!

Zórád Ernő magyar

Könyvei 18

Zórád Ernő: Könyves király
Jules Verne – Zórád Ernő: Sztrogof Mihály
Jókai Mór – Zórád Ernő: Névtelen vár
Zórád Ernő: Pompei utolsó napjai
Vlagyimir Afanazjevics Obrucsev – Zórád Ernő: Utazás Plutóniába
Orbán Dezső – Zórád Ernő: A titkos övezet rejtélye / Az ezüstflotta kincse
Zórád Ernő: A titokzatos automaták
Pierre Boulle – Zórád Ernő: A majmok bolygója
Fehér Tibor – Zórád Ernő: Hajdúk kapitánya
Georgij Martinov – Zórád Ernő: Az időspirál

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Zórád Ernő képregényei

Szerkesztései 1

Zórád Ernő (szerk.): Tabán, a háromszáz éves kártyavár

Illusztrálásai 64

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Tatay Sándor: Puskák és galambok
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök
Szép Ernő: Mátyás király tréfái
Arany János: Toldi-trilógia
Bret Harte: Aranyásók
Jules Verne: Antifer mester csodálatos kalandjai
Karl May – Cs. Horváth Tibor: Winnetou
Rónaszegi Miklós: Kartal utolsó kalandja

Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Tabán Egy ötven éve eltűnt városrész emlékképei

Az 1930-as években megkondult a lélekharang Tabánunk felett. Festők, fotósok siettek megörökíteni az elítéltet. Magam is buzgón jártam a jól ismert utcácskákat, ahol már dolgozott a csákány. Kísérteties volt. Aztán örökre eltűnt a Tabán és vele a romantika. (…)
Úgy gondolom tehát, hogy emlék-konzerveimet „pseudo-naturális” cimkével ellátva mutatom be. Mivel az sem közömbös, ki-mikor-hol kortárs, kérem, fogadjanak el ama kor társának megértéssel.

Budapest, 1933–1983. Zórád Ernő

3. oldal

>!
olvasóbarát P

Harmadszorra és mindenek fölött: írók aranyozták be a Tabán glóriáját. Nekik köszönhetjük, hogy a néhai Rácváros legendáján a mai napig nem fog a rozsda.
Az írók sorát Virág Benedek nyitja meg, akit talán már elfeledett volna a hálátlan utókor, ha Kosztolányi Dezső meg nem újítja a „szent öreg” emlékét gyönyörű énekével.

Elöljáró írás
Vargha Balázs

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tabán
>!
olvasóbarát P

Budát és a budai polgárokat egy darab idő óta valóságos divat kigúnyolni. Pedig hát ez nagy léhaság, mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van. Budának múltja. S minthogy a jövő is mindenesetre múlt lesz egy napon, a dologhát egyre megy. Budán éppen annyi látnivaló van, mint Pesten, sőt Pesten is Buda a legszebb látnivaló. Olyan budai öreg embert magam is ösmertem, aki még soha se volt Pesten, de olyan pesti öreg embert soha se ösmertem, aki még nem volt Budán.

Mikszáth Kálmán
A Sipririca

15. oldal

>!
olvasóbarát P

Garai Gábor
A Rácz fürdőben
(Krúdy emlékének)

Ösztövér házikók gyöngéd tabáni dombok
hátán – belőletek csak hírmondó maradt.
Nagybotos Viola egykor erre bolyongott,
félpár cipő nyomán egy lány után haladt.

Halk függönyök mögött rejtélyes nőszemélyek
imbolyogtak ledér gyászban s két holdsugár
közt egy szál rezedát löktek a vén legénynek…
Szindbád elbúcsúzott – és búcsúzott a nyár.

Az őszből is csupán a vén borbély maradt itt,
hogy míg sörtéimen kövér pamacsa habzik,
a régi szüretet idézze meg a bált,

hol talpalávalót négy sváb harmonikált
s a kocsmáros kövér özvegye bánatába
bűvös szerelemport kevert az italába.

17. oldal

>!
olvasóbarát P

Jó emberek között folyt volna életem,
tán itt, ahol most élek észrevétlen,
köröttem – essős vízfestmény – Tabán,
nyugodt lennék, vagy boldog is talán.

