Wilhelmine Heimburg német
Teljes név | Emilie Wilhelmine Bertha Behrens |
---|---|
Katalógusnév | Heimburg, Wilhelmine |
Nem | nő |
Képek 1
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Szines regénytár Színes Regénytár · Egyetemes regénytár Singer és Wolfner · Az Athenaeum Olvasótára Athenaeum · Koronás regények Singer és Wolfner
Népszerű idézetek
„Az őszi nap vidám fényt vetett Tollen őrnagyné kis lakószobájába, visszaverődött az egyszeri! tükör lapjáról a különben kopár falra s megcsillant egy gyalogsági tiszti csákó fényes gombján, mely nyitott tokból látszott ki s különféle toilette-czikkekkel egyetemben a kis szoba egyetlen, ódivatu asztalkájának lapját tarkitotta.
A nyirfából készült székek egyikén sugár termetü fiatal ember ült, kiben könnyen rá lehetett e tárgyak tulajdonosára ismerni. Csinos, értelmes arcza volt, sürü barna haja, a felső ajaka fölött pedig merészen kunkorodó selymes bajusza. E pillanatban boszusan nézegetett egy kifogástalan, elegáns szabásu czipőre.
– Átkozott gazdálkodás, mormogta; egyetlen pár lakkczipőmet, – még ki sincs fizetve – ez a cselédnek nevezett teve közönséges subiczkkal kente be. Hallatlan!”
Heimburg, a németek egyik legolvasottabb írójának, a háború előtt megjelent egy néhány könyve a magyar könyvpiacon is. A könyvek hihetetlen gyorsasággal fogytak el és azóta a legnagyobb érdeklődéssel keresik és kérik még ma is Heimburgot. Ez indított bennünket arra, hogy e népszerű iró néhány kitűnő munkáját magyar fordításban ismét megjelentessük.
Elsőnek Heimburg legkedvesebb és legnépszerűbb regényét, az „Öreg barátnőm"-et adjuk ki.
Heimburg (igazi nevén Behrens Berta) huszonkilenc éves volt ,mikor ez a munkája „Aus dem Leben meiner alten Freundin" cimmel 1879-ben Magdeburgban megjelent. Azóta e könyv huszonhat kiadást ért el. Népszerűsége olyan, mint nálunk Jókaié. Többi regényei is a legkedvesebb olvasmányok közé tartoznak. A „Familie Lorenz” tizennyolc kiadást, a „Lumpenmüllers Lieschen" huszonegy, utolsó regénye „Lotte Lore" huszonhárom kiadást ért.
Gazdag fantáziája, érdekes mondanivalói, szentimentális, a könnyekig megható történetei, friss elbeszélő hangja tették a németek, főleg a nők legkedveltebb írójává.
Budapest, 1921. évi március hó.
Az Uránia könyvkiadó vállalat
Könnyű kis kocsiján Baldaufné hazafelé tartott a mezőről, ahol az aratást ellenőrizte. Augusztusi nap tűzött le perzselően a jó öreg Hochenburg városkára Keletfelé, a Harz hegység dombos nyúlványai fölött, sűrű szürkésfehér felhők gyülekeztek, hirdetve a vihar közelgését. A kocsiban ölő asszony aggódva nézte az eget. Sőt világos szeme, a nagy barna szalmakalap alatt, mintha el is komorodna egy pillanatra. De mire a város közelébe ért, már megint vidáman és elégedetten jártatta tekintetét a házakon és házacskákon. Felnézett egészen a vén kastélyig, mely a város keleti végében dacosan emelkedett egy sziklakúpon, a gyönyörű templom tőszomszédságában.
Baldaufné asszony nem gondolt a tájkép históriai múltjára. Először is, mert egy emberöltőn át minden áldott nap látta a méltóságteljes kastélyt, másodszor, mert csak egyszer és már nagyon régen hallott valami német császárról, aki a kastélyt a régmúltban építtette és ott is van eltemetve.
Olyan ragyogóan kel ma a nap, ahogy régóta nem tette. A hegyek orma párában fürdik. A völgyekből, mint hosszu, fehér menyasszonyi fátylak, finom köd száll fel.
– Micsoda szép mennyegzői napra virrad az erdészék Gusztija! – mondták a népek lenn a völgyben, mikor az erdőből hazafelé jöttek. A kecskéknek szedtek élelmet; «jó erős volt a harmat»; mondták. Füvön, virágon milliónyi harmatcsepp tündökölt. A gyors hegyi patakocska vizében olyan sötétkék az ég, mintha Olaszország közepén ragyogna le halandó emberekre, nem Németországban, a Harz-hegység vidékén.
Hű asszonyi sziv
Mire hazamennek, a Jézuska meggyujtotta már a karácsonyfán a lobogó gyertyákat; olyan jó meleg a szoba; és mi minden várakozik a fehérre teritett asztalkán, a karácsonyfa alatt! A régi harzi városkában ez a szokás; ott az első ünnep reggelén tér meg a Jézuska a házacskákba, akkor, mikor sötétség üli meg a földet. Nagy emberek, kis emberek szeméről elrepül az álom ezen az áldott reggelen; nem szabad lekésni a karácsonyi szent miséről!
Béke legyen a földön...