Wolfgang Jeschke német
1936. november 19. (Děčín, Csehország) – 2015. június 10.
Tudástár · 15 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Jeschke, Wolfgang |
---|
Könyvei 3
Kapcsolódó kiadói sorozatok: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media · Galaktika Fantasztikus Könyvek · Galaxis SF Könyvek
Fordításai 1
Antológiák 14
Népszerű idézetek
És ami a logikát illeti, nos: az mindig az emberi megismerési lehetőségek törvényszerűségeit tükrözi, és nem az univerzum törvényszerűségeit.
50. oldal
Az ütközet egész nap tartott. A kobaltkék fickót nem lehetett legyőzni. Lézerágyújával úgy végigkaszálta az állásokat, hogy egész Afrika lángokban állt. A MIG-ek fellángoltak, mint a pillangók, és hamuként hulltak le az égből, de aztán később valahogyan őt is eltalálhatták, mert a lövöldözés megszűnt. Atomcsapásokkal terítették be, úgy, hogy magam sem jutottam levegőhöz a búvóhelyemen. Olyan sugáradagot kaptam akkor, hogy heteken át beteg voltam, és világítottam, hogy a saját fényemnél olvashattam éjszaka.
– Félek, hogy ez csak a kezdet – mondta Steve keserűen. – Az ember, ahová csak beteszi a lábát, uralkodik, eluralkodik, tekintet nélkül a környezetére.
146. oldal
A Vénusz tisztán ragyogott a nyugati égbolton, és lassan süllyedt a horizont felé. A törékeny, vékony holdsarló úgy lebegett elébe, mint egy üvegbárka. Dél felé pillantva egy üstököst látott szorosan az afrikai hegyvonulatok felett. Konokul kelet felé mutató farka olyan volt, mint egy kovácsműhely fújtatójától szétzilált szikraeső. Idegen, fenyegető égbolt tárult ki előttük, egy olyan világ égboltja, amely még nem alkalmas az ember számára: olyan égbolt, amely egy, még befejezetlen teremtés kusza konstellációit mutatja. De Steve lassacskán mégis eljutott odáig, hogy megérezze e világ valódiságát, a maga érzékelhető lényegében. Alakot öltött, már nem absztrakt múlt volt, hanem mosttá vált, jelenné, amely belélegezhető, ízlelhető és megragadható. Olyan volt ez, mint hogyha az idő hatalmas testén egy pórus nyílt volna, s ő úgy hatolna bele ebbe, mint egy mikroba; mintha az élet árama, amelyet valahol másutt elhagyott, most újra hátára venné és a jövő felé ragadná. A jövő felé, amelyben az ő jelene úgy fekszik valahol, mint egy távoli galaxis, tőle aeónoknyi távolságban, mint egy sziget, de amelynek partjaira azért emlékezik az ember.
141. oldal
Ahol a valóság egy meglepő pillanatra kaput tár, és szabad kilátást enged egy másik realitásra – no igen: azokon a pontokon vannak az emberi fantázia tárnái. És ha ennek a világnak egy szép napon csakugyan szét kell hullania, akkor lakóinak fantáziahiánya miátt hullik majd szét.
263. oldal, Atlantiszba és más irányokba
– […] Emlékszel a Final Fantasyre, Hironobu Sakagucsi filmjére? Az ezredforduló táján készülhetett.
– Hát nem nagyon ismerem az ilyesmit.
– Számítógéppel készítették az egészet. Elképesztő volt a részlethűsége. Azt hinnéd, hogy igazi embereket látsz. Minden szőrszál a helyén volt. Minden apró folt a bőrön. Egyszerűen tökéletes. Isida tőle tanult. Az a film egyszerűen király!
első kötet, 132. oldal (Metropolis Media 2008)
– Tudja, Mr. Manley, Sherlock Holmes munkáját egyetlen alapelv vezérelte, amelyet mindig sikeresen követett. Így hangzik: „Ha mindent, ami nem lehetséges, kiküszöböltél, akkor az, ami megmarad; az igazság lesz – bármennyire is bizonyíthatatlan.” Nos, az én véleményem szerint ez az alapelv egy kissé elhamarkodott. Én nem mernék olyan messzire menni, hogy bármi érthetetlent mint lehetetlenséget kizárjunk.