Walter Jens német

– Akkor vettem fel az első maszkomat. Aztán egymásra rakódtak a maszkjaim.

86. oldal, (magvető, 1980)

Megjelenik egy fiatalember, aki a legjobb úton halad, hogy a városszerte ismert hírességek közé sorolódjék, egy író, aki a Samuel Fischer Verlagnál megjelent több elbeszélés, valamint egy agyondicsért regény, A Buddenbrook ház szerzője, amelynek kiadásszáma hétről hétre nő – nem utolsósorban a szerző néhány barátjának köszönhetően, akiket nyomatékosan felkért a nyilvános dicséretre.

53. oldal, Egyetem és esküvő

Különös gondot kell fordítani arra, hogy a trágár rajzokat a cellák falán állandóan újítsák és újakkal bővítsék, hogy ezáltal bizonyos személyeknek, mint például papoknak, s érzékeny, még nem az állam szellemében nevelkedett nőknek megmutassuk, hova jutottak.

104. oldal (Magvető, 1980)

Lépésről lépésre szorították vissza Walter Sturmot, egy embert a milliókból, és olyan kívánalmak elé állították, amelyekből az első még kibírhatónak látszott, de a századik már kigúnyoltatást és az őrületet jelentette. De közöttük ott volt a kilencvennyolc másik. Walter Sturm és a többiek minden egyes alkalommal tettek egy lépést hátrafelé. Mindannyian föltették a maszkot, és állandóan cserélgették… egészen addig, amíg az utolsót is letépték a vádlott fejéről, és már semmi sem volt a helyén. Ekkor hirtelen felismerte, hogy már nem visel arcot a feje elülső részén.

104. oldal (Magvető, 1980)

A szél megerősödött.

(első mondat)

Katia, a feleség és anya – akit férje és gyermekei a maga ellentmondásosságában örökítettek meg különböző alkalmakból írt esszéikben, beszédeikben és hódolatuknak hangot adó leveleikben. „Erős egyéniség volt és naiv lélek” írta róla Golo, „logikai-jogi intelligencia” tekintetében férje fölött álló, és olykor lobbanékony: „hirtelen haragját apjától örökölte.”

7. oldal, Előszó

A Mann házban alkalmazott pedagógiát, mint azt a levélidézetek tucatjai tanúsítják, már-már szélsőséges elfogultság jellemezte: Erika: a szülők kedvence; Klaus: szeretetre méltó, tehetséges, de veszélyeztetett; Golo: különc és magának való, de sokszor kedves és készséges; Monika: együgyű és arcátlan, többnyire ostobán viselkedik, de muzikális; Elisabeth – Medi: apja szíve csücske. „ Első pillanatra és örökre megszerette”, olvashatjuk a Zűrzavar és kora bánat című elbeszélésben Medi hasonmásáról, Lóriról, „ismeretlen, váratlan és nem remélt érzés” kerítette hatalmába […], amelynek haláláig tartó, örökkévaló voltát nyomban csodálkozva és örömmel fedezte föl … örökkévaló, akárcsak az a hűvös elzárkózás, amivel a Varázsló, szintén az első naptól fogva, legkisebb gyermeke, Michael iránt viseltetett.

140-141. oldal

Bámulatra méltó, mennyire figyelemmel kíséri Katia – mellesleg egész életén át „igen gondterhelten” – férje irodalmi csatározásait!

83. oldal

… ha ismerhetnénk Katia Mann leveleit, melyeket a különböző szanatóriumokból írt haza, akkor kettős élvezettel olvashatnánk A varázshegy-et – és hálát éreznénk az iránt az anyaggyűjtő iránt, aki pontosan tudta, milyen – lehetőleg minél hátborzongatóbb – részletek fogják elbűvölni a férjét.
Babérokra számíthatna hát mint múzsa és mint felderítő is, nem csak mint gyermekei nevelője és barátnője, mint a háztartás megszervezője avagy mint a Mann-féle családi üzem számoló és írógépelő menedzsere. A tagadhatatlanul anyjára ütő Katia Pringsheim sokkal több volt ennél.

TEREMTSÉTEK MEG A TIZENKÉT ÓRÁS MUNKANAPOT!

95. oldal (Magvető, 1980)