(…)

Itt szomszédomban az ordas hegyek közt
a „szent öreg” élt, Virág Benedek.
Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,
s lúdtollal körmölt magyar éneket.

Kosztolányi Dezső
Ének Virág Benedekről

9. oldal

>!
bonnie9 +SP

Nyikoláj Karelin matematikaprofesszornak a régészet volt igazi szenvedélye.

(első mondat)

>!
cyrussmith 

Venusra mondom, addig kényszerítsük a szűkmarkú időt gyönyöreink fogata elé, amíg fiatalok vagyunk.

3. oldal

>!
redux

E történelmi tájakon, – mint valami különös rezervátumban – múltbéli regényfigurák éldegéltek. Elvadult ősparkok ölébe húzódó udvarházakban álmodták az életet; daguerrotypeken látható zsinóros magyarkát, a pantalló alatt harmónikaszárú csizmát vagy cúgoscipőt viseltek, és nyáron is hosszú alsót, melynek bokakötő-madzagja néha illetlenül tekergett napvilágra. Bojtos házisipkában csibukoztak, latinul olvasták Horácot a méhesben, ahol sajtárba hűtve állott mellettük a bor. Kossuth- meg Türr Pista-szakállak mögül szidták a kiegyezést, és nem nagyon törődtek apró „skvarkáik” jövedelmével. Hölgyeik – kivált az eladósorban levők – időnként Gyarmatra kocsiztak, egy batárravaló holmit vásárolni; „rűzsös-nyakú, ájnzaccos-mellű, jaklis-szoknyájú” divatkölteményeket, gombos cipellőt, strucctollas malomkerék-kalapot, művirág, műgyümölcs és műmadár körítéssel. Az idősebb dámák azonban még fodros főkötőt, szalagos kontyot viseltek, sleppes aljat, meg turnűrt; derekukon kulcscsomó csörgött, és gyakran koppintottak a cselédek körmére.

>!
redux

Korán hozzászoktam a hangos veszekedésekhez, melyeket anyám jelenetnek, apám komédiának, nagyanyám pedig kraválnak nevezett. Mikor apám kiabálni kezdett, felpattant az ajtó és bevonult nagyanyám. Natuka – én így neveztem – roppant méltóságteljesen tudott hallgatózni, általában mindent fölényesen és magabiztosan cselekedett; „vonult, étkezett, társalgott” – összesen másfél méteres termete ellenére. Bármi történt, mindig a megfelelő ajtó előtt tartózkodott, hogy alkalomadtán közbelépjen. Mindig volt a zsebében promenclicukor, amit utáltam, s amint hátat fordított, máris odaköptem valamelyik kutya elé.

>!
redux

Anyámék megütötték a főnyereményt. Szabályosan, kereken és perecen, törvényesen és visszavonhatatlanul. Ki is fizették nekik. Akár egy rossz, elavult színdarabban: a szegény, de tisztességes családra rámosolyog a szerencse, halk zene szól, a zsinórpadlásról madzagon fehér galambok billegnek alá, a közönség könnyeit törölgetve vonul kifelé és így szól: – Látod, látod, a jó végül is elnyeri jutalmát, ezért hát ne igyál annyit papa… Alig pár hete történt, hogy a fondorlatos dr. Márvány – míg apám honmentő útjait járta – bemasírozott konyhánkba, és rövid, de izgalmas szócsata után elhitette Natukával, hogy végérvényesen utolsó Ganz-Danubiusát el kell adni, mert holnapra lezuhan. –Nagysád, legyen fess! Itt az utolsó sánc! Natuka előhúzta a részvényt és egy osztálysorsjegyet, amit dr. Márvány undorral visszalökött. Anyám viharzott be a szobába, hogy még gyorsan kirángassa Natuka kezeiból azt a pár koronát, amit az ügyvéd belenyálazott. Az osztálysorsjegyet ő is félrelökte. A húzás napján ott találtuk nagyanyámat hanyatt vágódva a sezlonon, mellette az újság, meg a sorsjegy. Az összefüggésre hamar fény derült; szüleim legott fiákerbe ültek és a bankba hajtottak. Másnap már a Gambrinusban vacsoráztunk mindannyian; mindent elsöprő lendületben, transzban, zenében, sültek, pástétomok és mártások, kávék, parfék, borok és torták vad kavargásában.