William Heinesen dán feröeri
1900. január 15. (Tórshavn, Feröer-szigetek (Dánia)) – 1991. március 12. (Tórshavn, Feröer-szigetek (Dánia))
| Nem | férfi |
|---|
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Polar könyvek
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Messze kint a higanyfényű világtengerben áll egy magányos, ólomszínű kis sziget. Ennek a parányi szigetnek a mérete úgy aránylik az őt övező hatalmas tengeréhez, mint a homokszem egy bálterem parkettjához. Persze, ha nagyítóüvegen át nézzük, ez a homokszem is egy egész világ, hegyek, völgyek, széles öblök és szűk fjordok tarkítják, és házak is állnak rajta, bennük kisemberek. Sőt, valahol még egy öreg városkára is rábukkanunk, kikötőkkel és raktárházakkal, utcákkal és meredek közökkel, kertekkel, piactérrel és temetőkkel.
9. oldal - Korneliusról, a szélhárfaépítőről és fiairól
Telnek-múlnak a napok és éjszakák, zörög a mángorló, őröl az idő malma. Őröl olykor újdonságot is, de leginkább az ismerős szürke port őrli, a szürke mindennapok egyhangúságát. A mai nap tegnappá, a tegnap tegnapelőtté porlik, a tegnapelőtt szürke hajdankorrá ülepszik, és úgy besűrűsödik, hogy már-már áttekinthető történelemnek látszik, bár sötétjéből gyakran szivárognak ki mendemondák, félig megverselt dalok, és soha fel nem tárt titokzatosságok is.
257-258. oldal
Matte-Gok figuráját nagyfokú valószerűtlenség övezi: arctalan, és nem tudni mi lakik lelkében. Jelenléte csupán hideg, és ellenállhatatlan erőt sugároz. Karvaly profiljával az embertestű és madárfejű Ra istenre hasonlít. Nem emberi lény, magányos, baljóslatú madár, alacsony röptű, kószáló ragadozó.
242. oldal
Hogy mi az a tejkúra? Hát amikor már olyan laposra ittad magad, mint egy lepényhal, és már nem bírsz többet inni, de abbahagyni sem akarod, mert még erősen fészkelődik benned a nyugtalanság, akkor fogsz egy bögre tejet, és magadba döntöd.
…
Na nem azt a tiszta, leszűrt tejet, magyarázta Ole… Olyan tejnek kell lennie, amiben megáll a kanál, tiszta, elsőosztályú tejszínnek. Attól belülről teljesen megtisztulsz, olyan leszel, mint a ma született bárány, nem lesz egy rossz gondolatod sem, nem idétlenkedsz, nem fecsegsz, rendes emberként viselkedsz, nem jajgatsz, nem ordítozol senkivel, nem kötsz bele eszelős dühvel senkibe, nem rémisztgetsz halálra kislányokat, mint egy esztelen majom!
178-179. oldal
…legbelül csodálatos módon sebezhetetlen volt.
…mint költő két világban élt egyszerre, a valóság és a költészet világában, és rendelkezett azzal az elképesztő tulajdonsággal, hogy tetszése szerint át tudott lépni egyikből a másikba, és olykor meg bírt állni ennek a két hatalmas és egymást kannibál módon fölemésztő birodalomnak a határmezsgyéjén is.
109. oldal
Sirius tehát itt fekszik a régi szobájában, és nagyjából mindene megvan, amit csak akar. Napi szükségleteiről a kovács gondoskodik, kivéve a papírt, amire írhat. Ebben Mac Bett sietett a költő segítségére több kötegnyi régi tapétahulladékkal, amelyeket ő felvágott, és könyv formára összefűzött.
Ezeket a könyveket kell most verssel megtölteni. Ott hevernek mellette, arra várnak, hogy kézbe vegye őket. Nem számít, hogy nem tiszta, fehér papírból vannak, hogy mindnek a hátoldalát virágok és indák díszítik, ellenkezőleg, ez még vonzóbbá teszi őket. Mintha egy elvarázsolt erdőn kellene keresztülírnia magát az embernek. Ma este még a Hold is úgy világít, hogy írni lehet a fényénél.
258-259. oldal
A cserépkályhában vörösen izzott a parázs, a mennyezetről lelógó, nagy bádoglámpa fénye vörösen sugárzott, a zenélő férfiak arca kivörösödött, és mintha maga a zene is vöröses árnyalatot kapott volna.
…
Odakint sötét vizek morajlottak, és az ablakon kinézve látni lehetett a homályban ringatózó hajók körvonalait. De mintha ezeket a hajókat is leheletnyi vöröses fény övezte volna, és mintha vágyakozva hallgatóztak volna ők is, mint akiket bensőséges örömmel tölt el a remény, hogy egyszer majd kiszabadulnak horgonyláncaik fogságából, és részesei lesznek a korlátlan szabadságnak odakint a morajló világtengeren.
24-25. oldal