!

Wu Ming-Yi tajvani

1971. június 20. (Taoyuan, Taiwan) –

Teljes név吳 明益
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 4

Wu Ming-Yi: Rovarszemű ember
Wu Ming-Yi: Az ellopott bicikli
Wu Ming-Yi: The Man with the Compound Eyes
Wu Ming-Yi: The Stolen Bicycle

Illusztrálásai 2

Wu Ming-Yi: Az ellopott bicikli
Wu Ming-Yi: The Stolen Bicycle

Népszerű idézetek

giggs85 P>!

Egy lányra lehet azt mondani, hogy szép, na de halott pillangók szárnyából készült képekre? Ezt már képtelen volt felfogni.

124. oldal

Chöpp P>!

A szitakötőknek zöld szemük van, sokszor eltöprengek azon, hogy zöld szemmel vajon a világ is zöldnek látszik-e.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hafaj
Olympia_Chavez P>!

Hafaj tisztában volt vele, hogy a törzsbeli öregek csak azért hajlandóak mesélni nekik, mert magányukban csak az emlékeikbe tudnak kapaszkodni, és ennek semmi köze a kulturális örökség továbbhagyományozásához meg a hasonló magasztos szövegekhez. A magány mintha láthatatlan csapot nyitott volna meg az öregekben: a történetek véget nem érőn folytak belőlük. Hafaj néha el is gondolkozott azon, hogy ha valaha írna egy disszertációt, az arról szólna, hogy a magány a kultúra igazi forrása.

85. oldal, Hafaj és a Hetedik Sziszid

Kapcsolódó szócikkek: magány · öregség
11 hozzászólás
giggs85 P>!

A pillangószárnyakból kirakott csillagos ég a valóságosnál sötétebb, mélyebb és határtalan.

123. oldal

Black_Venus>!

Umberto Eco szerint a regény olvasás egyik alapszabálya, hogy az olvasónak „hallgatólagosan el kell fogadnia egy fikciós egyezményt”, félre kell tennie a gyanakvást és hinnie kell az író által felépített világban. Az olvasónak tudnia kell, hogy kitalált történetet olvas, de nem szabad, hogy emiatt azt gondolja, az író hazudik. Úgy kell tennie, mintha a könyvben leírtak valóban megtörténtek volna.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fikció · regény · Umberto Eco
Chöpp P>!

Nagyon sokáig tud írni, s közben a szeme álmodik.
Megkérdeztem tőle, hogy mit ír.
– Egy történetet írok – felelte.
– És miért írsz történetet?
– Azért, hogy megmentsek egy embert. – Azt hiszem, ezt mondta.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: írás
Nikolett_Kapocsi P>!

Hallgattam, ahogy sírása belevegyül a patak csobogásába, mintha két vízfolyás örvénylene a szívemben.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sírás
ライジーア>!

– Ugye, papa, te úgy gondolod, hogy ez így nem helyes?
– Nem tudom. Most még sok a fóka, de amíg a bálnák is rengetegen voltak, az ő sorsukkal sem törődött senki, az emberek puszta fogyasztási cikknek tartották őket. Előfordult, hogy megöltek egy rakás bálnát, és csak a legvastagabb bálnazsírcsíkokat vágták le róluk, a többit csak úgy otthagyták, nem foglalkoztak vele. Egészen addig, amíg alig maradt bálna a tengerekben. Mostanában kezdem úgy érezni, nem az a fő kérdés, hogy ki fogjuk-e végleg irtani a bálnákat és a fókákat. Az a legfontossabb, hogy az embernek csak annyit lenne szabad elvennie a természettől, amennyi a saját táplálásához elég.
– Tehát mi a véleményed?
– Az utóbbi napokban egyre csak az jár a fejemben, hogy talán nem is az egyes fajok fennmaradása a probléma. Hanem az, hogy az embereknek miért kell mindig a saját szükségleteinél többet elvennie?

318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bálna · emberség · fóka · szükséglet · természet
Chöpp P>!

A járó fák valójában egy füge- és kámforfákból álló őserdőt alkottak, de csüngő ágú fügéből volt a legtöbb. Azért nevezték őket járó fáknak, mert a léggyökereik az ágakból fejlődnek és csüngenek lefelé, s amikor elérik a földet, elágaznak, és támasztógyökerek válnak belőlük. Régen a falusiak határjelölőnek ültették őket, de később felfedezték, hogy a fák elmozdulnak, „tudnak járni”.

211. oldal

kacago_Morfinista I>!

Klasszikusan az a bölcsész volt, akiben több a lelkesedés, mint a tehetség.

29. oldal