Zoltán János

Amikor az embernek elege van a világból, a Republicba lehet kapaszkodni.

Tökéletesen senki nem tud senkit megismerni.

393. oldal

[…] Nagyon megbecsültem, a dolgaimra mindig is nagyon vigyáztam, ezért van, hogy tele van ma is a szekrényem mindenféle régi kacattal. Sajnálom kidobni.

193. oldal, A basszusgitáros - Boros Csaba (Alexandra, 2010)

– Mit lehet énekelni a „halál” helyett?
– A folyó ölel tovább.

201. oldal, A basszusgitáros - Boros Csaba (Alexandra, 2010)

MIndenkinek elhiszek mindent, de semmiben sem hiszek.

Az a boldogság, amikor nem gondolsz arra, ami rossz volt, és nem félsz attól, ami lesz.

Mi ugyanis arról tanultunk, hogy a mongolok 750 évvel ezelőtt milyen vérengzőek voltak – és most, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy visszaléptünk abba a korba, ugyazaz a félelem fogott el, mint őseimet, amikor a mongolok közeledéséről hallottak. Badam csodálkozva nézett rám, majd legnagyobb meglepetésünkre a tatárjárás számunkra teljesen újszerü magyarázatába kezdett. Szerinte az akkori mongolok testvérnépnek, „idegenbe szakadt hazánkfiának” tekintették a magyarokat. A mongolok a Nagy Tengerhez akartak kijutni, és kémeik azt jelentették, hogy az az akkori Magyarország déli határán van. (Rosszul informálták őket, kémeik összetévesztették az Adriát az Atlantival.) A mongol hadvezetés csak szabad átvonulást kért IV. Bélától, és legnagyobb felháborodásukra küldötteiket lemészárolták, és teljesen érthetetlen módon ellenálltak. Szerinte még a mai mongol történészek sem értik, mi volt az oka az ellenállásnak, hiszen barátként jöttek, és testvérnépnek tartották a magyarokat. Püff neked, történelem!

161-162. oldal

Attila […] Magának való lélek, gyakran szólt egy-egy koncert után, hogy elindul gyalog Budapest felé, majd felvesszük.

118. oldal, A hangfalak mögött - Nemes László - Fater (Alexandra, 2010)

„Üss a kalapáccsal a szomorú tojásra”, énekli Cipő, de volt még egy dal, amelyikben szintén tojás volt. Úgy látszik, akkoriban tojásmániában szenvedett. Hatalmas tömeg, nagy siker, a ráadások után a zenekar lejött a színpadról. Cipő igen morcos volt. „Mi van?”, kérdeztem. „Úgy utálom, amikor egész buli alatt fogdossák a lábamat”, válaszolta. „Cipő, ne aggódj, írsz még néhány tojásos nótát, és senki nem fogja majd megfogni a lábad. […]”

120. oldal, A hangfalak mögött - Nemes László - Fater (Alexandra, 2010)

Egy alkalommal Baján léptünk fel, ott aludtunk, másnap száz kilométerrel arrébb volt a koncert. Reggel nyolckor felkeltem, nem tudtam mit csinálni, elindultam gyalog. Megnéztem, merre kell menni, majd Baján bementem egy festékboltba, vettem egy piros sprayt és néhány fehér papírt. Elindultam a másik helységbe, közben ráfújtam a lapokra, hogy „Attila”, s rászurkáltam mindenféle fákra, tudják, merre mentem.

163. oldal, A dobok mögött - Nagy László Attila (Alexandra, 2010)