”?
Különféle szempontokból némiképp eltérő e szó jelentése. Almási Miklós például azzal különbözteti meg egymástól a „kérdést”, a „feladatot” és a „problémát”, hogy míg az előbbiek esetében a társadalom által már ismert magyarázatot kell felkutatni vagy műveletet kell végrehajtani, addig a probléma „az ismert és ismeretlen határán felbukkanó kérdés: társadalmilag nincs rá kidolgozott válasz”.

170. oldal, Tanulás (Urbis Könyvkiadó, 2007)

Figyelemreméltó Nyíri Kristóf tömör meghatározása az információs társadalomról: „ez az öngerjesztő tudásgyarapodás társadalma, ahol a tudás a gazdasági érték legfőbb forrása, s egyszersmind az a használati érték, amelynek előállítása a gazdaság legfőbb célja”. Számos más definíció is létezik, abban általában megegyeznek, hogy a részben már bekövetkezett, részben nagy valószínűséggel prognosztizálható változások a képzés, művelődés valamennyi formáját radikálisan átalakítják. Nem pusztán azzal, hogy a számítógépek alapszintű kezelésének technikája felzárkózik az elemi kulturális technikák (írás-olvasás, számolás) sorába, hanem mindenekelőtt a „műveltségi kompetenciák” gyökeres átalakulásával. Az „eszköztudás” (az információszerzés médiumainak működtetése, kódjainak transzformációja, a puszta tájékozottság tudássá mélyítése) a lexikális „tartalomtudás” fölébe kerekedik, anélkül, hogy az utóbbit mellőzhetné.

194. oldal, Tanulás (Urbis Könyvkiadó, 2007)

(Igaz-e, amit nem vitatnak?) Erre a rosszul feltett – de nem értelmetlen – kérdésre lehet helyesen válaszolni. Pascal már a 17. században megadta a feleletet. „Vannak igaz dolgok, amelyeket vitatnak, s vannak hamisak, amelyeket vitatás nélkül elfogadnak: márpedig sem a vitatás nem a hamisság jele, sem a vitatás hiánya nem az igazságé.”

45. oldal, Tájékozódás, tájékoztatás (Urbis Könyvkiadó, 2007)

(Professzionális tanulás) Professzionalizmusról még a közelmúltban is leginkább azokkal az emberi tevékenységekkel kapcsolatban szoktunk beszélni, melyek egy hivatáshoz, foglalkozáshoz, „jobhoz” kötődnek, ezért kidolgozták az optimális, némely esetben kötelező normáit, tevékenységrendjét, „protokolljait”. Újabban azonban „professzionális tanulóról” is szó esik, mégpedig nem is a felnövekvő diákokat értik rajtuk, hanem a céltudatos, hatékony tanulási módszereket és eszközöket alkalmazó bármely korú, de főleg felnőtt tanulókat. „Professzionális tanuló az, aki pontosan ismeri tanulási erőforrásait, tanulási stílusát, a választható tanulási módszereket, és a módszerek közül a tanulási stílusának legmegfelőbbeket választja adott erőforrásai mellett” – írja le a nemzetközileg legelfogadottabb értelmezést Kálmán Anikó.
Ez a professzionális tanuló ideáltipikus leírása, hiszen csak az várható el az ilyen vagy olyan életkorú és ilyen vagy olyan szinten tanulóktól, hogy tudatában legyenek a tanulói önismeret fontosságának, és igyekezzenek minél jobban megközelíteni az optimumot.

94. oldal, Tanulás (Urbis Könyvkiadó, 2007)