Windisch-Graetz Lajos

Néhány hónap elteltével visszatértünk Budapestre. Egy pompás arab mént, egy szintén remek szamarat (ezek Juszuf Kamal ajándékai voltak), egy néger fiút és egy kis krokodilt hoztam magammal a tizenhatos huszárok kaszárnyájába. A krokodil csak pár napig élt a fürdőkádban. Pokolian büdös volt, megharapta hitvesem komornájának ujját, mire odaadtam az istállóban a huszároknak, hogy intézzék el. A néger gyerek, Ali, aki két tehénért vettünk meg a családjától az őserdő közepén, sok vidámság, de nem kevés gond forrása is lett. Még soha nem volt rajta semmilyen ruhadarab, hamuval és zsírral kente be a testét – de szupertehetség volt, néhány hónap alatt megtanult angolul, németül és magyarul, s kiemelkedő billiárdjátékossá vált. Ezredünk tisztjei addig kényeztették, amíg – nyolc hónappal civilizálása után – radkersburgi új garnizonunkból a kis kávéház kasszírnőjével együtt örökre kereket nem oldott – vitték persze a pénztárat is, és vele együtt pár ezüstkanalat a lakásunkból.

61. oldal

Aznap este a Presta nevű telivér kancámon ültem; szörnyen ideges jószág volt, a közelharcban meg is bokrosodott a lövöldözéstől és ordítozástól, és vad vágtában elszaladt velem a cserkeszeken keresztül. A kardomat visszadugtam a hüvelybe, két kézzel próbáltam megfékezni a lovat, s egyszer csak egyedül voltam messze elöl az országúton, mellettem egy öreg cserkesz tiszt, akivel szintén elszaladt pompás szürke csődöre. Csak néztük egymást és nem tettünk semmit a másik ellen, bőven volt dolgunk a lovunkkal.

108-109. oldal

A szülői ház kiegyensúlyozott légkörében csupa jóság és derű lakozott, mert apámat és anyámat bensőséges szeretet kötötte össze, és a nálam tíz és tizenkét évvel idősebb nővéreimmel együtt harmonikus életet éltünk.

11. oldal

A szülői házban számos ember fordult meg: katonák, művészek, tudósok és arisztokrácia rangbeli tagjai, mindahányan „hamisság nélkül való emberek”, akik annak mutatkoztak, akik valóban voltak.
Ilyenformán bizonyos értelemben hamis kép alakult ki bennem az emberiségről, és gyermekkori benyomásaim alapján ítéltem meg, amikor kiléptem az életbe. „Hamisság nélkül” ugyanis csak nagyon kevés ember viselkedik, mivel a földlakók túlnyomó többsége azt a képet teszi közzé magáról, ami az érdekeit leginkább szolgálja.

11. oldal

Mindent felülmúlt a hűséges bajtársiasság, amely bennünket, az I. évfolyam növendékeit összekapcsolt; ez a bajtársiasság nem ismert semmilyen osztálybeli, faji vagy vallási különbséget. Életre szólóan hű barátokra tettem ott szert. Ma már egyedül én vagyok életben. Tisztelet az emléküknek!

14. oldal

[…] hűséges ember azért jött, hogy elmondja, Horthy magához kérette a nemzeti társaságok vezetőit, akik szerint a legnagyobb veszélyt az a körülmény jelenti az uralkodó rezsimre nézve, hogy Windischgraezt Lajos az akció teljes hátterét pontosan ismeri, de éppen ennek a kormánynak és Horthynak ellensége. Megbeszélték annak lehetőségeit, hogy lehetne engem valahogy kiparancsolni ebből a világból – hiszen ilyesmi megesett már Magyarországon az akkori hatalmon lévők különféle ellenségeivel, akiket hirtelen támadt betegség vagy akár „öngyilkosság” szólított el az élők közül.

197. oldal

Gyakran kaptunk meghívást zsidó esküvőkre. Nyomorúságos házakba léptünk be, majd váratlanul válogatott műkincsek között találtuk magunkat – s a kollekciók kifinomult nyugati ízlésről árulkodtak.

19. oldal

Az operaszínpadok számtalan híressége kezdte énekesi karrierjét a galíciai zsinagógákban.

19. oldal

Társadalmunk évtizedek óta tartó „békepszichózisban” élt, az emberek élvezték az állandósult jólétet és egzisztenciális biztonságot, s ez nem tette lehetővé, hogy a maga teljességében felfogják: a háborúban minden fennálló „megsemmisül” és elpusztul.

75. oldal

[…] lelkesen vetettem bele magam kicsiny szakaszom huszárjaival a szolgálatba. Megkedveltem ezeket a nagyszerű parasztfiúkat; kiváló katonákat, ráadásul „ hamisság nélkül való” embereket ismertem meg bennük.

61. oldal