!

Weiner Sennyey Tibor magyar

1981. május 10. (Eger) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 11

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba
Weiner Sennyey Tibor: Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista
Weiner Sennyey Tibor: A tengerszint feletti magasság meghatározása
Weiner Sennyey Tibor: Pihik
Weiner Sennyey Tibor: Versek a kisházból
Weiner Sennyey Tibor: A nagy eretnek
Weiner Sennyey Tibor: A természettel való kapcsolat újragondolása
Weiner Sennyey Tibor: A vándorló királyság – Jáva és Bali
Weiner Sennyey Tibor: Magyar gólem

Fordításai 2

Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1. – Észt költők verses beszélgetése
Lee Gil Won: Napfénypalást

Antológiák 7

Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Burger István (szerk.): Galaktika 308.
Burger István (szerk.): Galaktika 324.
Burger István (szerk.): Galaktika 308 XL
Burger István (szerk.): Galaktika 324 XL
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007
Tóbiás Krisztián (szerk.): Mire gondolsz?

Kiemelt alkotóértékelések

Demencze_Ilona_blogger P>!

Weiner Sennyey Tibor

Fantasztikus ember! A költészetébe, novelláiba és kutatásaiba vetett energiája felbecsülhetetlen. Művei igazi értékeket képviselnek, felnyitják a szemet, táplálják a lelket, élénkítik a gondolkodást, és szabadjára engedik a szellemet.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

A vágyak kútja betemethetetlen. Ha követ dobunk belé, csak mélyebb lesz, ha rózsát, illatos.

29. oldal

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba Elbeszélés 33 rózsamagban

Annamarie P>!

-Ellfelejtjük, ami volt rég,
Aki látott mégis újra láthat.
Titokra titok rejti a választ.

30. oldal

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba Elbeszélés 33 rózsamagban

Annamarie P>!

Rózsa vagyok én is. Gyökereim a mélyben, töviseim száramon, bimbóm az őszi napsütésben.

11. oldal

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba Elbeszélés 33 rózsamagban

Azsa IP>!

Úgy élek én a Földön…

Úgy élek én a Földön, mint egy csöndes isten:
Mindenem megvan, mégis semmim sincsen.
Meggyötörtem magam nagyon még ifjan
Rózsák közé hevertem, szerettem és ittam.

Virágim hervadásit de nehéz látnom,
De mert csak az igaz virágzik számon
Hallgatni hervadásról lehetetlen,
Öntudatlan is bűnös lehettem.

S most ez gyötör engem meg nagyon,
Rossz rekeszbe préselt égi hatalom.
Látom bűneim mik kicsik és nagyok,
S az ami voltam egykor – már nem vagyok.

Vagyok – mint költő mondja – fenség,
Déltenger, láz és idegenség,
Mint minden ember – emberiség:
Örökös szeretetéhség.

De mégis bízok én egy nagy istenben,
Ki úgy él az égben, mint mi idebenn,
S megsegít majd téged is és engem,
Hogy belőlünk emberibb-ember lehessen.

78. oldal (Concord Media, 2008)

2 hozzászólás
Annamarie P>!

Ősök szelleme, vándorok, utazók, kóborgó dzsinnek, rózsák illata, lantok pattanó húrja, hömpölygő idő, és Duna, keringő planéták, bolyongó bogárkák, szeretőm szépsége, múlandó életidőm és te is, mindenben mindenütt jelenlévő, segítsétek énekem!

(első mondat)

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba Elbeszélés 33 rózsamagban

Annamarie P>!

– Mondd, Gül Baba- szólt a legifjabb dervis a rendből-, néked nincs olyan város sehol a földön, amire azt tudnád mondani: haza?
És Gül Baba a szívére mutatott.

27. oldal

Weiner Sennyey Tibor: Gül baba Elbeszélés 33 rózsamagban

Azsa IP>!

