Wass Albert erdélyi magyar magyar
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)
Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó
Képek 6
Könyvei 137
Kapcsolódó sorozatok: Erdők könyve · Tavak könyve · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár · Wass Albert Művei Erdélyi Szalon · Magyar mondák Kráter · Nemzeti könyvtár · Wass Albert díszkiadás · Válogatott magyar népmesék Kráter · SZEFHE könyvek
Szerkesztései 2
Antológiák 6
Róla szóló könyvek 10
Kapcsolódó zóna
Népszerű alkotóértékelések
Wass Albert
Sok könyvét olvastam, szeretem. Amit és ahogy ír. Emberiek, szépek a történetei, természeti képei leírásai megindítóan gyönyörűek. Versei, meséi is kedvesek. A humora életszeretete is megfogott. A politikai múltja nem befolyásolja az irodalmi alkotásait….nálam.
Wass Albert
Szerintem zseniális író volt! Ez a véleményem az írót, és nem a politikáját illeti, attól teljesen független.
Olyan gyönyörűen tud írni, hogy az ember olvasás közben érzi az illatokat, látja a színeket, hallja a hangokat. Úgy érzem én is ott vagyok a könyvei helyszínén, együtt élek a szereplőkkel.
Wass Albert
Imádom A funtineli boszorkány című regénytrilógiáját. Emberi érzésekről szól, érzékletes tájleírásokkal. Felcseperedik Nuca, a kis boszorkány, akinek gyermeke születik idővel, s átélheti az anyaság csodás örömeit. Majd a gyermek meghal, akinek a halálát főhősnőnk okozta akaratán kívül. A tragédia, a fájdalom a végkifejlete a műnek. Varázslatos és szomorú történet az Életről Wass Albert tollából mesei köntössel felruházva- csodálatos gondolatokkal, életigazságokkal, magyarságtudattal. Ősi mágia ez.
Szeretnék újra elutazni az erdélyi havasokba, a Fogarasi-havasokba, ott lenni a természet lágy ölén…! S hogy egyszer ott járhattam a könyv által, úgy szívem egy részében helyet foglal a nagy Egész: a kedves kötetek, Nuca és a természet, a 4 évszakkal…
Egy olyan íróról beszélek, aki születésem előtt (nem egész) 2 évvel vetett véget önkezével életének. Akinek meghallgattam a riportját. Aki magyar volt, író és költő egy személyben. Ember a javából ( eltekintve politikai állásfoglalásától, az ember a hibázás lehetőségével születik).
Wass Albert
Eszméletlenül imádom! Nagyon szépen ír, a természetet úgy ismeri, akárcsak Fekete István. Jó, hogy sok írás maradt utána!
Wass Albert
A funtinelli boszorkànnyal ismertem meg. De azt hiszem a Jönnek ès az Adjàtok vissza a hegyeimet cìmû könyvvel újra itt volt az ideje, hogy „visszatèrjek” a mûveihez. Csodàlatos iràsaival, igazsàgèrzetèvel nekem az egyik legnagyobb magyar íróm!!
Wass Albert
A funtineli boszorkány zsigerbemarkoló történetével olyan ősi dobogást adott, ami nem hittem, hogy magamban fellelhető.
Wass Albert
Egyszerűen imádom olvasni! A leírások, amik más íróknál talán unalmasak számomra, Wass Albertnél kész csodák, izgalmak. Szeretem azokat az érzelmeket, amiket megjelenít és ahogyan megjeleníti. A funtineli boszorkány regénye a kedvencem tőle.
Wass Albert
Nagyra értékelem a munkásságát, sok, és mély igazságot oszt meg olvasóival. Égyik legnagyobb magyar író.
Wass Albert
Kevés író van, aki ilyen erősen meg tudja jeleníteni a gondolatait. Az ő könyvei menthetetlenül beszippantanak, más a levegő illata, a víz íze, a tűz melege, egyszer csak ott leszel és átélsz minden jót és rosszat ami a Magyarsággal megtörtént. Kevés könyv az ami ilyen erős büszke (nem fennhéjázó, nem pökhendi, nem lenéző, „csak” büszke) Magyarságtudatot áraszt. Gyönyörűen tudja leírni a legszörnyűbb dolgokat is, hihetetlen szókincse van, minden leírt betűnek súlya, tartalma van. Élnek. Kincs ő amit át kell adni, tovább kell vinni, szeretni kell, mert másképp elvész a nyom.
Népszerű idézetek
– Ne mondjon semmit. Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.
213. oldal, II. kötet
(…) a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. (…) Mert az élet értelme a szép.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
164. oldal
Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
6-7. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)
– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól…Érted?
Harmadik kötet, 119. oldal
– Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
183. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)
Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember.
II. Kunyhó a Komárnyikon, 15. fejezet
– Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.
178. oldal, II. Kunyhó a Komárnyikon (Malomfalvi Kiadó, 1990.)
Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember.