!

Zalán Tibor magyar

1954. augusztus 27. (Szolnok) –

Honlaphttp://www.zalan.deltabroker.at
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Zalán_Tibor

Könyvei 36

Zalán Tibor: Hi-Szen, a guruló madár
Zalán Tibor: Királylányok könyve
Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz
Zalán Tibor: És néhány haiku
Zalán Tibor: Háry
Zalán Tibor: Göncölszekér
Zalán Tibor: És néhány akvarell
Zalán Tibor: Eltévedve
Zalán Tibor: Dani a Nagy Családerdőben
Zalán Tibor: Lassú halált játszik

Kapcsolódó sorozatok: Papírváros, Királylányok könyve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tiszatáj könyvek, „Az én könyvtáram”, JAK-füzetek, Kortárs írók, A Kozmosz Könyvek elsőkötetes költői, Kortárs dráma

Szerkesztései 2

Kulcsár Szabó Ernő – Zalán Tibor (szerk.): Ver(s)ziók
Zalán Tibor (szerk.): A bámész civil

Fordításai 4

Augusto de Campos: Hangszóképversek
Velimir Hlebnyikov: Tükrök kacagása
Mezey Katalin – Bratka László (szerk.): A forradalom bíbora
Gennagyij Ajgi: A sámán templomai avagy Korszakadék

Antológiák 17

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja
Lovász Andrea (szerk.): Érik a nyár
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Lovász Andrea (szerk.): Macskamuzsika
Márton László (szerk.): Iskolája az emberi szívnek
Onagy Zoltán (szerk.): Ötvenhat író Esztergomról
Dobai Péter – Zsille Gábor – Oláh János – Lackfi János – Tóth Krisztina – Lanczkor Gábor – Térey János – Zalán Tibor – Tőzsér Árpád – Mezey Katalin – Szálinger Balázs – Erdős Virág – Lázár Balázs – Rózsássy Barbara – József Attila: Kaláka – Ünnepi szonettkoszorú József Attila tiszteletére
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 92

Róla szóló könyvek 1

Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

Népszerű idézetek

>!
n P

Fényt zabál és sötétséget hány
feldobja mosoly leesik magány

92. oldal

>!
vargarockzsolt P

Tovább

Haldoklik
a madár.Az ég
kitárja szárnyát
Alkonyodik

Alkony

Azt mondja
kitárja szárnyát
az ég. Pedig
csak
haldoklik a madár

15. és 23. oldal A lepke haláltusája

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Strandolunk

Katinka, a helybéli patikárius viszonylag fiatal felesége elégedetten szemléli nyúlánk testét, sötétbarna bőrét, plasztikai sebész barátjuk által a közelmúltban sikerrel átigazított hatalmas idomait a szűk öltöző még szűkebb homályában. Sehol sem lehet úgy lebarnulni, mint Korfun, sóhajt, és jóleső nyújtózkodással emlékezni kezd kicsit! Majd előkotorja az odakint vásárolt pompás tűzpiros bikinit. Na, parasztok, tátva marad a szátok, ha megláttok! Hiába vidék, egy értelmiségi feleség azért csak adjon magára! Lebiggyeszti a száját. A gimnáziumi igazgató nejéről, vagy a polgármesternéről kár is beszélni. Csak rájuk kell nézni! Elnyűtt vén picsák hozzá képest, pedig vele egykorúak. Ráncosak és öregasszonyosan öltöznek. Mert azok is, öregasszonyok… Halkan felnevet, de csak egy pillanatra.

