!

Walter Scott skót

1771. augusztus 15. (Edinburgh, Skócia) – 1832. szeptember 21. (Abbotsford, Skócia)

Tudástár · 52 kapcsolódó alkotó · 12 kapcsolódó könyv · 5 film

Teljes névSir Walter Scott
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 40

Walter Scott: Ivanhoe
Walter Scott: Rob Roy
Walter Scott: A lammermoori nász
Walter Scott: A fekete törpe
Walter Scott: Kenilworth
Walter Scott: Waverley
Walter Scott: Quentin Durward
Walter Scott: A talizmán
Walter Scott: Oroszlánszívű Richárd
Walter Scott: Puritánok utódai

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Populart Füzetek Interpopulart · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Századok – emberek Európa · Európa Klasszikus Regények Európa · Az én könyvtáram · A világirodalom klasszikusai · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Lektúra könyvek Kriterion · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Zórád Ernő képregényei Nero Blanco Comix · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · Klasszikus Regénytár (piros) Révai · A kedvenc könyveim Pannon Lapok Társasága · Szép könyvek Légrády Testvérek · A világirodalom legszebb történetei Pesti Szalon · Pesti Hirlap Könyvek Légrády Testvérek · Penguin Classics Penguin · A világirodalom klasszikusai · Vintage Classics Vintage · Penguin English Library Penguin angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Collins Classics Collins · Flame Tree Collactable Classics Flame Tree Publishing angol

Antológiák 9

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Osztovits Levente (szerk.): Tájfun
Ruttkay Kálmán – Budai Katalin (szerk.): A három idegen
Szabó Lőrinc – Vajda Miklós (szerk.): Angol költők antológiája
Louise Welsh (szerk.): Ghost
Skót bárdok, magyar költők
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Marcus Clapham (szerk.): Best Ghost Stories
Jánosi Gusztáv (szerk.): Angol, franczia és olasz költőkből

Róla szóló könyvek 4

Paul Féval: A Fekete Brigád
Lukács György: Világirodalom I-II.
Bart István: Walter Scott világa
Boris Ford: From Blake to Byron

Népszerű idézetek

eme>!

Az, aki jót tesz, bár hatalma korlátlan a rosszra, dicséretet érdemel, s nem is csupán a jó cselekedeteiért, de mindama rosszért is, aminek elkövetésétől megtartóztatja magát.

479. oldal

5 hozzászólás
Sli P>!

– […] a könyvtárszoba az én magánbarlangom, az egyetlen zuga a háznak, ahol ezek az orangutánok… kedves unokabátyáim… nem háborgatnak. Oda sohasem merészkednek be, talán attól félnek, hogy a vaskos kötetek fejükre esnek, és betörik a koponyájukat… más módon ugyanis a könyvek sohasem érhetnek a fejükhöz.

184. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár
SDániel P>!

[…] lomha kőből szikrát csiholni nem türelmetlen embernek való.

171. oldal, Tizennyolcadik fejezet

Sli P>!

Aki hallgatózik, rendszerint önmagáról tud meg valami csúfságot.

317. oldal, Huszonegyedik fejezet (Európa, 1987)

Szédültnapraforgó>!

A társalgás velejét nem az adja, hogy jelentéktelen dolgokban nagyobb tudásunkkal hencegünk, hanem az, hogy ismereteinket szélesítjük, bővítjük és helyesbítjük mások tudásának alapján.

Zsucsima>!

Ahol nem érezzük magunkat otthonosan, ott boldogok sem lehetünk.

4. A kastély

SDániel P>!

– Hadd dőljön ki az öreg fa, csak maradjon meg az erdő sudár reménysége.

235. oldal, Huszonhatodik fejezet

dokijano>!

Ifjú olvasóim, kik bizonyára buzgó olvasói románoknak s regényes balladáknak, jól emlékezhetnek rá, hogy a sötét középkorban, ahogy e századokat nevezni szokás, a nők gyakorta voltak beavatottjai a sebészet rejtelmeinek, és a vitézlő lovagok milyen gyakran ápoltatták testi sebeiket azzal a hölggyel, akinek szeme sugara oly mély sebet ütött szívükön.

381. oldal, Huszonnyolcadik fejezet (Európa, 1993.)

ppeva P>!

– Milyen fiatal vagy, milyen szép, és halálmegvető bátorságod is milyen gyönyörű! És mégis meg kell halnod, gyalázatosan, gyötrelmesen! Ki ne siratna meg? Húsz év óta nem könnyeztem, de most, hogy téged nézlek, szemem könnybe lábad. De hiába, így kell lennie, most már semmi se mentheti meg az életedet. Mindketten csak vak eszközök vagyunk az ellenállhatatlan végzet kezében, amely sodor bennünket, mint a vihar az erős hajókat, hogy egymáshoz csapódjanak, és így süllyedjenek el. Bocsáss meg hát, és legalább úgy váljunk el egymástól, mint jó barátok. Hiába igyekeztem megingatni elhatározásodat, és az enyém is olyan szilárd, mint a sors kőkemény akarata.
– Férfiak! – fakadt ki Rebeka. – Így hárítják át a sorsra azt, ami saját vad szenvedélyeik műve. De én megbocsátok neked, Bois-Guilbert, noha te vagy korai halálom okozója. Hatalmas elméden néha nemes gondolatok is átcikáznak; de egészében mégis olyan, mint egy lusta ember kertje, amelyet felver a gyom, elfojtva a szép virágok egészséges fejlődését.

Harminckilencedik fejezet

SDániel P>!

– Az ember annyit tesz, amennyi tőle kitelik.

130. oldal, Tizenharmadik fejezet