!

Zadie Smith brit

1975. október 25. (London) –

Nem
Facebook@zadiesmithauthor

Képek 4

Könyvei 16

Zadie Smith: NW
Zadie Smith: A szépségről
Zadie Smith: Fehér fogak
Zadie Smith: Swing Time
Zadie Smith: White Teeth
Zadie Smith: On Beauty
Zadie Smith: NW (angol)
Zadie Smith: Swing Time (angol)
Zadie Smith: The Autograph Man
Zadie Smith: The Embassy of Cambodia

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Penguin Ink angol

Szerkesztései 1

Zadie Smith (szerk.): The Book of Other People

Antológiák 5

Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal
Burger István (szerk.): Galaktika 283.
Burger István (szerk.): Galaktika 283 XL
Nick Hornby (szerk.): Speaking with the Angel
Zadie Smith (szerk.): The Book of Other People

Népszerű alkotóértékelések

>!
perezvon

Zadie Smith

Az egyik kedvenc íróm, pontos képet fest a kortárs brit városi létről. Szereti a szereplőit, de nem titkolja el hibáikat. Stílusa szórakoztató, és olyan dolgoknak is szakértőjévé válik, mint a balett, a slam poetry, vagy Pakisztán története.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
eeszter P

Minden gyereknek adtam egy cserép pletykát, és azt mondtam nekik, úgy vigyázzanak rá egy hétig, ahogy apu vagy anyu vigyáz egy kisbabára. Mindegyik gyerek kiválasztotta, melyik szülőt akarja megszemélyesíteni. Winston, az a bájos kis jamaicai fiú a papáját választotta. Rá egy hétre telefonál az anyja, hogy miért mondtam Winstonnak, hogy kólával locsolja a növényt, és tegye a tévé elé.

335. oldal

>!
Livia

Nem arról van szó, hogy anyám nem szeretett, de ő nem volt házias alkat – ő az elméjében élt. Hiányzott belőle minden anyák alapvető képessége, az időbeosztás. Ő oldalakban mérte az időt. Fél óra számára tízoldalnyi olvasást jelentett, vagy tizennégyet, betűmérettől függően, és amikor az ember így számol, nem sok idő marad másra, nincs idő játszótérre vagy fagyizásra, nincs idő este betakargatni egy gyereket, nincs idő végighallgatni egy rémálom könnyes elbeszélését.

259-260.

Zadie Smith: Swing Time Egymásnak születtünk

>!
Amadea

A legnagyobb hazugság, amit valaha elmondtak a szeretetről, hogy szabaddá tesz.

463. oldal

>!
Dün SP

– Anyu! Te meg mit csinálsz ?
Tehát szokatlan dolog kiülni a lépcsőre, félig a konyhában, félig a kertben, és a hideg kövektől zsibbadt lábbal várni a télre? Kiki nagyon jól elvolt így majd egy óráig, nézte, hogy tépi le a lökésekben támadó szél az utolsó leveleket – és akkor a lánya most itt hitetlenkedik. Úgy látszik, minél öregebbek leszünk, annál inkább elvárják a gyerekeink, hogy nyílegyenes vonalban haladjunk, karjainkat a törzsünkhöz szorítva, vonásainkat a kirakatbábuk semlegességébe idomítva, nem nézve se jobbra, se balra, és nem – jaj, dehogy! – várva a télre. Vélhetőleg ez tesz jót a lelki nyugalmuknak.

218. oldal

>!
eeszter P

– A mazsolát senki sem szereti! Halott szőlő, fuj! Ki akar olyat enni?

172. oldal

2 hozzászólás
>!
Amadea

A félelem tisztelet volt, a tisztelet félelem. Akitől nem félnek, annak nincs semmije.

175. oldal

>!
Dün SP

Howard kopogtatott az ablakon: előbb könnyedén, aztán erősebben. Vértoluláshoz hasonló, furcsa szülői felbuzdulás kerítette a hatalmába, aminek csakugyan a vérhez volt köze, és most az ő széles körű intelligenciájában vadászott szavak után, hogy hatékonyabban kifejezhessen valamit, ami azt jelenti: ne lépj le a járdáról vigyázz magadra és légy jó és ne bánts másokat és nehogy megsérülj és ne élj úgy amitől halottnak kell érezned magad és ne árulj el se mást se magadat és jól őrizd meg ami fontos és kérlek ne és kérlek emlékezz és vigyázz

164. oldal - Európa Könyvkiadó, 2007

>!
liivia

Az autó rádiójában emberek visítottak egymásra olyan franciasággal, ami, amennyire Howard megállapíthatta, nem volt francia.
– A repülőtérre kérem – kiáltotta túl a visítást.
– Oké, igen. De lassan kell menni. Utcák nagyon rossz.
– Oké, de azért ne túl lassan.
– Terminál?
Az akcentus olyan erős volt, hogy Howard azt hitte, a Zola regény címét hallja.
– Tessék?
– Tud terminál?
– Ó… nem, nem… de majd rájövök – itt van valamerre – ne aggódjon… Maga csak vezessen, én majd rájövök.

34-35. oldal [Európa, 2007]