!

Yann Martel kanadai

1963. június 25. (Salamanca) –

Honlaphttp://www.whatisstephenharperreading.ca/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Yann_Martel
Facebookhttp://www.facebook.com/yannmartelauthor

Képek 5

Könyvei 11

Yann Martel: Pi élete
Yann Martel: Life of Pi
Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében
Yann Martel: Beatrice és Vergilius
Yann Martel: The Facts Behind the Helsinki Roccamatios
Yann Martel: Beatrice and Virgil
Yann Martel: The High Mountains of Portugal
Yann Martel: Schiffbruch mit Tiger
Yann Martel: Ein Hemd des 20. Jahrhunderts
Yann Martel: Die Hintergründe zu den Helsinki-Roccamatios

Népszerű idézetek

>!
bobo1019

Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat.

99. oldal

6 hozzászólás
>!
déli_báb I

A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állatkert
>!
déli_báb I

A víz víziló nélkül sokkal kezelhetőbb, mint a víz vízilóval.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: víziló
6 hozzászólás
>!
Aurore

A tudatlanság a legrosszabb orvos, a pihenés és alvás a legjobb ápolónők.

58. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: tudatlanság
6 hozzászólás
>!
Woland

A halál nem biológiai kényszerből tapad annyira az élethez – csupán irigységből. Az élet olyan szép, hogy a halál beleszeretett, féltékeny, birtokló szerelemmel, amely megragad mindent, amit lehet. De az élet könnyedén átugrik a felejtésen, csak egy-két nem nagyon fontos apróságot veszít el, és a bánat nem egyéb, csak egy felhő átsodródó árnyéka.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat · élet · halál
4 hozzászólás
>!
ervinke73

Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk, megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen, hogy utána még a nevünkben sem vagyunk ugyanazok.

32. oldal

4 hozzászólás
>!
hannis

Régebben templomokban imádkoztam, míg rá nem jöttem, hogy minden szent.

>!
Aurore 

Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. Csak a félelem tudja legyőzni az életet. Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. Egyik pillanatban nyugodtnak, magabiztosnak, boldognak érezzük magunkat. Aztán a félelem, a csendes kétség mezébe rejtezve, beoson az agyunkba, mint egy kém. A kétség találkozik a hitetlenséggel, és a hitetlenség megpróbálja kilökni. De a hitetlenség szegényesen felfegyverzett gyalogos katona. A kétség könnyedén elintézi. Az ember szorongani kezd. Jön az ésszerűség, hogy harcoljon értünk. Megnyugszunk. Az ésszerűség fel van szerelve a legújabb haditechnikával. De csodálkozásunkra, a magasabb rendű taktika és sok vitathatatlan győzelem ellenére az ésszerűséget leterítik. Érezzük, hogy gyengülünk, ingadozunk. Szorongásunk rémületté változik.
A félelem ezután teljesen a testünk felé fordul, amely tudja, hogy szörnyű nagy baj van. A tüdőnk már elrepült, mint egy madár, a beleink elsiklottak, mint egy kígyó. Most a nyelv roskad össze holtan, mint egy oposszum, állkapcsaink pedig egy helyben vágtatnak. A fülünk megsüketül. Izmaink reszketni kezdenek, mintha maláriát kaptak volna, és a térdünk úgy remeg, mintha táncolna. És ugyanez történik a testünk többi részével. Minden részünk, a neki legalkalmasabb módon, szétesik. Csak a szemünk működik jól. Mindig megfelelő figyelemmel kíséri a félelmet.
Elhamarkodott döntéseket hozunk. Elűzzük legutolsó szövetségeseinket: a reményt és a bizalmat. És máris legyőztük magunkat. Á félelem, ami végtére csak egy érzet, diadalmaskodott rajtunk.
Nehéz a dolgot szavakba foglalni. Mert a félelem, az igazi félelem, ami alapjainkban ráz meg, amit akkor érzünk, ha szemtől szembe kell állnunk halandó végünkkel, úgy befészkeli magát az emlékezetbe, mint az üszök: igyekszik mindent elrohasztani, még a szavakat is, amelyekkel beszélnénk róla. Épp ezért küzdenünk kell, hogy kifejezhessük. Keményen küzdenünk kell, hogy a szavak fényével rávilágítsunk. Mert ha nem küzdünk, ha a félelmünk szótlan sötétséggé válik, amelyet elkerülünk, amelyet talán még elfelejtenünk is sikerül, kitesszük magunkat a félelem újabb támadásainak, mert igazából sohasem szálltunk szembe az ellenféllel, amely legyőzött bennünket.

206-208. oldal, 56. fejezet (Európa, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
2 hozzászólás
>!
déli_báb IP

Amilyen gyorsan haladsz, ha hindu templomba mégy csütörtökön, mecsetbe pénteken, zsinagógába szombaton és keresztény templomba vasárnap, már csak három új vallásra kell áttérned, és szabadnapos leszel egész életedben.

80. oldal

>!
borostyan P

Az első csoda hatol a legmélyebbre, a többi aztán beleilleszkedik az első keltette nyomba.

61. oldal

10 hozzászólás