Weninger Antal magyar

Magunkká kell válnunk, mert legtöbben nem tudják, hogy csak másolatok: szülők, rokonok, tanítók, nevelők, feljebbvalók tanításának visszhangjai. Talpra kell állnunk, önállókká kell válnunk!

25. oldal

Csak önismeret révén juthatunk el mások ismeretéhez és a világ, a tárgyak és események helyes megítéléséig.

36. oldal

Tornászunk, sportolunk, úszunk, síelünk, mondván: milyen egészségesek e testgyakorlatok, milyen frissítőek, erősítőek! De hogy mennyire fárasztóak és gyakran kimerítőek, az alig jut eszünkbe. S itt valami különös egyoldalúság érvényesül: elfelejtjük hozzátenni, hogy milyen egészséges, milyen „erőkút”, ahogy Ady Endre mondotta, az ágy, a Petőfi szerint „imádott” heverés, a pihenés, a szabadság, a vakáció, az üdülés, a magunkba-térés, a magunkban-időzés! A mi tornászaink és sportolóink tanulhatnának a kínai testgyakorlás módszereiből: amennyit gyakorolsz, pontosan ugyanannyit kell pihenned! Itt nincs alku: a mérleg felbillen, ha megszegjük az egyenlőséget! Ezért intjük az egyoldalú fanatikusokat arra, hogy vegyék végre tudomásul: a mozdulatlanság éppoly egészséges, mint a mozgás!

67-68. oldal

Az egyik legfőbb akadályt a belénk oltott gondolkodási hibák jelentik, amelyekre részletesen kitérünk. Így például az örökkévalót rőfökben képzeljük el, mint az idő lineáris meghosszabbítását! Pedig az örökkévalóság egyáltalán nem idő, hanem az időélmény megszűnte; tehát nem fogy, nem telik, nem múlhat el! Ugyanebbe a tévedésbe esünk, ha a tér végtelensége jut eszünkbe. A tér sem létezik külön, mert mindenhol van, de önállóan sehol sincs, még a tárgyak között levő űrdarabokat is sugárzások járják át. A tér mint űr nem tárgy, hanem képzeletünk projekciója a tárgyak közé. Teret elképzelni tárgyak nélkül lehetetlenség. Az örökkévalóság változatlan életet jelent, a téren kívüli lét pedig állapotot, nem helyet, meghatározható geográfiát. Ezért mondja a jóga, mint minden bölcsesség, hogy itt és most kell élnünk, mert az idő és tér csak részek, márpedig sem az örökkévalóság, sem az állapot nem bontható darabokra, mert nem mennyiségek, hanem minőségek.

262. oldal

Szenvedésünk oka tehát, hogy nem ismerjük igazi valónkat – Magunkat, szellemünket, amely mélyebb a személyiségünknél (persona). Ez a tudatlanság az avidja. Az emberi lélek érzékeink révén testhez kötött, de csak addig, amíg igazi lényének tudatára ébred. Ekkor – a hindu szerint – bekövetkezik a móksa: kiszabadul az örök körforgás, az újjászületések láncolatából (szamszára).

34-35. oldal

A törvény csak test, de a lélek szabad.

40. oldal

Tat tvam aszi – minden Te vagy, minden egy, Brahman… Mi csak mindennek a külsejét látjuk. Ha mögé látunk, már jógázunk, nem támaszkodunk csupán az érzékeinkre.

48. oldal

[…] a kozmikus élet elfogadása tehát zuhanás a fájdalomba és a tudatlanságba: a szabadság útja a kozmosz és a profán élet megtagadása.

50. oldal

A jóga a mindenséggel való egységünk tudatosítása.

(első mondat)

Akik tisztelnek, azokban vagyok és ők bennem.

33. oldal