!

Władisław Stanisław Reymont lengyel

1867. május 7. (Kobiele Wielkie, Lengyelország) – 1925. december 5. (Varsó, Lengyelország)

Teljes névStanisław Władysław Rejment
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Władysław_Reymont
Életrajz

Könyvei 4

Władisław Stanisław Reymont: Parasztok
Władisław Stanisław Reymont: A vámpír
Władisław Stanisław Reymont: Népítélet
Władisław Stanisław Reymont: Az ígéret földje

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Nobel-díjasok könyvtára, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Helikon klasszikusok, Olcsó kiadás, Halhatatlan könyvek, Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára

Antológiák 2

Martinkó András (szerk.): Elbeszélések a világirodalomból
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája

Róla szóló könyvek 1

Kovács Endre: Reymont

Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Falun semmi se marad titokban, jól tudják, mi füstöl és hol…

253. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
ppeva P

A nap, mint a tegnapi is, gyönyörű, napfényes, igazi májusi nap volt. Csak éppen szél fújt, csintalanul pajkoskodott a földeken, s a gabona úgy ringott a táblákon, mint a hullámzó víz. A kertek zúgva hajladoztak, sűrűn hullottak a szirmok, s illatoztak az orgona meg a zelnice telt, súlyos fürtjei. Föld- és virágszagú, friss levegő áradt. Az erdő mellett elterülő legelőről éneket hozott a szél. A kovácsműhelyben csengtek a kalapácsok. Az utak már reggel óta tele voltak néppel és emberi zajjal. Az asszonyok a káposztaföldekre vonultak, szitán és kosárban cipelték a palántákat, és hangosan beszélgettek a tegnapi vásárról meg a bíró dolgáról.

Második kötet, III. Tavasz

Kapcsolódó szócikkek: május · zelnicemeggy (Prunus padus)
4 hozzászólás
>!
DTimi

Közeledett a tél…
Még csak birkózott az ősszel. Üvöltve hánykolódott a kékes távolban, mint az éhes vadállat, és nem lehetett tudni, mikor ront elő és veti rá magát kegyetlen agyaraival a világra…
Még csak néha-néha hullott a hó – fakó, gyorsan eltűnő őszi hó… Még csak merev, betegesen kékes, unalmas, nyögdécselő, rothadó napok jöttek, jajjal áthatott, jeges világot szitáló holt napok; a madarak kiáltozva menekültek az erdőkbe, a patakok félénkebben csobogtak, és lustán baktattak, mintha megdermedtek volna ijedtükben. A föld reszketett, és minden élőlény észak felé emelte éber, riadt tekintetét: a felhők kifürkészhetetlen örvénye felé…
Még ősziesek voltak az éjszakák; vakok, süketek, zavarosak, tele ködfoszlányokkal és halott csillagok fényével; az aggodalom elfojtott jajával telt, rezgő csend fülledt éjszakái, telve fájdalmas sóhajtásokkal, titkos vergődéssel, hirtelen csenddel, kutyaugatással, a dermedt fák vonaglásával, a menedéket kereső madarak ijesztő kiáltozásaival. A sötétségbe vesző pusztákon, keresztutakon titokzatos szárnycsattogások hallatszottak, a dermedt házikók falai alatt félelmes árnyékok leselkedtek, csúszkáltak, nyivákoltak. Borzongató jelenségek támadtak: sejtelmes hívások, rémes csámcsogások, hajmeresztő nyögések…
Még kiemelkedett néha-néha napnyugta táján az ólomszínű ég komor mezőiből a nap, hatalmasan, vörösen, s azután nehézkesen aláhanyatlott, mint valami olvasztott vassal telt hordó, amelyből véres, izzó láva ömlött ki, és szurkos, fekete, forró parázzsal sávozott füstpászmák törtek elő, úgyhogy tűzben-lángban állt az egész világ.
És csak késő éjszaka aludt ki és hűlt le az égen ez a véres parázs, s az emberek azt mondogatták:
– Gyarapszik a tél, cudar szelek szárnyán nyargal errefelé.
És gyarapodott a tél, növekedett mindennap, minden órában, minden szempillantásban.
Végül megérkezett.

249-250. oldal

2 hozzászólás
>!
Nílkantha

A hosszú imádságtól meg a teli táltól még senki meg nem halt…

29. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

Ne az embert nézze, hanem a cselekedeteit.

262. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

… a lámpa is nagyobb lángra lobban, mielőtt kialszik.

261. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

…aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók!

534. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

…a törvény az olyan, hogy sose lehet tudni, kire sújt, bűnösre vagy igazra.

55. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

>!
Nílkantha

Amilyen a gyökér, olyan a szára, amilyen az anyja, olyan a lánya!

212. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

5 hozzászólás
>!
Nílkantha

– Testvéreknek teremtette az Úr Jézus az embereket, mégis olyanok egymáshoz, mint a farkasok.
– Nem farkasok ők, csak az ínség uszítja őket egymásra, hogy marakodnak, mint a kutyák a lerágott koncon!

213. oldal, I. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972