William Shakespeare angol brit

Nem tudnám megmagyarázni, miért szeretem Shakespeare-t. Olyan, mit amikor kedvelek egy tanárt: nem minden egyes szavát értem, de a mondanivalója átjön, és ez a lényeg.

Ő a legjobb, wili?

Valaki egyszer azt mondta, Shakespeare már poros – hát én ezt a nevében is kikérem magamnak…

Drága William! Ha találkozunk ott fent, lesz egy-két szavam hozzád! <3

400 év távlatából is képes minden alkalommal újat tanítani és mutatni az emberiségről. Nélküle nem lenne olyan az elmúlt évszázadok irodalma, amilyen, és már csak ezért is hálásak lehetünk érte.
Nem is kérdés, hogy a teljes életművét el kell olvasnom.

Tetszenek a drámái.

Nekem mindig is ő marad a drámák királya. Meg a vígjátékoké. Meg a… a lényeg, hogy ő SHAKESPEARE.

„Shakespeare a teremtés fele”
Jóval többet tudott, mint amit a kora, vagy akár mi fel tudnánk fogni…

Mester, zseni. Nagyon kedvelem.

Dárdarázogató Vilmos számomra mindig is egy furcsa szerző marad. Nem kedvelem különösebben, mert egyrészt a drámái (amit olvastam) messze túlértékeltek, túl kiszámíthatóak (mindenki meghal), és ezen az sem segít, hogy a legtöbb sztorit előtte nem írták meg sokan, mert akkor is megírták csak nem ismerjük. A vígjátékai ritkán viccesek mai szemmel nézve, számomra egészen érthetetlenek.
Az, hogy archetípusokat alkotott, amiket azóta is utánoznak, szerintem egyszerűen a jó lopások eredménye, hiszen a Rómeó-Júlia agyonismétlet sztorit, vagy a Vihar alapötletét nem ő találta ki, csak ő a legmesszebbi, akihez vissza tudunk nyúlni hozzá, mert előtte nem túl sok az írásos emlékünk.