Zimányi Vera
Katalógusnév | Zimányi Vera |
---|
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Csaták Móra · Értekezések a történeti tudományok köréből Akadémiai
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Marcona tengerészek, parasztokat fosztogató zsoldoskatonák, megélhetés híján a toborzótiszteknek kezet adott, megszeppent fiatal újoncok, a kikötővárosokban százával található hírhedt verekedő kocsmatöltelékek, gályarabságra ítélt bűnözők a dicsőséget és hírnevet kereső arisztokrata és nemesi tisztekkel együtt térdelnek a hajókon, egy ügy szolgálatában teszik kockára egyetlen életüket. Milyen messze vannak most ezektől az emberektől a nagypolitika intrikái, a diplomácia számító alkudozásai!
142. oldal
II. Fülöp saját magát tekintette az inkvizítorok fejének, ő ellenőrizte és használta fel ezt a dominikánus szerzetesek kezébe adott intézményt. Emiatt voltak éles nézeteltérései a pápával, aki magának igényelte a felügyeletet. Fülöp az inkvizíció segítségével sújtott le a királyi hatalom minden rendű és rangú ellenségére, mindazokra, akik az abszolút uralmát veszélyeztették vagy zavarták volna.
32. oldal
Máltát 1530-ban adományozta V. Károly császár a johannita lovagrendnek. A vitézül harcoló lovagok a törökök nyomására végül is kénytelenek voltak elhagyni korábbi székhelyüket, Rodoszt. Nagy Szulejmán most Máltáról is tovább szerette volna űzni őket. 1565 májusának közepén több mint 20000 török szállt partra a kis szigeten. A lovagok Jean de La Valetta Parisot nagymester irányításával rendkívül hősiesen védekeztek a négy és fél hónapig tartó ostrom alatt. Végül már egyetlen erődbe húzódtak vissza, de tartották magukat. Harcok és járvány következtében a török sereg nagyobbik része elpusztult, és amikor spanyol támogatás is érkezett az ostromlottak megsegítésére, a törökök visszavonultak. Szeptember 12-én utolsó hajójuk is eltűnt a láthatáron.
39. oldal
A török hajók mennyiségi fölényét nagyban ellensúlyozta a keresztények tűzerejének minőségi fölénye. Mintegy 1815 ágyút helyeztek el a Liga hajóin, míg a török flotta mindössze 750 ágyúval rendelkezett, s ezek s kisebb kaliberűek voltak az ellenfelénél.
128. oldal
A sors furcsa játéka, hogy kereken 1600 évvel korábban, az időszámításunk előtti 31. év szeptemberében, az ókori Actiumnál játszódott le a római történelem legnagyobb tengeri ütközete. Az actiumi csata óta a Földközi-tengeren nem is állt szemben egymással két olyan hatalmas hajóhad, mint amilyen most vonult fel Lepantónál.
126. oldal
Igaz ugyan, hogy Nagy Szulejmán szultánt nem követte méltó utód: fiából, II. Szelimből, aki csellel ragadta magához a hatalmat, minden uralkodói és emberi nagyság hiányzott. A kicsinyes, elhízott, iszákos embert a kortársak egyöntetűen a török birodalom addigi legtehetségtelenebb uralkodójaként jellemezték.
42. oldal
A hatalmi vetélkedésen kívül a vallási kérdések is megosztották a nyugati államokat. A reformáció nemcsak egy sor német fejedelemségben, Svájcban. Skóciában, Angliában, Németalföldön terjedt el, hanem Franciaországban is erős gyökereket vert.
23. oldal
De ha a lepantói csata nem is hozott olyan látványos fordulatot a földközi-tengeri erőviszonyokban, mint ahogyan azt a győzelem első mámorában gondolták, valami mégis megroppant a török birodalomban. Tengeri hatalma ettől kezdve kétségtelenül hanyatlásnak indult. Mire a XVI. század végén az angolok átvették a spanyoloktól a vezető szerepet az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren a meggyengült török hajóhad nem jelentett már életveszélyes fenyegetést a spanyolok hátában.
Idáig azonban hosszú út vezetett.
6. oldal
A Szent Liga egyesített flottája 1571. szeptember 16-án felszedte a horgonyt, és végre elindult Messinából. Hosszas és kemény viták után végül is úgy döntöttek, hogy nem fognak pusztán védekezésre szorítkozni a törökökkel szemben, hanem megütköznek.
123. oldal
V. Károly szemben találta magát találta magát a török tengeri hatalommal is. A Spanyolországból kiűzött és Észak-Afrikában megtelepedett mórok elismerték a törökök főhatóságát, és állandó kalózkodással fenyegették a földközi-tengeri spanyol hajózás biztonságát. Leghíresebb kapitányuk a görög származású Hajreddin Barbarossa, a vörös szakállú „kalózkirály” volt; ő szervezte az addig jelentéktelen török hajóhadat ütőképes flottává.
18. oldal