!

Wilhelm Dilthey német

Dilthey Vilmos

1833. november 19. (Biebrich, Németország) – 1911. október 1. (Seis am Schlern, Olaszország)

Tudástár · 23 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévDilthey, Wilhelm
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 3

Wilhelm Dilthey: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban
Wilhelm Dilthey: A filozófia lényege
Dilthey Vilmos: Élmény és költészet

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Társadalomtudományi Könyvtár Gondolat · Gondolkodók Gondolat · Ember és természet Franklin-Társulat

Antológiák 2

Csejtei Dezső – Dékány András – Simon Ferenc (szerk.): Ész – Élet – Egzisztencia I.
Nagy Sándor – S. Szabó Péter (szerk.): Kultúrfilozófia

Népszerű idézetek

Leverkühn>!

Minden, amiért az embernek élnie érdemes, a lelkiismeret alapján nyugszik: mert aki rendelkezik méltóságának érzésével, és ezért higgadtan szembenéz azzal, ami egyébként átalakulhat, az nemcsak önmagával kapcsolatban szorul rá erre a fundamentumra, hanem – hogy élni tudjon – azoknál is, akiket szeret.

Leverkühn>!

A társadalom nagy gépi üzemhez hasonlítható, melyet számtalan személy közreműködése tart mozgásban: aki saját hivatásának elkülönített technikájával azokon az ismereteken belül marad, melyekkel hivatásának ellátásához felszerelték, az – bármilyen kiválóan rendelkezzék is e technikával – egy olyan munkás helyzetében van, akit egy életen keresztül ennek az üzemnek egyetlen pontján foglalkoztatnak anélkül, hogy ismerné azokat az erőket, melyek az üzemet mozgásba hozzák, sőt anélkül, hogy elképzelése lenne az üzem más részeiről és együttműködésükről az egész céljának érdekében. A társadalom szolgáló eszköze ő, s nem tudatos alakításában közreműködő szerv.

Leverkühn>!

A filozófia legfőbb tétele a fenomenalitás tétele: eszerint minden, ami számomra létezik, ama legáltalánosabb tétel alá tartozik, hogy tudatomnak ténye; minden külső dolog is csupán mint a tudat tényeinek vagy folyamatainak kapcsolata adott számomra; tárgy, dolog csak valamely tudat számára és valamely tudatban létezik.

Leverkühn>!

… a művészi alkotásnak lényegében rejlik, hogy számára alakjai a lélek magányos mélységeiből emelkednek ki, és azután mégis meghatározott helyen belépnek az emberiség fantáziáját megtöltő árnyak birodalmába, és e csendes birodalomban egy magasabb, a művészen túlmutató célösszefüggésnek megfelelően foglalnak helyet.

Leverkühn>!

Amit egy ember magányos lelkében, a sorssal küzdve, lelkiismeretének mélyén átél, az ő számára létezik, nem a világfolyamat számára és nem az emberi társadalom valamelyik szervezete számára.

Leverkühn>!

… ugyanaz az emlékkép a lélekben éppoly kevéssé tér vissza új körülmények között, mint a fán ugyanaz a levél az új évben.

Leverkühn>!

A társadalomban meglévő tényállások számunkra belülről érthetők, saját állapotaink észlelése alapján ezeket egy bizonyos pontig utólag meg tudjuk alkotni magunkban, s szeretettel és gyűlölettel, szenvedélyes örömmel, indulataink egész játékával kísérjük, amikor a történelmi világ megjelenítését szemléljük. A természet számunkra néma. Csak képzeletünk hatalma kölcsönöz neki derengésnyi életet és bensőséget. Mert amennyiben testi elemek természettel kölcsönhatásban álló rendszere vagyunk, annyiban semmilyen belső észrevevés nem kíséri e kölcsönhatás játékát. Ezért lehet, hogy a természet számunkra a fenséges nyugalom kifejezésével bírjon. E kifejezés eltűnnék, ha a természet elemeiben észrevennénk vagy elképzelni kényszerülnénk a belső élet ugyanazon váltakozó játékát, amely a társadalmat számunkra betölti. A természet számunkra idegen. Végtére is csak valami külső hozzánk képest, nem belső. A társadalom a mi világunk.