Yasmina Reza francia
Katalógusnév | Reza, Yasmina |
---|---|
Nem | nő |
Képek 1
Könyvei 10
Népszerű idézetek
Ha egy nő elér egy bizonyos életkort, muszáj jókedvűnek lennie. Húszévesen még szexi, ha duzzogsz, hatvanévesen az agyára mész vele mindenkinek.
29. oldal
Mesés tárgyakkal vesszük körbe magunkat, hogy elviselhetőbb legyen az élet. Én mindig ezeket a szomorú részleteket figyelem a fényképészek által megállított világ képein is.
73. oldal
Eszembe jutott apám hatvanadik születésnapja. Elmentünk a République térre choucroute-ot enni. Ennyi idősek voltak a szüleink. Soknak tűnt és nagyon távolinak. Most meg te vagy annyi. De hát hogyan lehetséges ez? Az a minden lében kanál fiatal lány, aki csak úgy végigsétált a sokszínűen csillogó világon, hirtelen hatvanéves lett.
13. oldal
Néhanap ébredéskor az életkorom tudata egyenesen pofán csap. A fiatalságunknak vége. Soha többé nem leszünk fiatalok. És ebbe a sohába valósággal beleszédül az ember.
105. oldal
Különben meg nem mindegy, mi lesz, ha rám lapátolják a földet? Mindenki magasról tenni fog rá, hogy boldognak éreztem-e magam az életben, vagy sem, egyébként én is ugyanúgy teszek rá.
11. oldal
Nem gondoltam, hogy hat órakor már vacsorázik. Nagy erőfeszítésembe kerülne, hogy ennél az időpontnál borzalmasabbat kitaláljak. Szerintem ez az időpont is egy módszer arra, hogyan szabaduljunk meg az emberektől. Csakis a védtelen, sebezhető embereket lehet hat órakor vacsorához ültetni, hogy aztán minél hamarabb ágyba dughassák őket (a kórházakban is ezt csinálják például).
176. oldal
Jean-Lino gyerek volt, néhanap vacsora után apja hangosan felolvasott egy részt a Zsoltárok könyvéből. A vászon könyvjelző mindig ugyanarra a helyre volt betéve. Apjának sosem jutott eszébe, hogy máshová tegye így aztán mindig ugyanazt a strófát olvasta, mégpedig a száműzetésről. Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor Sionról megemlékezénk.
133. oldal
→ |
---|
Ott voltunk hárman összezsúfolódva, védelmezően magunkra terítettem a kabátot. A kunyhóra emlékeztetett, amit kölyökkorában épít az ember. Mindent kiszorítunk magunk mellől, a plafont, a falakat, a tárgyakat, az emberi testeket, a tér legyen a lehető legszűkebb. A külvilág csak egy kis résen át látszik, odakint pedig tombol az égiháború és a vihar.