Waris Dirie osztrák szomáliai

Szomáliában, ahol felnőttem, mi az élet egyszerű dolgait értékeltük. Ünnepeltük az esőt, mert ez azt jelentette, hogy van vizünk.Ugyan ki aggódik itt New Yorkban a víz miatt? Hadd folyon a csapból, miközben te odébb mész, hogy valami mást csinálj a konyhában. Mindig ott van, amikor csak szükséged van rá. Kinyitod a csapot, és huss, már folyik is. Az ember akkor értékel valamit, ha nincs, és mivel nekünk nem volt semmink, ezért mindent értékeltünk.

Anyám egy természeti csodáról nevezett el, a Waris név jelentése: sivatagi virág. A sivatagi virág olyan kietlen vidéken nyílik, ahol szinte semmi más élőlény nem marad meg.

43. oldal

Családom naponta megküzdött azért, hogy élelmünk legyen. Ha vettünk egy zsák rizst az nekünk hatalmas esemény volt. Ebben az országban viszont az élelmiszer mennyisége és választéka elképeszt bárkit, aki a harmadik világból érkezik ide. Mégis sajnálatos módon, olyan sok amerikai legfőbb gondja, hogy ne egyék. A világ egyik oldalán azért küzdünk, hogy tápláljuk az embereket. A világ másik oldalán pedig az emberek azért fizetnek, hogy lefogyjanak.

Az emberek azonban tönkreteszik drága egészségüket azzal, hogy mindenféle apró, értelmetlen bosszúságok miatt aggónak…. jaj, hogy fogom én mindezt kifizetni? – Az Egyesült Államok a világ leggazdagabb országa, mégis mindenki szegénynek érzi magát.

302. oldal

Mégis, sajnálatos módon, oly sok amerikai legfőbb gondja, hogy ne egyék. A világ egyik oldalán azért küzdünk, hogy tápláljuk az embereket. A világ másik oldalán pedig az emberek azért fizetnek,hogy lefogyjanak. Csak nézem a tévében a fogyókúrás programok reklámját, és felkiáltok: – Le akartok fogyni? Menjetek Afrikába! Ehhez mit szólnátok? Mit szólnátok ahhoz, ha úgy fogynátok le, hogy közben más embereken segítetek?

Ezeknek a törzsi háborúknak, csakúgy mint a körülmetélés továbbélésének, a férfiak önzése és agresszivitása az oka. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de így igaz. Mindkét dolog abban gyökerezik, hogy megszállottan ragaszkodnak területükhöz és tulajdonukhoz, mely kategóriába mind a szokások, mind a törvény szerint az asszonyok is beletartoznak. Talán ha kicserélnénk őket, akkor országom paradicsom lehetne. A férfiak lehiggadnának, és sokkal érzékenyebbek lennének a világ iránt. Ha nem hajtaná őket egyfolytában a tesztoszteron, akkor nem lenne háború, nem lenne gyilkolás, se lopás, se nemi erőszak. És ha levágnánk nemi szerveiket, majd szabadjára engednénk őket azzal, hogy vagy elvéreznek, vagy életben maradnak, akkor talán életükben először megértenék, hogy mit tesznek asszonyaikkal.

Tisztában vagyok vele, hogy amikor az ember az élet útját járja, küzd viharokkal, vagy élvezi a napsütést, és átvészel számtalan förgeteget, a túlélést egyetlen dolog határozza meg: az ember akarat ereje.

(első mondat)

Lesöpörtem kezemről a földet, majd elindultam az utcán. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott, ahogy gyalogoltam a járdán – végre szabad voltam. Ott volt előttem az élet, az életem, miközben nem volt hova mennem, és nem volt senki, akinek felelnem kellett volna. És valahogy mégis tudtam, hogy a dolgok előbbutóbb megoldódnak.

Görbe a lábam, ami annak eredménye, hogy egy nomád családban, megfelelő táplálkozás híján nőttem fel. És a görbe lábam miatt, egy olyan testi hiba miatt, ami fölött nincs hatalmam, több munkától is elestem. […]
Aztán , ahogy idősebb lettem, arra gondoltam: Nos, ez az én lábam, amely azért ilyen, mert az vagyok, aki vagyok, és megmutatja, hogy honnan jöttem. Majd egyre jobban megismertem a testemet és idővel a lábamat is megszerettem. Ha akkor eltörettem volna egy ötperces munkáért a kifutón, akkor ma nagyon-nagyon dühös lennék magamra. Eltörettem volna a lábamat, és ugyan miért – csak azért, hogy valami fickó ruhája jól mutasson rajtam? Most már büszke vagyok a lábamra, mert a lábamnak története van; ez a két láb része életem történetének. A görbe lábam vitt engem több ezer kilométeren át a sivatagban, és lassú ringó járásom, egy afrikai nő járása, örökségemről szól.

240. oldal