!

Wass Albert magyar

1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Wass_Albert

Képek 6

Könyvei 130

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wass Albert: Tizenhárom almafa
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert: Elvész a nyom
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert: Kard és kasza
Wass Albert: Mire a fák megnőnek
Wass Albert: Átoksori kísértetek
Wass Albert: Farkasverem

Kapcsolódó sorozatok: Erdők könyve, Magyar mondák

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár, SZEFHE könyvek, Válogatott magyar népmesék

Szerkesztései 2

Wass Albert (szerk.): Válogatott magyar mondák és népmesék
Wass Albert (szerk.): Népirtás Erdélyben

Antológiák 4

Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Ó, örök Isten
Kovács László (szerk.): Séta bölcsőhelyem körül
Dénes István (szerk.): Hazai földön

Róla szóló könyvek 10

Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: Wass Albert igazsága
Ágoston Vilmos: A kisajátított tér
Turcsány Péter: Wass Albert, a boldog-szomorú ember I.
Turcsány Péter: Wass Albert emlékezetére
Takaró Mihály: Wass Albert regényeinek világa
Szücsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe
Balázs Ildikó (szerk.): Wass Albert életmű-bibliográfia (1923-2003)
Turcsány Péter (szerk.): És lészen csillagfordulás
Kászoni Zoltán: Wass Albert szülőföldje, vadászatai
Nagy Pál (szerk.): Wass Albert

Kapcsolódó zóna

!

Wass Albert

60 tag · 80 karc · Utolsó karc: 2019. február 17., 23:24 · Bővebben


Népszerű alkotóértékelések

>!
robinson P

Wass Albert

Sok könyvét olvastam, szeretem. Amit és ahogy ír. Emberiek, szépek a történetei, természeti képei leírásai megindítóan gyönyörűek. Versei, meséi is kedvesek. A humora életszeretete is megfogott. A politikai múltja nem befolyásolja az irodalmi alkotásait….nálam.

102 hozzászólás
>!
molyok11

Wass Albert

Imádom A funtineli boszorkány című regénytrilógiáját. Emberi érzésekről szól, érzékletes tájleírásokkal. Felcseperedik Nuca, a kis boszorkány, akinek gyermeke születik idővel, s átélheti az anyaság csodás örömeit. Majd a gyermek meghal, akinek a halálát főhősnőnk okozta akaratán kívül. A tragédia, a fájdalom a végkifejlete a műnek. Varázslatos és szomorú történet az Életről Wass Albert tollából mesei köntössel felruházva- csodálatos gondolatokkal, életigazságokkal, magyarságtudattal. Ősi mágia ez.
Szeretnék újra elutazni az erdélyi havasokba, a Fogarasi-havasokba, ott lenni a természet lágy ölén…! S hogy egyszer ott járhattam a könyv által, úgy szívem egy részében helyet foglal a nagy Egész: a kedves kötetek, Nuca és a természet, a 4 évszakkal…
Egy olyan íróról beszélek, aki születésem előtt (nem egész) 2 évvel vetett véget önkezével életének. Akinek meghallgattam a riportját. Aki magyar volt, író és költő egy személyben. Ember a javából ( eltekintve politikai állásfoglalásától, az ember a hibázás lehetőségével születik).

>!
Szédültnapraforgó

Wass Albert

Eszméletlenül imádom! Nagyon szépen ír, a természetet úgy ismeri, akárcsak Fekete István. Jó, hogy sok írás maradt utána!

2 hozzászólás
>!
Bibi_3 P

Wass Albert

A funtinelli boszorkànnyal ismertem meg. De azt hiszem a Jönnek ès az Adjàtok vissza a hegyeimet cìmû könyvvel újra itt volt az ideje, hogy „visszatèrjek” a mûveihez. Csodàlatos iràsaival, igazsàgèrzetèvel nekem az egyik legnagyobb magyar íróm!!

2 hozzászólás
>!
Miamona

Wass Albert

A funtineli boszorkány zsigerbemarkoló történetével olyan ősi dobogást adott, ami nem hittem, hogy magamban fellelhető.

2 hozzászólás
>!
B_Panka

Wass Albert

Egyszerűen imádom olvasni! A leírások, amik más íróknál talán unalmasak számomra, Wass Albertnél kész csodák, izgalmak. Szeretem azokat az érzelmeket, amiket megjelenít és ahogyan megjeleníti. A funtineli boszorkány regénye a kedvencem tőle.

>!
szekelycs

Wass Albert

Nagyra értékelem a munkásságát, sok, és mély igazságot oszt meg olvasóival. Égyik legnagyobb magyar író.

1 hozzászólás
>!
Istris

Wass Albert

Kevés író van, aki ilyen erősen meg tudja jeleníteni a gondolatait. Az ő könyvei menthetetlenül beszippantanak, más a levegő illata, a víz íze, a tűz melege, egyszer csak ott leszel és átélsz minden jót és rosszat ami a Magyarsággal megtörtént. Kevés könyv az ami ilyen erős büszke (nem fennhéjázó, nem pökhendi, nem lenéző, „csak” büszke) Magyarságtudatot áraszt. Gyönyörűen tudja leírni a legszörnyűbb dolgokat is, hihetetlen szókincse van, minden leírt betűnek súlya, tartalma van. Élnek. Kincs ő amit át kell adni, tovább kell vinni, szeretni kell, mert másképp elvész a nyom.

>!
kiskavics

Wass Albert

Gyönyörűen ír. Olvasás közben folyamatosan olyan érzésem van, mintha egy nagyapó körül ülnének az unokái, és elbűvölten hallgatnák a történeteit. A fejemben mindig egy kellemes, idős úr hangján szólnak a történetei. Minden könyvét örömmel olvasom.

>!
Enzo

Wass Albert

Egyik kedvenc íróm. Minden évben érdemes legalább 1-2 könyvét elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
mazsolafa

– Ne mondjon semmit. Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.

213. oldal, II. kötet

9 hozzászólás
>!
monica

(…) a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. (…) Mert az élet értelme a szép.

>!
Almost_Zed

Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

6-7. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

>!
Adrienne

– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól…Érted?

Harmadik kötet, 119. oldal

>!
Almost_Zed

– Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

183. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

>!
Jesper_Olsen

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

164. oldal

3 hozzászólás
>!
ptagi P

Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember.

II. Kunyhó a Komárnyikon, 15. fejezet

1 hozzászólás
>!
elle

Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.

2 hozzászólás
>!
piciszusz

– Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.

178. oldal, II. Kunyhó a Komárnyikon (Malomfalvi Kiadó, 1990.)

Kapcsolódó szócikkek: család
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember.

1 hozzászólás