A minap álmodtam

Csak A MINAP ÁLMODTAM előre meg
Vagy a jelenidő fényessége mutatta az imént fel
Hogy jövök haza a szép ezüst biciklimmel
Jövök haza a kisház és a kiskert
Éhesen nyílik a költő érkezésére
Jövök haza és az eső és az úristen szemhéja
Alól kivergődött boldog tenger
Szikrázó tükröt vet a mocskos aszfalton
És én elkanyarodok jobbra a Szivárvány
Utcán biciklizek éppen úgy mint ahogy
Tanultam gyermekkorom illatos tavaszi
Barackos kertjében hol a gyümölcsfák
Tömény tavaszi illatában melynek olyan
Illata volt mint a női kéznek mely enni ad
Inni ad simogatást ad altatót énekel
Olyan illatban mint ami kettőnkből
Szalad az égre ha ölelkezésünkben feloldódunk
Tanultam a kerékpározás csínját-bínját
A barackos kertben mely a tó fele lejtett
És bölcs nagyapám ki már ekkor is többet
Látott vakon mint mi a színes árnyakat csak
Mondta hogy vigyázz csak arra az egyre
Csak arra az egyre ott lenn mert ha azt
Inkább a fejed és én tekertem kettler
Alurad kétezer hatos bringám már Szegeden
Kétezer-hatban tizenöt évre vagy többre
A kerttől ami már nincs a barackfákat
Kivágták nagyapám nagyanyámmal
A kisházukba szorult a zsákutca már
Nem poros hanem hazug beton
És én jövök ennek a betonnak a túloldalán
Isten szemhéja alól szivárog a tenger
A szívem tiszta a lelkem egyenes
Ha most embert ölnék tudnám az isten vezet
De csak megállok mint Pál álhatott
Meg mostanában egyre többször jelenik
Tudatom előtt a Herceg és az elefánt meg
Fél úton behúzom az első féket
És vigyázva hogy azt ott lent be ne üssem
Egy telefonfülkének esek és zsebemből
Bilincsét – mi eladott könyveimből
Megmarad – jaj pénzt ér fájdalmas
Énekem – mi a versekből nekem itt marad
Előveszem és emlékezetből hívok két
Számot nagyapám a zsákutcában
És kint Feketeszélen mesterem és persze
Két nő nagyanyám és mesterem felesége
A vonal túl végén mondom
Hogy álmodtam nem mondom mit
S hogy két lét összekeveredett
Nagyanyám az aszfalt mögé szorított
Kertes kisházban megkérdi nagyapám
Hogy mondhatja-e s mesterem édes
Felesége kit úgy is hívnak a Feketeszélen
Akár anyám hogy drága-drága Márta
Mondja egy hete hogy örökbe fogadták
Tizenöt hónapos de most született tehát
S mondja nagyapád rákos mondja nagyanyám
Igen az ott lenn nincs egy hete hogy biztos
Kisfiam vigyázz ránk gyere utazz haza
Gondoltam felülök bicajomra és
Kitekerek a Holdra mert nincs rosszabb
A tudásnál hogy születés és halál
Összeforr de még nem haltunk
Még nem születtünk eleget
A Szivárvány utca sarkán a kisház
Felé fél úton a telefonfülkéből
Halkan kilépek a biciklimre kettler
Alurad kétezer hatos ezüstnyíl
Bringámra ülök alatta, föld felettem fellegek
Felleg fű fa és fény leszek és az úristen
Szemhéja alól szivárgó tengeren szépen
Mint egy Herceg áttekerek s nem tudom eldönteni
Csak a minap álmodtam előre meg
Vagy az örökidő fényessége mutatta imént fel?

hazafelé szerda, 2006. március 22. Este

51-53. oldal (Concord Media, 2007)

Azsa IP>!

Számtan

Minden hangjegyet.
Minden esőcseppet.
Míg megérkezel.

59. oldal (Concord Media, 2008)

Azsa IP>!

Az írásról

Volt, hogy már csak azért
Írt le sorra-sort,
És szóra-szót,
És csak azért élt
Percre-percet,
Napra-napot,
Mert szerette
A ritmust,
Ahogy a toll
A papírra fog,
Ahogy a Nap
Újra felkel

55. oldal (Concord Media, 2008)

1 hozzászólás
Azsa IP>!

Ez már a tavasz

EZ MÁR A TAVASZ vagy megint csak emlékezés
Az utazások távoli illatai betörnek s kérdik
Hol késhet oly rég ha egyszer tavasz
És mért a korai felbuzdulás néhány sugár miatt
Melyek előtt kitárom a kisház ablakait
A naplemente egyik szobából a másikba folyik
És én nem próbálom utolérni a csóvát
Vagy a végét innen e sorból elfogni
Egyszerűen csak hagyom elmúlni életem
Úgy hogy látom egyikből a másikba folyik
Ahelyett hogy megragadnám a sugaram
Kitárom előtte a kiskert egyetlen ablakát
Hol a kisfa és néhány fűszál azt kérdi
Mért késtem oly rég ha egyszer a Tavasz
Utazásaim során engem a kertnek ítélt
S most döntsd el nem tévedhetsz éber Herceg
Ez már a tavasz vagy megint csak emlékezés?

hétfő, 2006. február 20.

24. oldal (Concord Media, 2007)