Pamela Andersonosra kerekített súlyos kebleit belezsúfolja a helyigényükhöz képest szerény méretű bikinikosárkákba, amikor csörren a tűzpiros mobil. Felkapja. Édesem, búgja bele, anélkül szinte, hogy a túloldalon megszólalni tudna az a másik, édesem, ha te nem lennél, mi lenne velem, semmi se lenne velem, az én fojtó, elárvult, semmi kis vidéki életemmel… Nem, most nem, keményedik meg az arca. Hol ugyan, ilyenkor, hát a strandon, édesem… nem, mindjárt nyakamon az ember, édesem, az előbb telcsizett… hétfőn nem… mondom, hogy nem… legfeljebb kedden… Azután néhány árnyék suhan át és keresztül a csinos kis pofikán – édesem vélhetően nincs a telefonálás idején túl empatikus hangulatában. Pálnak már sok a fény, sok a víz, sok a zaj, sok a mozgás. Dönt (ön dönt, zendül meg agyában a reklám-baromság…), hogy iszik. Kackiás, csíkos fürdőköpenyét magára kapja, határozott, de azért körültekintő mozdulattal letolja alatta a gatyáját, előcibálja a vastag frottíranyag alól, és ehhez képest túl laza ívben dobja egy bokorra száradni. Sóhajt egyet, nem nagyot, és nekiindul a fürdést koronázó sétának. Ez általában – és konkrétan minimum – egy korsó sört és egy sajtos-tejfölös lángost jelent. Katinka a rendezettnek feltűnő külső alatt lelkében feldúltan lép ki a kabinajtón. Egyenes derékkal, lábait egymás elé rakva, így mennek a manökenek is, lépeget. Egyszer-egyszer oldalt pillant, ellenőrizve a hatást. Elégedetten konstatálja, az emberek szája tátva, kezükben megáll és borzong a rántott csirkecomb, félúton a lét finomabb régiói felé elmutató sörhab, az ismerős harangszó, mely épp átszelni készült a városka levegőjét. A világ félúton, ahogy Katinka is, medence és öltöző között. Bámuljatok, ujjong fel szilajul magában a helybéli patikárius magazinok oldalaira vágyakozó felesége, irigykedjetek, csorogjatok, alázkodjatok, szenvedjetek a vágyakozástól és az irigységtől, parasztok! Pál a medence mellett araszol. Hunyorogva nézi a startkövekről vízbe ugráló barna kisgyerekeket, a labdájuk után hajlongó bimbózó lányokat, a kockás plédjeiken sütkérező korosodó kövér pókokat. Fölényes pillanat ez, az összehasonlításé, neki nincs, és nem is lesz ilyen undormány pocakja, mint ezeknek. Szája lebiggyed. Vidékiek. Amíg meg nem nősülnek, hajtanak, mint állat a nőre, aztán, ha már birtokon belül vannak, elengedik magukat, isszák a sört és zabálják az abált szalonnát kovászos uborkával, másnak hagyják az élveteg feleségek gondozását, terebélyesednek, szétfolynak, mázsás szarkupac lesz belőlük. Még szerencse, hogy ő megrögzött agglegény.

Ekkor, akár ha álmot látna, az öltözők felől látomás, a káprázatból kibomlik egy emberi alkati remekmű, aki nem más, mint a gyógyszertár helybéli bombázója, mindenki álma- és vágyképe-Katinka. Hogy nézik a surmók, dörmögi, milyen szemérmetlenül meregetik a gülü szemüket… De a következő pillanatban neki is tátva marad a szája. És onnantól, mit van mit tenni ellene, úgy nézi ő is. Katinka, a megérintett emberi arcokat látva, még inkább kihúzza magát, egymás elé rakódó lépteit apróbbakra fogja, pompás csípőjét, vállaltan, egyre nagyobb amplitúdókat megengedve neki a mozgásban, riszálni kezdi. A medencéhez érve vár kicsit, nem ereszkedik rögtön a vízbe. Hadd lássák még. A parasztok… teszi hozzá élemedetten. Leül a lépcsőre, úgy ítéli, onnan még mindenki számára jól láthatóak testének hihetetlen ívei. Amint tökéletessé újraszabott feneke a lépcső kövét eléri, valami furcsát, mondhatni, fenyegetően furcsát érez. Halkan lenéz, maga elé a vízbe, és megdöbbenésére a finom fodrok alatt finom ívre borotvált fanszőrzetét látja derengeni. Egy pillanat a bénulásra, egy a felfogásra. Addig telefonált, telefonozott édesemmel az öltözői szűk félhomályban, míg elfelejtette felvenni bikinije alsóját. Megrándul, most már igazi pánik fogja el. Kétségbeesetten felnéz, tekintetében a megzavart állat riadalma és a sarokba szorított állat eszeveszett elszántsága. Tekintetét betölti a tőle két lépésre imbolygó csíkos fürdőköpeny. És Katinka, radikálisan felmondva minden ésszerűségnek, nem a vízbe menekül. Valami, talán a lét pánikfokozata által felkínált titkos rugó, fellöki, felrúgja a lépcsőről, és repül, és száll a levegőben a helybéli patikárius meztelen altestű, egyszerűbb nyelvűek fordulata szerint meztelen seggű, felesége… Pál az előbbi döbbenetben mered a pucér fenekű angyalra, még csak ott tart, hogy az elhelyezkedik a lépcső kövén, a vízben. Így nem láthatja, hogy amikor a nő meztelen alsó fertálya a rapcsos kőhöz ér, hogyan pattan fel, és hogyan veti magát – egyenesen őrá. Még akkor sem képes mozdulni, amikor a másik egyetlen durva mozdulattal letépi róla a fürdőköpenyt, és uzsgyi, már szalad is vele az öltözőkabinok irányába. A férfi dermedtsége még egy pillanatig tart. Végre mozdul, elrettenve maga elé pislant, úgy lefelé, és lentebb előfittyenni látja takarásból kiszakadt árva hímtagját. Fájdalmasan elbődül, buta arccal körülnéz, mint aki álmából ébred a rettenetes valóra, és a tolvaj után veti magát. Katinka menekülés közben megpróbálja magára húzni a csíkos férfiruházmányt, de ez sehogyan sem akar sikerülni.

