William Butler Yeats ír

Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Az ég köntösére vágyik/He Wishes for the Cloths of Heaven (ford. Szabó Lőrinc)

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Ha ősz leszel s öreg

Lépjünk előre, mi mesemondók, és ragadjuk meg, bármi prédára is vágyakozik a szív – ne ijedezzünk! Minden létezik, a föld pedig csak egy kis por a lábunk alatt.

85. oldal

Hallgatja a síró sást
(He hears the Cry of the Sedge, 1898)

Járok tó szélinél,
hol mélabús a part,
hol sásban sír a szél:
míg tengely megszakad,
mi röptet csillagot,
s hajítják kezek ím,
míg fény-öv kibomol,
Kelet- s Nyugat-lobogót:
s két szív át nem hajol
álomnak mélyein.

(Erdődi Gábor fordítása)

42. oldal - A kelta homály dalai, balladái és a rózsa-dalok (Új Mandátum, 2001)

Kedélyek
(The Moods, 1893)

Lecsöpög az idő,
mint gyertya, lohad.
Hegycsúcs, terebély
csak percre dicső.
Miféle alak,
láng-szülte kedély
volt mélybe-tünő?

(Erdődi Gábor fordítása)

46. oldal - A kelta homály dalai, balladái és a rózsa-dalok (Új Mandátum, 2001)

Meglátott egy úszó legényt
Egy sellő, remeket,
Átfonta, lemerült vele,
Boldogan nevetett
S vadul, – feledve, hogy az is
Megfúl, akit szeret.

153. oldal, Ifjú és öreg férfi (részlet), III. Sellő (ford. Illyés Gyula)

Dalból szabtam kabátot,
Ősrégi mitológiák
Hímezték át meg át;
De felöltötte, látod,
A sok bolondja,
S benne parádéz,
Mintha ő varrta volna.
Hát csak viseljék,
Akkor már jobb nekem
A meztelenség.

83. oldal, Kabát

When You are Old

When you are old and gray and full of sleep
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;

How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true;
But one man loved the pilgrim soul in you,
And loved the sorrows of your changing face.

And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how love fled
And paced upon the mountains overhead,
And hid his face amid a crown of stars.

William Butler Yeats: When You are Old (Magvető, 2020) · William Butler Yeats

He wishes for the Cloths of Heaven

Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.

Költő kedveséhez
(A Poet to his Beloved)

Köszönő kézzel elhozom
könyvekbe kötött álmaim,
fehér asszony, gyűrt baj, ború,
mint ár gyűrése homokon.
Szivem ősi bőségszaru,
mit sápadt idő-tűz telít:
fehér asszony, álmodba, ím,
elhozom szívem rímeit.

(1895)

(Erdődi Gábor fordítása)

15. oldal - A kelta homály dalai, balladái és a rózsa-dalok (Új Mandátum, 2001)