!

William Wordsworth brit

1770. április 7. (Cockermouth) – 1850. április 23. (Rydal Mount)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 2

Könyvei 14

William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge – George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Óda a nyugati szélhez
William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge: Wordsworth és Coleridge versei
William Wordsworth: Selected Poetry
William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge: Wordsworth / Coleridge
William Wordsworth: The selected poetry and prose of Wordsworth
William Wordsworth: The Prelude
William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge: Lyrical Ballads
William Wordsworth: The Complete Poetical Works of William Wordsworth
William Wordsworth: Favorite Poems
William Wordsworth: The Excursion / The Recluse

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · Az angol líra kincsesháza · Lyra Mundi · Faber Nature Poets angol

Antológiák 18

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok
Dornbach Mária – Szász Elizabeth (szerk.): Tavirózsa kisasszony
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Csukás István (szerk.): Koncert

Róla szóló könyvek 3

Kerry McSweeney: The Language of the Senses
Boris Ford: From Blake to Byron
Laura Dabundo: The Marriage of Faith

Népszerű idézetek

Cheril>!

W. Wordsworth
ÓDA: A HALHATATLANSÁG SEJTELME A KORA GYERMEKKOR EMLÉKEIBŐL
V

Születésünk csak álom s feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és
véget nem mivelünk ér:
nem teljesen emléktelen,
és nem egészen védtelen
jövünk az Istenből, ki otthonunk,
de fénycsóvát vonunk:
gyermekkorunkban a menny vesz körül!
Már kezdik eltakarni börtön-árnyak
a növekvő Fiút,
de ő a fényt nézi, s hogy honnan árad,
s ennek örülni tud;
az Ifjú a Természet papja, bár
kelettől már mindmessze jár,
az ábránd tündökölve
mindig ott megy előtte;
végre a Férfi látja: elenyész,
s a hétköznapok világába vész.

William Wordsworth

Scarlett0722 P>!

AZ ÓCEÁN
RÉSZLET A CHILDE HAROLD IV. ÉNEKÉBŐL

Gyönyörű az uttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedűl.
Megvetlek, ember! Természet, te hű,
meghitt barátom, benned rejtezem:
fogadj be hát Mindenség, lelkemen
a mondhatatlan űl, kiáltó rejtelem.

Scarlett0722 P>!

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
s ajkához hajló újjal a Gyönyör
mindegyre búcsut int, és mind a Méz,
mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör…

/A Melancholiáról/

Izolda P>!

KUBLA KÁN

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb,
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás maga a csép alatt, –
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarogva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!

A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
"Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét!"

SZABÓ LŐRINC

Cheril>!

Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

William Wordsworth

Cheril>!

W. Wordsworth: ÓDA: A HALHATATLANSÁG SEJTELME A KORA GYERMEKKOR EMLÉKEIBŐL VIII.

te kicsiny Gyermek, de szabad s hatalmas,
ég-adta tökélyedben diadalmas:
boldogságod ellen küzdve vakon
mért sürgeted, kívánod oly nagyon –
úgyis jármukba fognak majd az évek!
Lelkeden hamar földi teher ül meg,
és a szokások is rádnehezülnek,
a fagy súlyával, s mélyen, mint az élet!

William Wordsworth

Scarlett0722 P>!

Mert a sötétség partján lámpa gyúl
s a tátongó mélység lent ifju zöld,
az éj ölén bimbós holnap virul,
a bús vakságban hármas fénytükör.

Szilvi_F>!


Harold lapjáról Janthe képe kél:
elsőnek tűn föl s végsőnek enyész,
s ugye, ha por leszek már és penész,
lágy ujjad olykor még lantomhoz ér,
idézni bókom, melyben ifjan élsz?

Byron: Janthéhoz

Nieve>!

To Sleep

A flock of sheep that leisurely pass by
One after one; the sound of rain, and bees
Murmuring; the fall of rivers, winds and seas,
Smooth fields, white sheets of water, and pure sky —

I've thought of all by turns, and still I lie
Sleepless; and soon the small birds' melodies
Must hear, first utter'd from my orchard trees,
And the first cuckoo's melancholy cry.

Even thus last night, and two nights more I lay,
And could not win thee, Sleep, by any stealth:
So do not let me wear to-night away.
Without thee what is all the morning's wealth?
Come, blessed barrier between day and day,
Dear mother of fresh thoughts and joyous health!