Walter Scott skót
1771. augusztus 15. (Edinburgh, Skócia) – 1832. szeptember 21. (Abbotsford, Skócia)
| Teljes név | Sir Walter Scott |
|---|---|
| Nem | férfi |
| Életrajz | |
Könyvei 40
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Populart Füzetek Interpopulart · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Századok – emberek Európa · Európa Klasszikus Regények Európa · Az én könyvtáram · A világirodalom klasszikusai · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Lektúra könyvek Kriterion · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Zórád Ernő képregényei Nero Blanco Comix · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · Klasszikus Regénytár (piros) Révai · A kedvenc könyveim Pannon Lapok Társasága · Szép könyvek Légrády Testvérek · A világirodalom legszebb történetei Pesti Szalon · Pesti Hirlap Könyvek Légrády Testvérek · Penguin Classics Penguin · A világirodalom klasszikusai · Vintage Classics Vintage · Penguin English Library Penguin angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Collins Classics Collins · Flame Tree Collactable Classics Flame Tree Publishing angol
Antológiák 9
Róla szóló könyvek 4
Népszerű idézetek
Az, aki jót tesz, bár hatalma korlátlan a rosszra, dicséretet érdemel, s nem is csupán a jó cselekedeteiért, de mindama rosszért is, aminek elkövetésétől megtartóztatja magát.
479. oldal
– […] a könyvtárszoba az én magánbarlangom, az egyetlen zuga a háznak, ahol ezek az orangutánok… kedves unokabátyáim… nem háborgatnak. Oda sohasem merészkednek be, talán attól félnek, hogy a vaskos kötetek fejükre esnek, és betörik a koponyájukat… más módon ugyanis a könyvek sohasem érhetnek a fejükhöz.
184. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 1987)
A társalgás velejét nem az adja, hogy jelentéktelen dolgokban nagyobb tudásunkkal hencegünk, hanem az, hogy ismereteinket szélesítjük, bővítjük és helyesbítjük mások tudásának alapján.
Ifjú olvasóim, kik bizonyára buzgó olvasói románoknak s regényes balladáknak, jól emlékezhetnek rá, hogy a sötét középkorban, ahogy e századokat nevezni szokás, a nők gyakorta voltak beavatottjai a sebészet rejtelmeinek, és a vitézlő lovagok milyen gyakran ápoltatták testi sebeiket azzal a hölggyel, akinek szeme sugara oly mély sebet ütött szívükön.
381. oldal, Huszonnyolcadik fejezet (Európa, 1993.)
– Milyen fiatal vagy, milyen szép, és halálmegvető bátorságod is milyen gyönyörű! És mégis meg kell halnod, gyalázatosan, gyötrelmesen! Ki ne siratna meg? Húsz év óta nem könnyeztem, de most, hogy téged nézlek, szemem könnybe lábad. De hiába, így kell lennie, most már semmi se mentheti meg az életedet. Mindketten csak vak eszközök vagyunk az ellenállhatatlan végzet kezében, amely sodor bennünket, mint a vihar az erős hajókat, hogy egymáshoz csapódjanak, és így süllyedjenek el. Bocsáss meg hát, és legalább úgy váljunk el egymástól, mint jó barátok. Hiába igyekeztem megingatni elhatározásodat, és az enyém is olyan szilárd, mint a sors kőkemény akarata.
– Férfiak! – fakadt ki Rebeka. – Így hárítják át a sorsra azt, ami saját vad szenvedélyeik műve. De én megbocsátok neked, Bois-Guilbert, noha te vagy korai halálom okozója. Hatalmas elméden néha nemes gondolatok is átcikáznak; de egészében mégis olyan, mint egy lusta ember kertje, amelyet felver a gyom, elfojtva a szép virágok egészséges fejlődését.
Harminckilencedik fejezet