Pál azon van, hogy elé kerüljön, ne tudjon kabinjába bemenekülni köpenyével a nő, közben folyamatosan és artikulátlanul bömböl, akár az üvöltő dervisek. Ujjong és kacag a strand, ujjal mutogatnak feléjük, egymást hergelve röhögnek és fetrengenek, lángosukat a földhöz verik, sörüket a hasukra loccsantják a látványtól az emberek. De ők ott ketten élet-halál harcukat vívják egymással az egyre gyorsuló forgásban. Katinka rohan elöl, nyüszítve és köpenyt ráncigálva, nyomában, ordítva és szemérmét lengetve, a kétségbeesett Pál. Előbb csak a medence körül kergetőznek, aztán kifordulnak az utcára, átvágnak a falun, átüldöződnek a környező városokon, átnyüszítenek-ordítanak az országon, áttáncolnak az országokon, átmenekülnek-üldöződnek a földrészeken, áttörnek a sztratoszférán is, és csak rohannak, rohannak megállíthatatlanul a világegyetem középpontja felé…

125-128. oldal

19 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

– De nincsen egy csöpp eszem se – vallotta be töredelmesen a háromfejű sárkány. – Egyik fejemben sem egy csepp se.
– Hát akkor mivel foglalkozol egész nap?
– Ijesztgetek meg rabolok. Meg rabolok, aztán ijesztgetek. De legtöbbször előbb ijesztgetek, csak utána rabolok.
– És mit csinálsz a rabolt holmival?
– Mit csinálok, mit nem csinálok, nem kell az nekem, minek az nekem, dobálom bele a tóba, hadd nyeljék a halak.
– És kiktől rabolsz, háromfejű, ha már rabolsz?
– Eszem nincs, de van annyi gógyim, hogy csak azoktól, akiktől van mit rabolnom. A gazdagoktól.
– A betyárját – rikkantotta el magát Gabi királykisasszony –, te vagy az én emberem. Akarom mondani, sárkányom. Háromfejű Robin Hoodom! Most aludd ki magad, és reggel jelentkezz itt nálam, felfogadlak zsákmányfelhajtónak.
– Az olyan zakószerű? – kérdezte a háromfejű, de a lány már messze járt.

200. oldal, Gabi (Cerkabella, 2017)

>!
sophie P

NAGYON ERŐS

Ha nagyon erős egy vonzalom
A nyomában gyakran borzalom jár
De te meg se próbálj erősebb lenni
Egy nagyon erős vonzalomnál
Mert nagyon erős
Mert nagyon erős

12. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Én János vagyok. A híres. A Háry.
Persze, helyieknek nem a híres Háry. Csak, a János.
A nem akárki. Már most így is tetszetős. Némiképp. Bár nem
annyira büszkén talányos. Inkább vidékies. Kissé csalányos.

3. oldal

Zalán Tibor: Háry A rettentő magyar vitéz

Kapcsolódó szócikkek: Háry János
>!
n P

De szeretnék de nem szeretek
írok holdból kizuhant tereket
akarom legyen isten jelen
Ne mondjon semmit pusztuljon velem

47. oldal

>!
sophie P

Te tetted ezt magaddal
Te lettél azzá, ami vagy
Lehettél volna, de nem lettél más mégse:
Éjjeli test, nappali agy

Tettetted, mintha te nem is lennél
Te telhetetlen, tehetetlen te
Te menthetetlen, lehetetlen
Tétova. Mért? Hova? Te úgyse érsz oda, te

30. oldal - Te tetted

>!
blueisthenewpink SP

– Ej, hagyd már ezeket a népmesei fordulatokat, te Habakuk! – csattant fel az ördögkirály. – Mindig a legkisebb fiú nyalja nálatok a mézet! És mi van a középsővel?

189. oldal, Csenge (Cerkabella, 2017)