Wunibald Müller német

A zsoltárok segítenek, hogy szavam és imám szívem hangjává váljon. Nemcsak szavaimat, szándékaimat és gondolataimat viszem Isten elé, hanem egész magamat, kendőzetlenül.

63. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Szakadéktapasztalata megvilágítására Henri Nouwen a Nachts bricht der Tag an (Éjszaka kezdődik a nap) című naplójában Iris Murdochot idézi: „A legnagyobb fájdalom és paradoxon abban áll, hogy egy bizonyos ponton […] az énnek össze kell törnie […]. Akkor már csak a sötétség, a hallgatás és az üresség marad. És ott van Isten […]. Ahol már képek sincsenek, ott szakadékba zuhan az ember; de ez a hit szakadéka.”

86-87. oldal - Tönkremenni (Bencés, 2013)

Szent Ágoston „a ti hazátok szerelmes énekei”-nek mondja a zsoltárokat. És ahogy a vándor az úton hazájának dalait énekli, úgy legyenek számunkra a zsoltárok is olyan dalok, amelyek igazi hazánkról szólnak, és amelyek e haza iránti szeretetünket növelik. És ahogy a vándor énekel éjszaka, hogy elűzze a sötétségtől való félelmét, úgy kell nekünk is a zsoltárokat énekelnünk, hogy megvigasztaljuk magunkat életünk éjszakájában, és hogy már itt érezzünk és ízleljünk valamit hazánkból.

64. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Ismételgethetünk egy-egy zsoltárverset, vagy mintegy beleélhetjük magunkat egy különösen nekünk szóló zsoltárba, miközben újból és újból elmondjuk, elimádkozzuk vagy elénekeljük azt. E célra a 68. zsoltár részletei például nagyon alkalmasak:

Emelj ki az iszapból,
hogy el ne süllyedjek,
[…]
Hallgass meg jóságos szeretettel, Uram,
nagy irgalmaddal tekints énrám!
Ne fordítsd el arcodat szolgádtól,
sietve hallgass meg,
mert nagyon gyötrődöm!
Állj mellém és védj meg,
ellenségeim közül ments ki engem!
Te tudod, milyen gyalázat ért engem,
ismered csúfos szégyenem.
Látod mind, akik gyötörnek engem,
szívemet a gyalázat összetörte,
beteggé váltam.
Vártam, hogy valaki együtt érez velem,
de nem volt,
és aki megvigasztal, de azt sem találtam.
Ételembe epét kevertek,
és szomjúságomban ecettel itattak.
[…]
Áraszd ki rájuk méltatlankodásod,
s haragodnak tüze eméssze meg őket!
Nyomorult vagyok és szenvedek,
de segítséged, Istenem, fölemel engem.
Énekkel áldom Isten nevét,
s őt magasztalom dicsérő szóval.

60-61. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Ezen túlmenően a zsoltárok arra késztetnek, hogy ne „valamiről” gondolkodjam. Közvetlenül abba a kedélyállapotba vezetnek el, ahol bajommal, szomorúságommal és fájdalmammal találom szemben magam. A zsoltárok azzal segítenek ezen az úton, hogy kölcsönadják a szavakat a bennem zajló történések megfogalmazásához.

62. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Ezt a „sötét éjszakához” hasonlítható tapasztalatot nagyon találóan érzékelteti Pierre Stutz a 23. zsoltárról készített átiratában:

Istenem
reménységem alapja
Mély titokként élsz bennem

A kétely és a bizonytalanság
napjaiban,
amikor annyi minden életem mindent átfogó hazugságának látszik
mégis törekszem, hogy a megsemmisülés közben se veszítsem el a bizalmamat

Mert Te
az elbizonytalanodáson át
akarsz az élet forrásához vezetni engem,
hogy tudjam, lehet bennem gyengeség és tehetetlenség is.

Í g y     s e m m i t    s e m    f o g o k
t ö b b é    n é l k ü l ö z n i
és biztonságot találok Benned.

87. oldal - Tönkremenni (Bencés, 2013)

A zsoltárok azzal segítenek ezen az úton, hogy kölcsönadják a szavakat a bennem zajló történések megfogalmazásához.

Uram, szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel és nappal.
Imádságom jusson színed elé,
kiáltásomra fordítsd füledet!
[…]
Ifjúkorom óta megtört vagyok
s a halál fenyeget,
lesújtott engem félelmed,
és zavart vagyok.
                                    (87. zsoltár)

Imádságomat hallgasd meg, Uram,
ne zárkózz el kérésem elől!
Fordulj felém és hallgass meg,
a félelem hajszol, zavart vagyok,
[…]
Megremeg a szívem bensőmben,
halálfélelem vesz körül engem.
[…]
Este, reggel és délben is panaszkodom,
sóhajtozom színe előtt,
mert meghallgatja esengő szavamat.
                                            (54. zsoltár)

Ments meg engem, Istenem,
mert a víz már fölér a torkomig!
Elmerültem a mély iszapba
és nincs hol megvessem lábamat
a vizek mélyére zuhantam,
átcsapott a hullám fejem fölött.
Belefáradtam a kiáltozásba,
a torkom berekedt,
elhomályosult szemem,
míg Istenre várok.
                                    (68. zsoltár)

62-63. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Ha a szenvedő, gyászoló, depresszív ember átengedi magát a zsoltárok magával ragadó hatásának, újra érzékelheti a haza, a hovatartozás, a gyengédség iránti vágyát. Az élet és bizonság iránti látszólag kiszikkadt, elsorvadt vágya elevenedik fel, támad új életre. Ráhagyatkozhat, engedheti, hogy magával sodorja. E vágy érzékelésével már teret nyer benne valamelyest az az érzés, ami után vágyakozik: az otthon, a védettség megtapasztalása. Minél inkább érintkezésbe kerül e vággyal, s engedi, hogy az átjárja, annál erősebb lesz benne a védettség, a valahová tartozás érzése, míg vágya végül eltalál Istenhez. Akkor újból helyreáll a kapcsolat közte, a szíve és Isten között, s újból megéli, hogy Isten hordozza őt.

64. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Aki megpróbálja [életének nyomasztó, szomorú, melankolikus dolgait] szórakozással, túlharsogva és fényárral elűzni, kikerüli élete egy lényeges részét. A „sol nigra”, a fekete nap nem kevésbé értékes, mint az aranyló napsugár. Léte önmagában se rosszat, se jót nem jelent. Maga a valóság.

68. oldal - Az elfojtott depresszió (Bencés, 2013)

Bebizonyosodott, hogy épp a depresszív embereknek nagy segítséget jelenthet a közvetlen biztatás, egy vigasztaló szó vagy tanács. A közös ima, például egy zsoltár elmondása (mint a 68., 87., 54.) is, enyhülést hozhat és új bátorságot önthet az emberbe.

60. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)