!

William Landay amerikai

1963 (Boston, Massachusetts, USA) –

NemFérfi
Honlaphttp://www.williamlanday.com/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/William_Landay

Képek 1

Könyvei 2

William Landay: Jacob védelmében
William Landay: Defending Jacob

Népszerű idézetek

>!
tmezo P

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor már nem a szüleink gyerekei vagyunk, hanem a gyerekeink szülei.

91. oldal

1 hozzászólás
>!
tmezo P

A szenvedés megedzi a lelket.

476. oldal, 37. fejezet - Utózöngék

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
>!
tmezo P

– Meddig vagy hajlandó elmenni érte?
– A pokolba és vissza.

248. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Barber
>!
hcs23

– Mi van?
– Semmi.
– Mit bámulsz?
– A feleségem vagy. Bármikor megbámulhatlak.
– Ez a szabály?
– Igen. Szabadon bámulhatlak, fixírozhatlak, stírölhetlek, amikor csak akarom. Nekem elhiheted. Ügyvéd vagyok.

>!
cassiesdream

Egy hosszú élet során harminc-harmincötezer napot kell túlélnünk, de csak néhány tucat van közöttük, ami igazán Számít, amikor Valami Emlékezetes Történik. A maradék – az életünk zömét kitevő több tízezer nap – jelentéktelen, rutinszerű, monoton. Gyorsan letudjuk, és rögtön el is felejtjük. Amikor visszagondolunk az életünkre, hajlamosak vagyunk elsiklani a számok fölött. Csak a szépre emlékezünk, a többit pedig elfelejtjük. Takaros kis történetekbe rendezzük hosszú, parttalan életünket, …

471. oldal

>!
tmezo P

A méltóságában sértett ember mindig bosszúért liheg.

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Barber
>!
tmezo P

Tulajdonképpen bármit meg lehet szokni. Ami az egyik nap még lesújtó, elviselhetetlen és felháborító, az idővel hétköznapivá, jelentéktelenné szelídül.

485. oldal, 39. fejezet - Paradicsom

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Barber
>!
shadowhunter1975 P

Tudja, mit mondott nekem ez a kölyök? Miután a lelkemet kitettem érte? Azt mondta: „Megváltoztál, mutter. Mióta Newtonba költöztél, nagyon fenn hordod az orrodat. Csicsás szemüveget hordasz meg csicsás ruhákat, és megjátszod magad a szomszédok előtt.”
Tudja, miért hordom ezt a szemüveget? – kapott fel egy okulárét a karfa melletti kisasztalról.
– Mert nem látok! De ennek a kölyöknek sikerült úgy kiidegelnie, hogy még a saját házamban se merem felvenni.

223. oldal, 16. A tanú (Könyvmolyképző, 2013)

>!
hcs23

– Hogy érzed magad, Jacob?
– Nem tudom.
– Ideges vagy? Aggódsz? Vagy mi?
– Nem tudom.
– Hogyhogy nem tudod? Arra vársz, hogy más mondja meg helyetted?
– Anya, most nincs kedvem beszélgetni.
Mi ragaszkodtunk hozzá, hogy Jacob ezzel az udvarias kifejezéssel adja tudtunkra, ha a háta közepére sem kíván minket. De mostanában olyan sűrűn és olyan gépiesen ismételgette: „Most nincs kedvem beszélgetni”, hogy minden udvariasság kiveszett a kijelentéséből.
– Jacob, legalább annyit mondj, hogy nincs semmi bajod, hogy ne kelljen halálra izgulnom magam.
– Most mondtam. Nincs kedvem beszélgetni.
Laurie elkeseredetten nézett rám.
– Jake, anyád kérdezett valamit. Nem esik le a korona a fejedről, ha válaszolsz neki.
– Jól vagyok.
– Szerintem, anyád ennél részletesebb választ vár.
– Apa, lécci! – Jacob ismét a számítógépre szegezte a tekintetét.
– A gyerek azt mondja, jól van – vontam meg a vállam.
– Én is hallottam. Köszönöm!
– Ne parázz már, anya! Minden okés!
– És veled mi a helyzet, drágám?
– Jól vagyok. Most nincs kedvem beszélgetni.
Jacob savanyú pillantást vetett rám. Laurie kelletlenül elmosolyodott.
– Egyre jobban bánom, hogy nincs egy lányom. Sokkal kiegyensúlyozottabbak lennének az erőviszonyok, és lenne kivel beszélgetnem. Mintha két sült hallal élnék együtt.
– Egy feleség is megoldaná a problémádat.

>!
tmezo P

(…) és hirtelen rájöttem, hogy azért nincs ablak a tárgyalótermekben, a felek nehogy kihajítsák rajta egymás ügyvédjét.

166. oldal